Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-11-09 / 45. szám

A koreai háború harmadik változata A koreai harctéren a hely­zet az utóbbi két hét alatt lé­nyegesen megváltozott. Az a­­merikai csapatok egyre erő­sebben érzik, hogy a Damok­­les kardja gyanánt fenyegető kínai kommunista hadsereg tényleges akcióba lépett és ez­zel belekerültünk a koreai há­ború harmadik változatába, mely az elsőhöz hasonlóan re­ánk nézve kedvezőtlen helyze­tet tteremtett. Szinte példa nélkül áll a hadviselés törté­netében, hogy aránylag olyan rövid időn belül úgy megvál­tozzék a hadi szerencse, mint ahogyan ez az alig féléves ko­reai háború alatt történt. Az első néhány hónap alatt mi ál­landóan védekezve egyre job­ban beszorultunk Dél-Korea egy kis csücskébe. Ez volt a háború első felvonása, mely­ből hirtelen a reánk nézve igen sikeres változatba kerül­tünk. Pár hét alatt olyan sike­reket értünk el a harctéren, hogy az ellenség részéről ren­des ellenállásra már alig lehe­tett számítani. Ez a második időszak azonban rövid ideig tartott. Ahogy katonáink kö­zelebb jutottak a mandzsuriai határhoz, váratlanul erős el­lenálló csapatokkal találták magukat szemben. Ezzel meg­kezdődött a koreai háború harmadik felvonása, melynek menetét, időtartamát és mi­kénti befejezését nagyon ne­héz előre kiszámítani. . Kína közbelépése folytán valószínűleg hosszú ideig fog tartani a koreai háború Mi sohasem láttuk nagyon rózsaszínűnek az eget Koreá­ban, mert a láthatáron túl sok volt a vörös. Azért először nem is hittük, hogy mi belea­vatkozunk az észak- és délko­reaiak harcába, mert noha tisztán látni lehetett, hogy a koreaiak között szított fegy­veres ellentét az oroszok mes­terkedésére történt és azért valamilyen módon szükséges­nek látszott a kommunista e­­rőszaknak gátat vetni, mégis a sok ezer mérföld távolságra lévő Korea nem a legalkalma­sabb helynek tűnt fel egy ilyen gát emelésére. De miu­tán országunk vezetői máskép gondolkodtak és cselekedtek, azért mi megnyugodtunk az ő elhatározásuk bölcseségében. Adja a jó Isten, hogy nekik igazuk legyen, — de mi azon­ban továbbra is pesszimisták maradunk, mint ahogyan a­­zok voltunk egy pár rövid hét kivételével. Ugyanis akkor tényleg úgy nézett ki a helyzet, mintha a kínai kommunisták, akiknek a hírek szerint lega­lább 200 ezer főnyi jól felsze­relt hadseregük állt harcra készen a koreai határ közelé­ben, a kínai kommunista mi­niszterelnök többszöri ellenté­tes kijelentése dacára is sem­legesek maradnának. Arról tehát most már szó sem lehet, hogy az amerikai fiuk kará­csonyra haza kerülhessenek Koreából, az ellenben sokkal valószínűbb, hogy sok újabb amerikai katona fogja a kará­csony ünnepét a hideg, fagyos Koreában eltölteni. Truman elnök ellen meg­kísérelt merénylet csak az oroszokat hagyta hidegen Alig egy héttel ezelőtt tör­tént, hogy Truman elnök élete ellen fegyveres merényletet kísérelt meg két porto-ricoi ember, s mégis ma már szinte túlhaladott álláspontnak lát­szik ennek a két megmérge­zett agyú fanatikus embernek gyalázatos tettével foglalkoz­ni. A mai felbolygatott világ­rendben az események oly villámgyorsasággal követik egymást, hogy még a legna­­nagyobb szenzáció felett is igen rövid időn belül napi­rendre tér a közvélemény. Ma már mint eseményt, az Elnök Személye ellen megkísérelt merényletet nem kell külön tárgyalni, azonban jellegze­tes, hogy alig néhány órával a merénylet megkísérlése u­­tán, amikor a Nemzetek Szö­vetségének előcsarnokában Vishinsky orosz külügymi­niszternek tudomására adták a hirt az újságírók és meg­kérdezték tőle, hogy mit szól az esethez, — ő azt a hideg választ adta, hogy: no com­ment. (Nincs semmi megjegy­zése.) Truman szerencsés megmenekülése alkalmából az országok közötti* igen régi szokás szerint valamennyi idegen államfő táviratilag fe­jezte ki örömét. Oroszország­ból nem jött hasonló távirat; az orosz államfő nem örült az amerikai elnök szerencsés megmenekülésének. Ez egy­magában talán nem is lenne nagyon meglepő, azonban fi­gyelembe véve azt a ténynek tekinthető híresztelést, hogy a portoricoi nacionalista moz­galom / mögött kommunista propaganda szítja az indula­tokat, s a megkísérelt wash­ingtoni merénylet elkövetői ennek a nacionalista mozga­lomnak voltak a hívei, akkor érthetővé válik az oroszok kü­lönös magatartása ebben az emberi szempontból is több megértést kívánó esetben. A keddi választások eredményei Kina a semlegesség védelme alatt taktikai előnyöket élvez Me Arthur tábornok, ki hi­vatalosan a Nemzetek Szövet­ségét képviselő hadierők feje Koreában, e hét elején egy igen komoly horderejű jelen­tést adott ki, melyben az ide­gen kommunisták beleavatko­­zását a koreai harcokba példa nélkülinek találja a nemzet­közi viszonylatban elkövetett törvénytelenségek terén. Mc­Arthur felhatalmazást kér a Nemzetek Szövetségétől arra, hogy mennyiben az idegen kommunista csapatokat nem vonnák önként vissza Koreá­ból, neki joga legyen e csapa­tokat koreai területen kivúl is (Folyt, az 5-ik oldalon) Middlesex megyében a keddi választások általában a demo­kraták győzelmével zárultak. Eltekintve a So. Plainfield-i és a So. Amboy-i eredményektől, :— mely utóbbinál republikánus polgármester és tanácstag ke­rült be, megdöntve a demokra­ták uralmát, — a demokrata je­löltek megyénk demokrata veze­tésű községeiben győzelmesen kerültek ki ismét a választások­ból, a megyei hivatalokba is a demokrata jelöltek kerültek vissza meglehetősen nagy fö­lénnyel. A megyei Freeholderek közül Anthony S. Gadek nyert legtöbb szavazattal visszaválasztást, 53,- 581 szavazattal. Elmer E. Brown 52,815, Leon A. Camp­bell pedig 52,305 szavazatot ka­pott, a kibukott republikánus Margaretten listavezető 38,166 szavazatával szemben. Corne­lius A. Wall demokrata sheriff szintén valami 15,000 szavazat­­többséggel került vissza állásá­ba. A coroner-i állásba Robert Jamison (New Brunswick) és Sámuel Kanai Kain (Perth Am­boy) kaptak megválasztást, mintegy 14,000 szavazattöbb­séggel. Middlesex megye erős tá­mogatást adott demokrata kon­gresszusi képviselő-jelölteknek is, az 5-ik és 3-ik districtből azon ban a republikánus Charles Ea­ton és J. Auchincloss kaptak visszaválasztást. SAMUEL KANAI KAIN Perth Amboy-i temetkezési vál­lalkozó, a Kain Mortuaries fu­neral directora, egyik demokrata párti jelölt, a keddi választáso­kon nagy fölénnyel nyert meg­választást a megyei halottkém állásra, a republikánus jelöltek­kel szemben. További hitelmeg­­szoritások lesznek W. Stuart Symington, a Na­tional Security Resources Board elnöke hirszerint további hitel­­megszoritásokat fog javasolni, hogy lelassítsák az inflációs fo­lyamatot. Mig egyesek hatalmas hasznokat vágnak zsebre a há­borús fellendülésen, milliók zse­be sínyli meg ezt az egészségte­len konjunktúrát — mondotta. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra'lesz! Woodbridgen a demokrata je­löltek, John Bergen, William Warren és Goerge Mroz nyertek visszaválasztást a községi ta­nácsba, diadálmasan kerülve ki a meglehetősen hangos választá­si csatából. ] Cartereten szintén a demo­krata adminisztráció kipróbált emberei, Skiba István polgár­­mester, Lukács Imre és John Leshick tanácsosok nyertek fö­lényes visszaválasztást. 'Gyűlöljük a hábo­­rut, de megvédjük a békét!” Truman elnök San franciscoi beszédében a Szovjetuniót tette felelőssé a mai háborús hangu­latért. Kijelentette, hogy Ame­rika nem ijed meg egy újabb háborútól. “Gyűlöljük a hábo­rút, — mondta,, — de megvéd­jük a békét! De olyan békét aka­runk, amely az igazságon alapul, ezen alapszik a mi köztársasá­gunk is. Ha a Szovjet valóban békét akar, akkor tettekkel bi­zonyítson, szüntesse meg a Vas­függönyt!” Dr. Takarót felmentették? Dr. Takaró Géza new yorki református lelkészt a Magyar Egyházkerület “bírósága” ez év tavaszán öt vádpont alapján fel­függesztette állásából.'Az ügy az Evangelical & Reformed Church Egyetemes Zsinatja elé került, amelynek június 21-28-ig tar­tott ülése a legfelsőbb Fegyelmi Tanácshoz utalta azt azzal, hogy 60 napon belől hozzon döntést. Szerkesztőségünk most arról értesült, hogy a Fegyelmi Ta­nács a Magyar Egyházkerület felfüggesztő 'határozatát elve­tette és Dr. Takarót felmentette. Hivat :ilo v-vJyről, illetékes forrásból erről a sajtó értesí­tést még nem kapott s ezért a hirt fenntartással kell fogad­nunk. Megjegyzendő azonban, hogy vagy az igazságszolgálta­tás kerekei forognak igen lassan (hiszen junius 28 óta már két­szer 60 nap is eltelt), vagy pe­dig a nyilvánosság számára kia­dandó jelentés akadt el valahol... (A felfüggesztő határozat nyil­vánosságra hozataláról annak­idején, a bridgeporti hetilap ut­ján történt sietve gondoskodás.) Érdekes, hogy a júniusi zsina­ti ülés “a magyar titkári állást megszüntette” — közölte annak­idején egyik “hivatalos” hírlapi közlemény, azonban amikor lap­jainkban a Magyar Egyházke­rület esetleges megszüntetésé­ről, a fennforgó veszélyről már Koreában elfogták a magyar kórhá­­vonatot Hir szerint a UNO csapatok Koreában elfogták azt a kórház­­vonatot, amelyet a budapesti kommunista kormány küldött a vörös támadók segítségére. A kórházvonatot Rákosiék ó­­riási reklám-veréssel, a magyar munkásokból kikövetelt adomá­nyokból állították össze fényű­zően és azt ünnepélyes búcsúzta­tás után a Szovjetunió területén át küldték el koreai elvtársaik­hoz. Az orvosi és ápolói személy­zetet önkéntes jelentkezőkből ál­lították össze. Olyan sokan je­lentkeztek erre, hogy a végén meggyanúsították az orvosokat és ápolókat, hogy Koreán ke­resztül akarnak megszökni . . . (Ki tudja, talán ilyen is volt a kiküldött vonaton...?) A magyar kórház-vonatot (szégyen-vonatot) Pyongyang főváros közelében a gyorsan elő­nyomuló amerikai csapatok fog­ták el, de ennek részletei még nem ismeretesek. egy évvel ezelőtt, — éppen Dr. Takaró kijelentése alapján — írni mertünk, minket “hazugok­nak,” “mocsokos újságnak” mondtak el bizonyos ítélkezők. Az, hogy a “magyar titkári ál­lás” megszűnt, úgy látszik, lé­nyegtelen, nem fontos; ... az érdekeltek vegyék tudomásul, slussz! (A Magyar Egyházkerü­letbe tartozó magyar egyházak népe, á mi derék, jó magyarja­ink, lapjaink megannyi olvasói egy napon nehogy, csak igy uk­­muk-fukk, mást is kénytelenek legyenek tudomásul venni...) ❖ ❖ * Kgyefelcént kíváncsian ‘várfuk a hivatalos jelentést, az elma­radhatatlan hírlapi megnyilat­kozást Dr. Takaró ügyéről. Fel­mentették, vagy nem mentették fel? Dr. Frederick haza­jött a hadseregből Dr. Frederick Frigyes György woodbridgei magyar orvos, — a­­ki az Egyesült Államok hadsere­gében szolgálta végig a 2-ik vi­lágháborút és akit, mint a szer­vezett tartalék tagját néhány hónappal ezelőtt aktiv szolgálat­ra ismét behívtak, — most haza­jött a-szolgálatból és újból meg­nyitotta magánrendelőjét Wood­bridgen, a Main St. 179 szám a­­latt. Dr. Frederick legutóbb a Főrt Monmouth-ban telj esitett szolgálatot-, az ottani katonai kórházban, mint őrnagy-orvos és mint a Physical Medicine és Rehabilitation Department fő­nöke. Dr. Frigyes 1947 decemberé­ben vált ki az aktív katonai szol­gálatból és nyitotta meg orvosi rendelőjét Woodbridgen. A há­ború alatt egy ideig itteni kato­nai kórházakban, majd pedig a 88-as divízióval Olaszországban teljesített szolgálatot. Magán­­rendelőjén kívül a Polyclinic Medical Hospital-ban és Iskolá­ban is működik, mint a Physical Medicine orvosi kar tagja. Dr. Kavács Richard és Dr. Swerd­­lick ottani szakorvosokkal e­­gyütt különleges említést nyert az Amerikai Orvosegyesület 1949 nyarán Atlantic City-ben tartott konvenciój án kiállított tanulmánukért, amely a terá­­pikus kezelésnek az őskortól napjainkig való alkalmazását szemléltetőleg mutatta be. PÁRTOLJA lapunk hir­detőit, mert akik a Híra­dóban hirdetnek őszinte nagyrabecsülői az itteni magyarságnak! Mire e sorok megjelennek, a választási hadjárat befejező­dött. Az utolsó kortesbeszéd is elhangzott, a szavazatokat lead­ták és megszámlálták. Mindenki tudja már, hogy kedvenc jelöl­teit megválasztották-e, a pártja győzött-e. Távoli országok közönségére nézve valószínűleg közömbös, hogy az egyes helyi választások­nak mi lett az eredménye. A két vezető párt programja és elvei a kívül állók szemüvegén keresz­tül nagyon hasonlítanak egy­másra. De még a távoli országok közönségét is érdekelni fogja, hogyan folyik le a választási küz delem és hogy megy végbe a sza­vazás. Külföldi származású ame­rikaiak a legalkalmasabbak ar­ra, hogy az itteni politikai vá­lasztásik jellSí'zetesség’eit kie­meljék. A világ nagy részében, még ott is, ahol a szabadságot száza­dokon keresztül is sikerült meg­őrizni, a szavazások elvesztették jelentőségüket. A polgárság csak egy listára szavazhat, a­­mely az uralkodó párt jelöltjei­ből áll. És mindenki szavazni köteles, különben... Azokra, akik megtagadják a szavazást, vagy annak a gyanújába esnek, hogy eltérőleg szavaztak, a legkülön­félébb büntetések és üldözések várnak. Az a tény, hogy a totalitaria­­nus kormányok is kénytelenek, ha nem máson, akkor egy vá­lasztási travesztián túlesni, bi­zonyítja, hogy az emberiség de­mokrácia után sóvárog. A dik­tátorok és zsarnokok az alattva­lók legtermészetesebb jogait is megcsufolják, de a demokra­tikus módszerek látszatát mégis kénytelenek fenntartani. Ezért fontos tehát, hogy mi amerikai­ak rámutassunk arra, hogy va­lójában mit is jelenjenek a tiszta választások és hogyan folynak le ebben az országban. Minden levélíró hallott leg­alább is egynéhány politikai be­szédet a választások előtt. Ta­lán a rádión, vagy a televízión, (amely esetben valami uj dolog­ról számolhatnánk be), vagy valami gyülekező helyen. Az al­kalom minden esetre emlékeze­tes és érdemes vele levélben fog­lalkozni. Néhány szóval megemlékezhe­tünk magának a választásnak a lefolyásáról is. Nem elég azon­ban azt mondani, hogy szavaz­tunk, mert a diktátorok uralma alatt is szavaznak az emberek. A lényeges dolog az, hogy titko­san szaváztunk, teljesen szaba­don szemelhettük ki jelölteinket a versenyző pártok teljes név­­j egyzékéből; hogy alkalmunk volt nyilvánosan hallani vagy megvitatni bármely politikai párt elveit és jelölteinek nézetét; hogy a sajtó teljes szabadsággal bírálhatta el és kifogásolhatta a jelöltek képességeit és alkalmas­ságát, még ha a hatalmon levő párthoz tartoztak is, vagy épen hivatalt töltöttek be; hogy ezek­nél fogva szavazatunk legjobb meggyőződésünk őszinte kifeje­zője. A választások eredményeké­­pen az egyik polgár örvendezik, a másik csalódik. De mindenki tudja, hogy a győztes párt hem fogja üldözni a legyőzött párt tagjait. A vesztesek nem kerül­nek börtönbe, vagy koncentráci­ós táborba és nem kényszerültek — hallgatni. Tovább élnek és szerepelnek, mint ellenzék és legközelebb ismét megkísértik, hogy többséghez jussanak. Ad­dig is szabadon ócsárolhatják a kormányt. A választások ered­ményében mindenki megnyug­szik, bármilyen kis szavazat­­többség döntötte azt el. A legyő­zött ellenfél szerencsét kíván a győztesnek és a választási harc hevében ejtett sebek hamar be­gyógyulnak. Mindenki azon igyekszik most már, hogy to­vább dolgozzék a saját és az or­szág érdekében. A szabad választások leírása, ami nálunk ismert dolog, izgató olvasmány lesz az elnyomott né­pek körében. És minden ameri­kai büszkén irhát róluk. Félreértések elkerülése végett Pár héttel ezelőtt Káldor Kálmán — a Magyar Hetilapok Szövetségének elnöke — felkérésére “a Ma­gyar írás Napszámosai” címen egy cikket Írtam az új­ságírók tervezett Segélyalapja ügyének támogatására. A cikket Káldor Kálmán ur minden bizonnyal megkül­­dötte az Amerikában nyomtatásban megjelenő összes lapoknak. Csak igy kerülhetett az be a “Magyar Hírnök” cimü new brunswicki sajtótermékbe. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy az illető lappal semmiféle, még látszólagos közösséget sem vagyok hajlandó vállalni, annak közismert kommunista irány­zatával egyet nem értek, “A Magyar írás Napszámo­sai” cimü cikkem tehát abban tudtom, felhatalmazá­som és beleegyezésem nélkül jelent meg. Borshy Kerekes György JL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom