Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-10-12 / 41. szám

Az Amerikai Magyar Szövet­ség konvenciójáról A világesemények megtár­gyalása helyett e héten köny­­nyebb témával kezdjük el e rovatunkat. Az Amerikai Ma­gyar Szövetség okt. 6-án és 7- én New Yorkban tartott Or­szágos Közgyűléséről próbá­lunk kis intimebb hangulatú áttekintést nyújtani. Csak a második napi programnak igazán élvezetes élményein vettünk részt, de ennek a nap­nak minden percét nemcsak érdekesnek, de igen tanulsá­gosnak is találtuk. Ez a “konvenció” valahogy egész más volt, mint azok az országos jellegű összejövete­lek, amiket nemcsak mi — a­­merikai magyarok, — de a hozzánk hasonló más idegen­­származású csoportok is ren­dezni szoktak. Ezen a “kon­vención’ nem voltak heves vi­ták, nem voltak izgatott em­berek, senkinek sem lett a vérnyomása magasabb mint máskor, mert sem a vezetők személyével szemben nem volt oka senkinek sem bizalmat­­lankodni, sem pedig Amerikai Magyar Szövetség célkitűzé­seinek egyenes őszinteségében valakinek is kételkedni. Ha netalán mégis lettek volna ilyenek, azok szépen otthon maradtak és nem zavarták meg ennek a kulturális szem­pontból is magas színvonalon álló összejövetelnek békés hangulatát. De még fontosabb volt ennek a most már 15-ik három, évenként tartandó konvenciónak a jelentősége a­­merikai politikai vonatkozás­ban. Ugyanis a vezetőségnek, vagy talán még helyesebben Balogh E, István főtitkárnak nagyra becsülendő szervezői készsége következtében az A- merikai Magyar Szövetséget igen ügyesen megismertették Truman elnöktől kezdve a Kongresszus mindkét házá­nak legkiválóbb szenátoraival és képviselőivel, valamint az ország nagyon sok államának kormányzójával is. A konven­cióról kiadott riportban ezek­nek a nagy amerikai politiku­soknak lefényképezett. levelei erről a kitűnő propaganda munkáról tan ubizonyságot tesznek. Az amerikai magyarságot a hivatalos amerikai körök az A. M. Szövetségen keresztül isménk és becsülik De a leveleken kívül, a­­miknek értékét ha le akar­nánk szállítani azzal, hogy a pusztán udvariassági tények­nek tekintenénk azokat, olyan amerikai hatóságok és intéz­mények vezető egyéneinek e­­lőadásai, amik a konvenció folyamán elhangzottak, szin­tén elvitázhatatlan bizonysá­gai voltak annak, hogy ezek a tekintélyes és befolyásos ame­rikai közéleti egyének az ame­rikai magyarságot az Ameri­kai Magyar Szövetségen ke­resztül ismerik és becsülik. Mert ha ez nem igy lenne, ak­kor például a Displaced Per­sons Commission acting chairman-je, Edward M. O’Connor nem jött volna Wa­shingtonból New Yorkba re­pülőgépen és nem ment volna ugyanígy vissza Washington­ba azonnal az előadása meg­tartása után, ha az Amerikai Magyar Szövetség konvenció­ját nem tartotta volna ameri­kai szempontból is fontos e­­seménynek. Hasonló követ­keztetésre kell jutnunk Mr. Imperittellinek, New York város polgármesterének abból az igen meleg hangú beszédjé­ből, mellyel a konvenciót befe­jező banketten az amerikai magyarságot üdvözölte. Azon­kívül még vagy egy fél tucat nevesebb amerikainak jelen­léte és beszéde is megerősítet­te azt a tényt, hogy az Ameri­kai Magyar Szövetség célkitű­zéseivel a helyes utón jár és nemcsak az amerikai magyar­ságnak valóban méltó repre­zentánsa, hanem az óhazai magyar népnek felszabadítá­sa érdekében is igen hasznos tevékenységet fejt ki. Az Amerikai Magyar Szö­vetség kitűzött programját Nt. Borsi-Kerekes György is­mertette egy igen gondosan összeállított tanulmányban, mit a konvenció második nap­ján tartott ülésén felolvasott. Ezt a programot az amerikai magyarságnak alkalma lesz a maga egészében a sajtó utján megismerni és azért szükség­telennek tartjuk, hogy azzal most hosszasabban foglalkoz­zunk. Azonban egy pár inti­mebb apróság közlésével köze­lebb hozzuk a konvenció lefolyását azokhoz az olvasó­inkhoz, kik ha személyesen nem is lehettek azon jelen, de azért szívesen olvasnak min­den olyan riportot, melyben szin és élénkség van. Neiv Yorfc a jelen kor Báb el-je v a A new yorki Hotel Statler, hol a konvenciót tartották, a világ legorgalmasabb városi gócpontjához, a new yorki Time Square-hez hasonlítha­tó. A szálloda egy modern Bá­bel, mert aránylag kis terüle­ten annyi különféle nyelvet talán sehol a világon nem be­szélnek, — kivéve a Nemzetek Szövetségének üléseit. Bár az Ameíikai Magyar Szövetség­nek konvencióján szép szám­ban voltak jelen a magyar de­legátusok, a szálloda óriási forgalmában alig lehetett ő­­ket észre venni. Úgy hogy igen megörültünk, mikor az első ismerőssel találkoztunk, aki éppen akkor érkezett meg a Pennsylvania vasútállomás­ról. “Képzelje, — mondja is­merősünk, ki a magyar közé­letnek egyik kiváló tagja, — hogy jártam? Megérkeztem az állomásra és nagy gyorsan taxiba vágtam magam, mert minél előbb itt akartam lenni a konvención. Hotel Statler — mondom a soff őrnek. Yes, Sir, — mondja ő. Megindu­(Folytatás az 5-ik oldalon) “Végső elkesere­désünkben... Ez alatt a cim alatt, kérésünk­re, egy véginségre jutott papi család segélykérő levelét közölte a Híradó két héttel ezelőtti szá­ma. A levél olvastára többek .szive megdobbant. A Híradó multheti számában $27.00-t nyugtáztunk. Éhez járulnak a múlt hétfő eseteiig beszolgálta­tott következő újabb adomá­nyok: $10.00. — Fiatal Nők Köre (Független Egyház) ; $2.00 — Gedeon Gyula; $1-00 — Latkovich Jánosné és fiai, Csor­dás Ferenc és neje, Illés Balász­­né, Kardos János és neje, özv- Csorba Lászlóné, özv. Seemann József né, Buda Sámuel'né, Né­meth Károlyné, egy névtelen D, P. asszony Rév. Szathmáry Ber­talan utján és maga Rév. Szath­máry Bertalan. Az eddigi ado­mányok összege: $49.00. A gyűjtést még egy hétig nyitva tartjuk. Akit segítésre indít a szive, ez alatt az idő alatt szíves­kedjék hozzánk juttatni az ado­mányát. Köszönettel a segélyt kérők nevében, Dr. Vincze Károly, főesperes. Egyházi jubileum Woodbridgen A woodbridgei Earlhegyi Bol­dogasszony római katolikus ma­gyar egyházközség most ünne­pelte alapításának 30 éves jubi­leumát. A magyarság és a kato­likus ellkészi kar szép számban volt képviselve az ünnepségen, — közöttük Főt. Biró Benedek brdigeporti plébános, a “Katoli­kus Magyarok Vasárnapja” fő­­szerkesztője, az Amerikai Ma­gyar Lelkészszövetség elnöke. Az alkalmi szentmisét követő vacsorán számos menekült ma­gyar politikus is résztvett. Be­szédet mondottak: Ft. Horváth Lőrinc perth amboyi plébános, Fábián Béla, Ft. Biró Benedek, Dr. Vargha László és mások. Ft. Lényi Vincze, a jubiláló egyház plébánosa mondotta a záróbe­szédet. A tósztmesteri tisztet Zámbory Sándor Housing igaz­gató a tőle megszokott jóizü hu­morral töltötte be. A woodbridgei magyar római katolikuso kugyancsak kitettek magukért és szép, sikeres öröm­ünnepet ültek egyházközségük háromévtizedes határkövénél. .. Az egyház asszonyai most is bi­­zonyságoát adták annak, hogy a szakácsmüvészet mesterei. Több adólevonás A kongresszus által megsza­vazott jövedelmi adó-emelés ok­tóber elsején lépett érvénybe és magánszemélyeknél az eddigi a­­dó 12-18, részvénytársaságok­nál 38-45 százalékát teszi ki. Az adóemelés következtében a hetibérekből október elseje óta megfelelően nagyobb levonások történnek (withholding tax). “Tűzmegelőzési Hét” Campbell városi tűzbizto­sunk jótanácsai Ezen aTiéten országos “Tűz­megelőzési Hetet” tartunk, ami annyit jelent, hogy a nagyközön­ség különböző forrásokból jóta­nácsokat kap, hogyan lehet és hogyan kell elejét venni a tüzka­­tasztrófának. Hogyan előzhet­­jük meg a tüzeseteket, stb. Peter F. Campbell, Perth Am­boy városi tüz-marshal figyel­mezteti a lakosságot mindenek előtt arra, hogy: A tél közeledtével a kályhák és furnace-ok környékét vizs­gáljuk jól át, nem tüzveszélyes­­e. A fölösleges holmit takarítsuk ki a pincéből és lakásból, mert minden gyúlékony anyag “invi­tálja” a tüzet. A házi tüzesetek egyharmada a pincéből ered. Olaj-furnaseokat szakemberrel nézessünk át. Szénnel tüzelők a hamunak fémedényt szerezze­nek. A házi szerelésü villanyveze­tékeket nézzük át, mert ezek is sok tűznek az okoói. A kiégett biztosítékok helyébe ne tegyünk rézkrajcárokat. Általában 15 amperos biztosítékok használa­tosak, legyen tartalékban ezek­ből minden házban. (A “UL” jelzés rajta legyen mindegyi­ken!) Villany-vezeték toldaléko­kat csupasz szeggel ne szegez­­znük le és a szőnyek alatt* se ve­­essiik. A repedezett gumiburko­­latu veztékeket cseréljük ki u­­jakra. Villanymotorokat olajoz­zunk rendszeresen! Fontos, hogy a kémény és kür­tő tiszta legyen. Nyitott tűzhe­lyek, kandallók előtt dróthálós védő álljon mindig! Gazolint, gyúlékony folyadékokat ne tart­sunk a házban, vagy a garázs­ban- A konyhai tűzhelyről a zsi­radékot mindig tistzitsuk le. Le­gyen mindig kéznél só, vagy szó­dabikarbóna, ha lángralobbanna a brolier! HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a Hiradóban! A “Szabadságharc” mozgalom “Crusade for Freedom” elne­vezéssel Lucius D. Clay tábor­nok, Németország amerikai zó­­náj ának volt katonai parancsno­ka kezdeményezésére országos mozgalom indult, amelynek cél­ja: felszólalni a kommunista zsarnokság, erőszakoskodás és elnyomatás ellen. A szabad vi­lág lelkiismeretének kiáltó sza­vát fogja hirdetni az a hatalmas, 10 tonnás harang, amely a “Sza­badságharc” jelképe lesz és a berlini nyugati zónában egy to­ronyból zeng majd át a vasfüg­gönyön túlra ... A torony alap­zatába pedig befalázzák azt a Sokmillió aláírást, amelynek gyűjtése most van folyamatban Amerika-szerte. A “Szabadság Nyilatkozatot” a kommunisták hazugságaira és rágalmaira való felelet képpen Írjuk alá. Vásárhelyi Lajos, a New Brunswick-i Europa Színház igazgatója a “Crusade for Free­dom”, illetve a “National Com­mittee for a Free Europe, Inc.” felkérésére a neki átadott ivekre máris számos aláírást gyűjtött és eddig mintegy 24 dollár ado­mányt a mozgalom céljaira. Aki alá kívánja Írni ezt a “Szabad­ság Nyilatkozatot,” az Europa Színházban még aláírhatja. Úgy