Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1950-10-26 / 43. szám
Koreában nincs már organizált ellenállás Úgy látszik, hogy most már tényleg a befejezéshez közeledik a koreai háború. A még két hónappal ezelőtt győzedelmesen előre haladó észak-koreai kommunista hadsereg szinte legyőzhetetlen erőnek látszott nemcsak a számbelileg, de felszerelésben is gyengébben ellátott amerikai és dél-koreai csapatokkal szemben. Ma már az a hadsereg nem létezik és az észak-koreai főváros, Pyongyang megvédésére sem volt képes organizált ellenállást kifejteni. Fejvesztetten menekülnek e hadseregnek megmaradt egységei és hogy messzire ne szaladhassanak, arról is gondoskodott McArthur tábornok, amennyiben 4000 amerikai ejtőernyős katona repülőgépekről leugorva az ellenség hátába került s körülbelül 28,000 főnyi kommunista katonának vágta el a visszavonulás útját. Csak idő kérdése, hogy ezek mikor adják meg magukat, mert úgy körül vannak zárva, hogy a gyűrűből Csak nagyon kevesen meneülhetnek ki. Arról szó sem lehet, hogy ágyukat, tankokat és nehezebb felszerelést magukkal vihessenek. Nem lehet nagyon erős a vörös Kina Az észak-koreai hadseregnagyon valószínűtlen, hogy anek szétesése után most már kár a komunista, akár pedig Oroszország segítségére menne az észak-koreaiaknak. Pedig alig három héttel ezelőtt a kínai kommunista miniszterelnök kijelentette, hogy Kina nem nézheti tétlenül az “amerikai imperializmus” erőszakos térfoglalását Koreában. Ha tréfálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy a kínai miniszterelnöknek igaza van. Ha az amerikai imperializmus létezne és az tényleg tért akarna foglalni Koreában, akkor oka lenne a vörös Kínának beleavatkozni a konfliktusba. De mivel a vörös Kina tétlenül maradt, — az világosan mutatja, hogy mennyire badarság az amerikai imperializmus térfog'lalásának tekinteni azt a tényt, hogy a Nemzetek Szövetségének határozata alapján az E- gyesült Államok megakadályozta a demokrata Dél-Korea bekebelezését, amit az északkoreai kommunisták fegyveres erővel akartak keresztül vinni. Ilyen mesével még a nagyon türelmes kínai népet sem lehet áltatni. De különben a vörös Kina nem erősödhetett meg annyira, . hogy szembe szállhasson a demokratikus szabad országok erejével. Az utóbbi tiz évben oly sokat szenvedett kínai népnek kenyérre va nszüksége és nem újabb háborúra. Bátrakat segíti a szerencse, különösen, ha igazságos ügyért harcolnak A koreai háború reánk nézve kedvező fordulata úgy látszik mintha kijózanító hatással lenne az oroszokra. Koreában megmutattuk, hogy a kommunista erőszakkal szemben mi készek voltunk a legnagyobb kockázatot is vállalni. Kezdetben szinte reménytelennek tűnt fel a helyzetünk. Számítanunk kellett azzal az eshetőséggel, hogy szembe találjuk magunkat Kinával és Oroszországgal. Mi azonban még ettől sem riadtunk viszsza. Mindenestre ma még nehéz arra választ adni, hogy vezetőink valóban biztosak voltak-e dolgukban, vagy pedig a jó szerencsében bíztak? Egy régi mondás szerint — a bátrakat segíti a szerencse. Mi Koreában bátrak voltunk, — s ezt az oroszok respektálják. Legalább is erre vall, hogy az utóbbi két hétben a Nemzetek Szövetségének ülésein barátságosabb magatartást tanúsítanak. Prágából azonban harciasabb kij elenté.sekről emlékezik meg a világsajtó. Molotov tanácskozik ott a csatlós államok kiküldötteivel és a hírek szerint Oroszország semmi szin alatt nem fogja tűrni, hogy Nyugat-Németországot felfegyverezzék és belevonják a demokrata világ-blokkba. Arról természetesen nem nyilatkoztak a nyilvánosság részére, hogy Kelet - Németországban mi megy végbe ? A koreai háborúba való beavatkozásunk háttere A fentebbiekben azon töprengtünk, hogy vájjon mi a jó szerencsére bízva magunkat mentün kele a koreai háborúba, mert más módot nem találtunk, hog ya kommunisták erőszakos terjeszkedésének útját álljuk, vagy pedig vezetőink' nagyon jól tudták, hogy fegyveres beavatkozásunk feltétlenül jó eredménnyel fog járni? Erre a kérdésre egész véletlenül egy nagyon logikus választ kaptunk egyik legnagyobb és legtekintélyesebb amerikai heti folyóiratban megjelent cikk olvasása közben. A Saturday Evening Post szept. 9-ki számában, ami már 3 héttel azelőtt, vagyis még abban az időben, amikor mi még az “underdog” szerepét töltöttük be Dél-Korea egyik kis sarkában, Demaree Bess, a kitűnő külpolitikai írónk, logikusan elemezi a helyzetet és arra a következtetésre jut, hogy vezetőink a rendelkezésükre álló adatok alapján tudták, hogy az orosz nem fog beleavatkozni a koreai háborúba. Ha véletlenül, ennek az ellenkezője történik, akkor joggal vonhatták volna felelősségre vezetőinket kriminális könnyelműségük miatt. Azonban az Elnök és a korpiány annyira biztos volt, hogy az amerikai népet nem sodorják (Folytatás az 5-ik oldalon) Nevet cseré! a Verhovay Segély Egylet (?) A Verhovay Segély Egylet hivatalos lapjának legutóbbi számában olvassuk, hogy a régen felvetődött gondolat megvalósulás előtt áll: a “Verhovay” nevet cserél. Az egyesület szeptemberi igazgatósági gyűlése úgy határozott, hogy a névváltoztatás kérdését a jövő évben, 1951-ben tartandó konvenció feladatává teszik, a központi vezetőséget pedig utasította, hogy dolgozzon ki egy verseny-tervezetet az egylet uj nevének a tagság köréből eredő megállapítására. Vagyis: a Verhovay Segély Egylet nevét maga a tagság fogja megváltoztatni olyanképen, hogy az uj névre a tagok küldenek be javaslatokat egy verseny keretén belől és a konvenció, vagy a kenvenció által kijelölendő bizottság fog majd dönteni a legjobb, legalkalmasabb név felett. (Legalább is mi ezt igy képzeljük el, de lehet, hogy a verseny-tervezet más lesz. Annakidején visszatérünk még erre.) Hatvanöt év után elodázhatatlan szüksége mutatkozik annak, hogy a magyarul könnyen kiejthető, de angolul annál furcsábban hangzó “Verhovay” nevet megváltoztassuk. Az egylet érdeke, hogy a fejlődés útjában álló legkisebb akadály is elmozditassék s ezért kell nevet változtatni — mondja a hivatalos lap. Amihez mi helyeslőleg hozzászólva csak annyit jegvzünk meg, hogy a Verhovay nem lesz az első és nem is az utolsó olyan magyar egylet, amelyik nevet változtatott, illetve nevet egyszerűsített. Az idők szavára kell hallgatnunk, , amelyik sürget, hogy tegyük rendbe dolgainkat a legkisebb részletekre kiterjedően, amerikai magyarok, mert nekünk már esteledik . . . Az újságpapír árát, alig néhány hónap leforgása alatt újból emelték. Tonnánkint tiz dollárral drágult az újságpapír, amely Kanadából jött s amelynek beszerzése egyre több nehézségbe ütközik. Rázzák le Moszkva igáját!---J----Henry A. Wallace volt alelnök nyilt levelet irt Mao Tze-Tung kommunista vezérnek, azt ajánlva Kina elnökének, hogy újítsa fel a tradicionális amerikaikinai barátágot és rázza le a nyakáról Moszkva igáját. “Hacsak Kina nem kíván a szovjettel együtt véres háborús kalandba kezdeni, itt az ideje annak, hogy megértésig egyezség váltsa fel a jelenlegi helyzetet. Ily értelemben kell rendezni a koreai és a formosai kérdést is az UN előtt. Mint egyik farmer a másik farmernek irom én ezt a levelet önnek” — irta Wallace levelében, amit ismertetett a Voice of America is a világ műiden nyelvén, annál is inkább, mert Wallacenak számos tisztelője van a tengeren túl. Jól ismerik Kínában is, hiszen 1944-ben Kínában járt, felkereste a farmereket és kínai nyelven beszélt hozzáj uk. Amióta szakított a Progreszsziv Párttal és az oroszokat okolta a koreai háborúért, minden kommunista országban élesen támadták, kivéve Kínát. Wallace levele e sorokkal végződik : “Az hogy ön kommunista még nem jelenti azt, hogy sajtójában állandóan gyűlölködve kell írnia Amv-káról szolgai alázattal Oroszországról, (Ez a megjegyzés szólhatna akár az itteni kommunista és társutas lapok szerkesztőihez is, ha . . . ha nem lennének ezek is elsősorban a Szovjet csahosai...) Zsidó testület a vörösök ellen Chicagóban most tartotta az American Jewish Committee országos végrehajtóbizottsága az évi ülését, amelyben leszögezték, hogy a kommunizmus minden demokráciának az ellensége és ezért ennek a letörése szükséges, mielőtt az emberi jogokat jobban kiterjesztenék, mert különben a kommunisták ezeknek,,a törvényeknek a védelmében terjesztenék az eddiginél is hatásosabban romboló munkájukat. “A kommunisták beszivárognak a szabadságeszmékért küzdő alakulatokba, hogy azokat kompromittálják, a saját eszközükké alacsonyitsák és ezért ezeket Meghalt Mindszenty kezeirásának hamisítója Párisban nemrégiben meghalt Sulner László, az elismert magyar írásszakértő, aki ez év elején szökött ki Magyarországról s azzal vonta magára a világ figyelmét, hogy kinyilatkoztatta, miszerint: Mindszenty József magyar bíboros hercegprímás “bünperének” tárgyalásán a bizonyíték képen felmutatott terhelő leveleket és kézírásokat nem Mindszenty, hanem ő, Sulner László a feleségével együtt készítette nagy szakértelemmel, a kommunisták parancsára. A- mikor a tárgyalásói? a hercegprímás kijelentette, hogy a levelek nem tőle származnak, Sulnernek és feleségének, mint Írásszakértőknek, eskü alatt kellett vallaniok, hogy a bemutatott Írások Mindszenty hercegprímás kezeitől származnak. Sulnerék a határon átszökve azt is elmondották, hogy benyomásuk szerint a bíboros beismerő vallomását, a tárgyalás során tett és későbbi kij elentéseit feltétlenül valami kábitószer, vagy méreg hatása alatt tehette. Ezzel kapcsolatban érdekes felemlíteni azt az orvosi feltevést, hogy Mindszenty hercegprímás agyán műtétet végeztek a szem üregén keresztül s aztán a szaftét viskz'áKély'í^'é'k. így vá-" lóban nyoma sem látszik a külső beavatkozásnak. A hercegprímás sorsáról már jóideje nincs hir. Magyarországon vagy tiz különböző fogházban van “Mindszenty” szoba és senki sem tudja biztosan, hogy melyikben van, hol van a mártír bíboros? Cortisone pirulák Most első ízben kerültek forgalomba a Cortisone pirulák. Ez az uj hormon gyógyszer az, amely eddig a leghatásosabbnak bizonyult a rheuma és arthritis ellen. a testületeket is meg kell tisztítani tőlük.” “A kommunisták a vallási és faji különbségek felszitása és kiaknázása által akarnak maguknak kedvező talajt teremteni a megkülönböztetések miatt szenvedő tömegek között” — mondották. A Dionne ötös-ikrek New Y orkban jártak Az észak-ontarioi Callander falucskából most első Ízben jött át az Egyesült Államokba a földkerekség leghíresebb családja: Dionne francia-kanadai farmer öt ikerleánya. A már-raár eladó sorban levő kisasszonjlikákat maga Spellman biboros fogadta New Yorkba érkezésükkor. A fényes Waldorf- Astoria Hotel-ben egy jótékonycélu estélyen léptek fel énekszámokkal. Ivonne^, Emilie, Annette, Marie és Cecile eddig számos ajánlatot kaptak filmekben és színházakban fellépésre, de a kanadai kormány, amely közalapot létesített a Dionne család fenntartására, nem hajlandó megengedni kihasználásukat, féltve a kislányok egészségét. A KULTÚRA AMERIKÁBAN A koreai helyzet, a háttérben azzal az aggodalommal, hogy az ellenségeskedések kibővülhetnek és elhúzódhatnak, mindnyájunkat foglalkoztat. Külföldre írott leveleinkben bizonyára ismételten említést teszünk ezekről — hogy kezdődött az ellenségeskedés, mi lehet a következménye. A leveleknek tehát fontos szerepük lehet abban, hogy a kommunista propagandát ellensúlyozzák. A Koreában történtek fényesen bizonyítják —r az oroszok rágalmával szerpben — hogy nem az Egyesült Államok voltka a támadók, sőt hogy az Egyesült Államok nem is gondolatk háborúra. Ellenkezőleg, a mi hazánk, amikor fiainak életét kockáztatja, hogy meg'aTlTfsá"á“tárrfa3ökaT és íámogassa az Egyesült Nemzeteket, a világbéke fenntartására jelentékeny áldozatokat hoz. Ez alkalommal azonban más tárgyról akarunk beszélni. A koreai küzdelmektől függetlenül, az amerikai élet egyéb fázisairól is írjunk leveleinkben. A kommunista propaganda azt ismételgeti, hogy az amerikaiak túlságosan anyagiasak és az igazán müveit népek kultúrája hiányzik belőlük. A levélíró ezzel szemben az igazságot hirdesse. Foglalkozzunk egy kicsit a kultúra kérdésével. Hogyan lehet azt a hamis állítást megcáfolni, hogy mi képtelenek vagyunk valódi művészetet produkálni és nem értékeljük eléggé a művészeteket. A nyár különösen alkalmas arra, hogy pár szót Írjunk az “Végső elkeseredésünkben” cim alatt ismertetett ügyre uj abban a következők adakoztak: $5-t Szakács József (Roebling), $2-t Özv. Czok Mihályné, valamint : egy római katolikus és református özvegyasszony szomszédja (Trenton), $l-t Tömöri László, Mandy János, Tóth Lajosáé (Keasbey), Özv. Andricsák Györgyné, Özv. Kovács Ferencné. Ezekkel az adományokkal együtt $64.00 és 2 csomagnyi ruhanemű jött be erre a célra. Egy csomagot New Brunswickról is ígért küldeni egy özvegyasszony. A szükségben levő család $10-t már megkapott, a többi részletekben küldetik el nekik. Az adakozóknak hálás köszönetét mondva a gyűjtést részünkről befejeztük. Ha közvetlen adakozni kívánók a címet óhajtanák, azt készséggel odaadj uk. Dr. Vincze Károly, főesperes. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! amerikai művészetről. Amerikában a nyáron a zenét és a színházak elsőrangú műsorát a vidékre viszik, amikor is a szabadtéri hangversenyeket és a nyári színházak százait milliók látogatják s élvezik. Talán magunk is gyönyörködtünk a hbldénnyel világított nézőtéren szimfonikus koncertben, vagy csak a városi zenekar délutáni népszerű előadásában. De bizonyos, hogy majdnem mindennap hallunk és élvezünk operákat és szimfonikus hangversenyeket a rádión — és Amerikában mindenkinek van rádiója! A nyári színházak az ország mniden részébe elviszik a nagy városokban kipróbált nagysikerű darabokat; vagy pedig épen megfordítva, kísérleti próbálkozásokat segítenek elő, íiböntakozó. tehetségek felismerésére. Ami azonban különösen fontos, azt kell hangsúlyoznunk, hogy itt, az Egyesült Államokban a termheléssel és üzlettel szorgos ,tevékeny élet közepette a nép nem érzéketlen a szellemi élvezetekkel szemben és gyönyörködni tud jó zenében, jó színházi előadásban, értékelni tudja az építészeti alkotásokat, a maradandó értékű könyveket. Ránk nézve olyan magától értetődőnek látszik a dolog, hogy talán feleslegesnek tetszik mindezeket hangsúlyozni, de aki hallja az amerikai közönség szellemi nívójáról a gúnyos megjegyzéseket és ócsárlásokat, belátja annak a szükségét, hogy kulturális vonatkozásainkról, mindennapi életünk leírásával kapcsolatban gyakran emlékezünk meg. A levélírónak nem kell védekező álláspontra helyezkednie. Nem kell olyasmit állítani, hogy ebb,en az országban, melyet néhány századdal ezelőtt a vadonból vágtak ki a honalapítók, ősrégi kastélyok és székesegyházak nyúlnak az égbe, mint sok helyen Európában. Csak arról kell írnunk, amink van és hogy igyekszünk egyre jobbat és szebbet teremteni. Fiatal nemzet vagyunk. Eddig azzal kellett foglalkoznunk, hogy leigázzuk a természet erejét és felépítsük az országot. De mindnyájan tudjuk, hogy művészetek nélkül szabadságunk dísztelen volna, aminthogy szabadság nélkül nincs igazi művészet sem. ■I -______________ Drágul az újságpapír x LEVELEK AMERIKÁBÓL