tervezik, hogy a Szabadság Ha­rangot október 24-én, az “Egye­sült Nemzetek Napján” fogják először megszólalatatni Berlin­ben és az aláírási iveket is akkor fogják ünnepélyes keretek kö­zött letétbe helyezni. “A Szabadságharc harsonája megrengeti majd a Kremlin fa­lait, amelynek végül is le kell omlania. Bízom abban, hogy az amerikaiak seregestül fogják a­­láirni a Szabadság-lajstromo­kat és bőkezűen fognak adakoz­ni a Szabad Europa céljaira is és rokonaikat és barátaikat is fel­kérik erre” — mondotta Clay tá­bornok, a mozgalom országos vezetője. Jelek az űrből Angol csillagászok titokzatos “rádiójeleket” fogtak fel, ame­lyek a világűrből jöttek és erede­tüket nem ismerik. A csillagá­szok szerint semmi jele annak, hogy ezek a jelek mások lenné­nek, mint “természeti eredetű­ek” — értve alatta, hogy nem emberi lények adják le azokat. Mindazonáltal, a csillagászok azt állítják, hogy “a világűrből alkotott fogalmainkat meg kell változtatnunk.” Jubileumi üdvözlet a rádió utján A Kára Testvérek zenekarának szokásos vasárnap-déli rádióprogramja helyett most vasárnap 12:30-tól kezdve rend­kívüli müsorközvetités lesz a new brunswicki WCTC állo­másról (1450 ke)- A Kára Testvérek zenekara átengedte rádióidejét Nagyt. Kosa András 25 éves itteni lelkészkedésé­nek jubileuma alkalmából egy speciális program céljára. (New Brunswick és környéke magyarsága most vasárnap este, hatalmas bankett keretében ünnepli a Szent László Hall­ban Rév. Kosát). A rádió-programon szerepelni fognak: Horváth Lukács városi tanácsos, aki felköszöntőt mond; Rév. Bertalan Imre, az ünnepelt lelkész ve je, aki gyönyörű magyar dalokat énekel és Kovács József hegedűművész “Magyar Ábránd” játékával. A müsorszámokat Móric Monti, a Kára Testvérek zenekará­nak kitűnő zongoristája kiséri. Ne felejtsük el vasárnap déli 12:45-kor bekapcsolni a rádiót az 1450 kc-ra! LEVELEK AMERIKÁBÓL ŐRKÖDJÜNK AMERIKA FELETT! IRTA GEORGE C. MARSHALL TÁBORNOK Modern idők történetében még sohasem volt más népnek akkora felelőssége, mint most az ameri­kainak.­\ Az emberiség ismét a szabad­ság és zsarnokság közötti küz­delmét vívja meg és választania kell szabadsága és zsarnokság között. Meg kell értenünk azon­ban a többieket és a többi népek is értsenek meg bennünket. Nagy segítség ilyenkor, ha ide­gen születésű vagy származású hü polgártársaink arra vállalkoz nak, hogy rokonaiknak éá bará­taiknak külföldre irt leveleikben ismertetik az Egyesült Állámok polgárainak életét és céljait. Di­cséretre érdemes, nemes cél ez, amely az amerikaellenes befo­lyások ellensúlyozására okvetle­nül szükséges, amikor a diktáto­rok propagandája segítségével, kiforgatják, kicsufolják az igaz­ságot. Mi amerikaiak bőkezűek va­gyunk, majdnem a tulságba me­nően, de szükséges, hogy meg­értsük a külföldiek lelkivilágát is. A mások helyzetébe kell kép­zelnünk magunkat, ha Ítéletet a­­karunk mondani a mások véle­ménye felett. Hiábavaló a nagylelkűség, ha a mások érzékenységére nem va­gyunk tekintettel, nemzeti büsz­keségükre, a tökéletesen elütő viszonyokra, amelyek között él­nek. A Vasfüggöny mögött az em­berek felvilágosításaikat a köz­pontilag irányított sajtóból me­rítik, amelyet elképesztő propa­ganda gépezet diktál. Elképesz­tő, mert mit sem törődik a való tényekkel. Ilyen körülmények között nem kis feladat magunk­ról az igazságot hirdetni és elhi­tetni ezekkel az emberekkel. Az európaiak többek között attól is tartanak, hogy nem tá­maszkodhatnak reánk, mert könnyen megváltoztatjuk a véle­ményünket és feladjuk az egy­szer elfogadott politikát, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Attól tartanak, hogy megszün­tetjük az Európai Segítő Prog­­rammot, nem törődve a kataszt­rofális következményekkel. Ezt a félelmet a tudatlanság is táplálja, mert nem ismerik a módot, ahogyan az amerikai po­­litkiai álláspont kialakul. De magunknak is ügyelnünk kell, nehogy meggondolatlan vagy szeszélyes határozatokat hoz­zunk. Fontos, hogy alaposan megvitassuk, mielőtt határo­zunk. De ha egyszer leszögeztük elveinket, nem szabad indokolat­lanul más álláspontra térnünk. Veszedelmes küzdelmet foly­tatunk, kérlelhetetlen ellenféllel. Ezt a harcot végig kell vívnunk. Nem szabad hitünket s életberen dezésünket, amit demokráciá­nak nevezünk, kockáztatnunk. Fenn kell tartanunk az emberi szabadságot egy tisztességes és igazságos társadalom keretében. — Lehetetlen Amerika segitő­­készségét, önzetlenségét a dikta­túrák propagandájának pergő­tüzében, a rágalmak alatt felis­mernünk, de még lehetetlenebb Amerikát a rendőrállamok sorá­ban elképzelni, ahol az egyéni szabadság — ahogy mi ismerjük és ami nélkül a mi népünk nem élhet — elvész a kevesek zsar­noksága alatt, akik a tömegek felett korlátlanul uralkodnak. “Polgári nyugdijat” sürget egy szenátor Hugh Butler szénátok indít-' ványt nyújtott be a szenátus pénzügyi bizottságához és kéri, hogy vezessenek be általános polgári nyugdijat (Citizens Pension) . Javaslata rámutat áiS ra, hogy a Social Security kiter­jesztése dacára még mindig 25 millió emberre nem terjed ki az aggkori gondoskodás. Azt java­solja, hogy aki az adóvallomása szerint nem keres többet évente 600 dollárnál, 65-ik életéve után havi ötven dollár nyugdíjra le­gyen jogosult- Minden ötven dol­lár után, amivel valaki többet keres, egy dolllárral csökkenne a a nyugdíj és $3,000 jövedelem­nél megszűnne. Butler szerint a kormány a jö­vedelmi adó csekély felemelésé­vel megvalósíthatná a reformot s még anyagi előnyhöz is jutna, mert megszűnnének a különböző alamizsna alapok, melyek meg­alázzák a polgári önérzetet” s ezért is megszüntetendők. Központi szervező a Verhovayaknál A Verhovay Segély Egylet 1947 évi konvenciója megszün­tette a központi főszervezői ál­lást, illetve azt a központi elnök munkakörébe utalta. Az Egye- - sülét közelmúltban (szeptem­berben) megtartott félévi igaz­gatósági ülése azonban úgy ha­tározott, hogy a főszervezői ál lást visszaállítja. Főszervezőül, vagy “szervezési főfelügyelőül” Rettman Henriket, a CÍeveland-i szervezési kerület felügyelőjét választotta meg az Igazgatóság azonnali hatállyal. Rettman Henrik ezt az uj tisztségét már el is foglalta. Ki­nevezéséhez, illetve főszervezői munkájához, sok sikert kívá­nunk. Hisszük, hogy az Igazga­tóság választása olyan férfira esett, aki legalkalmasabL erre a fontos munkakörre s tisztségét jól, a Vejhovay Segély Egylet javára és elóiehaladására fogja betölteni. Jtemelj fik, hogy az uj főszervező minél előbb ellátogat ide, a keleti körzetbe is egy kis “helyszíni szemlére” és . lehe­tőségek számbavételére. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom