Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-27 / 30. szám

I

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM.

Ára 10 cent.

PERTH AMBOY, NEW JERSEY

THURSDAY

1950. JULIUS 27.

I

I*

I

Rövid 36 év alatt már a harmadik világháború réme fenyeget

Mióta e rovatot Írjuk, a legnagyobb részt a nemzetközi "helyzet eseményeinek vizsgálfgatására fordítottuk. A múlt ■ év decemberében szinte szük| ségesnek tartottuk mentégért tőzni az egyoldalúnak látszó ' hírszolgáltatás miatt. Akkor [megjegyeztük, hogy senki [sem lehet közömbös a világ efseményekkel szemben, mert fáz egyén sorsának kialakulá- F sa világ sorsának folyásától f függ. Nem kellett semmi különösebb látnoki tehetséggel rendelkezünk, mikor azt ir- i tűk, hogy mig az első világháí ború végétől a második kezdetéig alig múlt el 20 év, a második világháború végétől a harmadikig aligha kell enyj nyi ideig is várni.

^ Ma már minden anya, kinek katona köteles korban léj vő fia van, a nemrég férjhez j ment fiatal asszony, kinek u| rát katonának vihetik be,

, minden testvér, kinek fiú | testvére sorozás alá kerül, — ma már reszketve figyeli, hogy mi történik a nagy világban? A négy héttel ezelőtt kitört koreai háború követ! keztében ma a világ egy nagy ! széna boglyához hasonlít,

, melynek aljába gonosz kezek égő gyuufát dobtak. Ott pislákol most a tűz a béke vágy harmatától még nedves szénában és agy kérdés, hogy el lehet-e a tüzet fojtani még idejében, mielőtt az egész boglya lángba berulna?

[»» Bizony nagy kérdés ez, amire szinte reszketve keressük a választ. Azonban semmiképen sem kedvező ez. Az az évek óta folyó feszültség, mit más néven “hideg háborúnak” nevezünk, elvitázhatatlanul biztos előjele egy “rendes” háború bekövetkezésének. A “rendes” szót nem olyan értelemben használjuk, mintha rendes dolog lenne a háború. Távolról sem az, különösen ha tekintetbe veszít

szűk, hogy az úgynevezett modern hadviselésben a polgári lakosság éppen olyan nagy veszélynek van kitéve, mint a sorkatonaság. Különösen ha majd atom bombák dobásához is hozzá kezdenek, akkor a bomba hatásának körébe került minden élő lénynek egyformán csekély a lehetősége az életben maradásra. így tehát az 1914-ben elkezdődött első világháború óta eltelt 36 év alatt immár elérkeztünk a harmadik legszörnyübb világháború kezdetéhez. Mert — sajnos — akárhogy is szeretnénk kimagyarázni, hogy a koreai háború csak egy büntető expedíció, mit a Nemzetek Szövetsége rendelt el, nehéz ámítani

magunkat hiú reményekkel, — mert a széna boglya tövében égő tüzet nincs aki eloltsa.

Gyenge kísérletek a béke megóvása érdekében

A múlt héten ugyan két kísérlet is történt ebben az irányban, azonban egyik sem járt eredménnyel. Az egyik kísérletet Indiának miniszterelnöke, Pandit Nehru tette, ki nemcsak országának, hanem egész Ázsiának legkimagaslóbb államférfia. Nehru felajánlotta az Egyesült Államok kormányának és Stalinnak, hogy a koreai háború megszüntetése érdekében készséggel vállalja a két ország között a közvetítő szerepét. Stalin szívesen fogadta Nehru ajánlatát, de a tárgyalások előfeltételéül azt kívánta, hogy a Nemzetek Szövetsége vegye tagjai sorába a kínai nemzeti kormány képviselői helyett a kínai kommunista kormány kiküldötteit. Az Egyesült Államok kormánya megköszönte Nehru jóakaratu közbenjárását, de nem hajlandó tárgyalni a koreai háború megszüntetése érdekében senkivel sem mindaddig, mig az észak-koreaia kommunista hadsereg vissza nem vonul a 38-ik szélességi vonal mögé, mely a határvonalat képezi a két részre szakadt Korea között. Nehru az elutasítás dacára is megismételte a béke közvetítés felajánlását, de az Egyesült Államok kormánya nem mutatkozott hajlandónak az előbbi álláspontját m e g v áltoztatni Moszkvában is történt kísérlet a koreai háború azonnali befejezésére. Az angol nagykövet és Gromiko orosz külügyminiszter tárgyaltak ebben az igen kényes kérdésben, de amint várni lehetett, — minden eredmény nélkül.

Hiábavaló erőlködés a diktátoroknak engedményeket adni

így tehát a koreai háború tovább folyi kés bár a Nemzetek Szövetségét képviselő amerikai csapatok az első négy hét lefolyása után még mindig védekezni kénytelenek a jól felszerelt és sokszoros túlsúlyban lévő észak-kóreai kommunista h a d s ereggel szemben, — kormányunk, törvényhozóink és az országunk közvéleménye egységesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy: No MORE APEASMENT, even if we have to fight it out. Ez magyarul azt jelenti, hogy nem adunk több engedményt, még akkor sem, ha az oroszokkal is háborúba keverednénk, mert megtanultuk jól Hitler esetében, hogy diktátorokat sohasem lehet kielégíteni, sem pedig őket terveik keresztül vitelétől engedmények adásával elétriteni. A diktátorok étvágya, ha hatalomról van szó, kielégíthetetlen. Mennél több engedményt adunk nekik, annál nagyobb lesz az étvágyuk.

Nem volt tehát más egye(Folyt, a 4-ik oldalon)

HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL

A Magyar Egyházkerület feloszlatására javaslatot terjesztettek az Egyetemes Zsinat elé!

Dr. Takaró értesülése mégsem volt légbőlkapott; a Magyar Egyházkerület megszüntetését valóban tervezték és arra egy bizottság indítványt tett. A zsinat magyar delegátusai pontosan azt tették, amit háromnegyed évvel ezelőtti cikkünkben mi kérünk és tanácsoltunk e helyen — amire az indítványt elejtették ... A Reformátusok lapja részletes őszinte tudósítást közölt a zsinati ülésről.

ÚJFAJTA INKVIZÍCIÓ BUDAPESTEN

A magyarországi vörös uralomnak egy komor és szörnyű intézménye csak a beavatottak előtt ismeretes. A Szent-János kórházban dr. Szinetár Ernő idegorvos, igazgató-főorvos osztályáról van szó, ahol hihetetlen dolgok mennek végbe. A kórház zárt elmeosztályán belül van egy 80 ágyas mental-hygieniai szárny, amelyet dr. Szinetár maga létesített. Szinetár elvakult kommunista, a politikai rendőrség és a kommunista párt parancsait lehelletszerü pontossággal teljesiti. Hozzá utalják be azokat a funkcionáriusokat, pártállásra való tekintet nélkül, akiket a kommunista párt csendesen el akar tenni az útból. A politikai rendőrség hozzá teszi át azokat a gyanúsítottakat, akiknek úgy kell kikerülniük, hogy senki ne adjon hitelt szavaiknak, vagy ha az utasítás még ennél is súlyosabb, szét kell bontani az idegrendszerét. Szinetár kedvelt módszere az egyhes altatás, sorozatos injekciózással, majd utána skopolamin befecskendezés és elektro-sokk therapia, melynek segítségével minden rendelt eredményt el lehet érni. Erről az osztályról kikerült betegek hozzátartozói irtózattal beszélnek az uj “dr. Moreau szigetéről” (H. G. Wells fantasztikus regényé)'. A 'Szinetár osztály finom precíziós munkája nem ejt sbket. Hélyére injekciózott, valójűkból kiforgatott bábuk kerülnek ki a keze alól és egy-két benfentes vallomásával könnyen tisztázható lenne az összefüggés Szinetár módszere és a politikai perek vádlottainak magatartása között.

ÓHAZAI LEVÉL

“. . . Nem nagyon járunk sehová — mozi, színház és efajta örömök megszűntek számunkra, — boldog az ember, ha ideiglenesen elsáncolhatja magát lakásában, mely nem “vár” már többé. Az ember a nap minden órájában és percében, valamilyen formában ki van téve a legraffináltabb inzultusoknak, melyeket meggyőződése, hite, akarata és maradék önbecsülése ellen intéz a rendszer. De a népnevelőket, a Magyar-Szovjet társaság taggyüjtőit, a brigád előfizetőgyűjtőket, a házbizalmikat nyájas arccal kell fogadni, legyen reggel, vagy késő esté és nem rúghatja ki az ember akkor, ha megkérdezik : hallgatod-e az imperialisták rádióját, — miért nem fizettél elő a Szabad Népre eddig, vagy miért nem végzel valami társadalmi munkát,” — mi a véleményed a Vatikánról, vág ya Tito bandáról?

A KOREAI ESEMÉNYEK MAGYAR TÜKRE

Budapest lakossága leplezetlen örömmel üdvözölte a U. N. koreai beavatkozását. Az amerikai légierők, a flotta és a hadsereg bevezetésének hire váratlan gyorsasággal terjedt el. A nyugati rádiók meghallgatása után megnépesedtek a városok és falvak utcái. Az estilapok példányait elkapkodták. Az emberek kisebb csoportokba verődtek össze és sugárzó arccal közölték egymással az uj híreket. Budapesten a Nemzeti szinház mellől magukról megfeledkezett, hangosan vitatkozó csoportokat a politikai rendőrség igazoltatta

és bekísérte a Sztalin-utra (Andrássy ut 60).

Megindult az önkéntes jelentkezők összeírása egy magyar brigád felállítására, mely szükség esetén az észak-koreaiak oldalán résztvesz a háborúban. Hasonló előkészület folyik a többi csatlós országban is.

OROSZ “IRÁNYÍTÓK” MAGYARORSZÁGON

Magyarországon jelenleg a következő magasrangu orosz tisztek töltenek be irányitó szerepet :

Konov vezérőrnagy, a vasúti közlekedési | problémák Budapestre küldött szakértője és ellenőre. Bajev Iván vezérőrnagy az ut- és hidügyek legfőbb orosz irányitója. A közlekedésügyi minisztériumban van az irodája, Medvegy, a magyar nehézipar irányitója. Irodája a nehézipari minisztriumban van, Zsoíinyec miniszter dolgozószobája mellett. Kaplun Gregor vezérőrnagy, a Duna-hajózás vezetője. Gusekov vezérőrnagy, a magyar légierő tanácsadója és a pilótakiképzés felügyelője. Kalincenko ezredes, az ejtőernyős csapatok parancsnoka.

(Ezek fogják a magyar katonákat a nyugatiak ellen küldeni. — Szerk.)

A magyíu'^export vaját, melyet a szovjet propaganda előmozdítása érdekében Kelet-Németországba szállitanakak “bőség felesleg” szöveggel ellátott papírba csomagolják és ugyanakkor a magyar asszonyok hiába állnak sorba a KÖZÉRT fiókjai előtt, mert Magyarországon nincsen vaj, hús, tojás, krumpli, sőt a bőséges magyar gyümölcs termés sem kerül el a városokba, mert a rossz kommunista adminisztráció folytán elrothadnak a raktárakban, vagy elakadnak a szállítás és elosztás közben.

Az Alföldön működő “Megvédj ük a Békét” akció gyűlésein a szavalókórusok szólamai a következők : “El a kezekkel Koreától,” “Azonnal szüntessék be a rablóhadjáratot K o r e á ban,” “Vonják ki a gyarmatosító amerikai csapatokat,” “Forró üdvözletünk a szabadságért, függetlenségért, egységes hazájukért harcoló koreai testvéreknek.”

Az estergomi-primási palotában állandóan ki- és bejárnak az Államvédelmi Hatóság emberei, akik egy rejtélyes irat után kutatnak. A palotából már eddig több értékes tárgy eltűnt. A palota mellé egy 12 tagú AVH őrséget rendeltek ki, a “tüntetések” megakadályozására. A tüntetések olyképen nyilvánultak meg, hogy ismeretlen tettesek éjszakánként a primási palota bejárata elé virágcsokrot helyeztek.

A délmagyarországi 15 kilométeres mély határsávból a lakosságot elszállítják, nem egyeseket, mint eddig, hanem egész falvakat. Kelébia, Kláramajor, Kübekháza, Deszk és a többi déli községbe ember nem teheti be lábát. Sorompók vannak az országúton és az elszállítás olyan méretű, mint a hitleri deportálások. Pécs és Szentgotthárd vidékén is megkezdődött szórványosan a lakosság áthelyezése.

Svájcba utazik

NT. DR. VINCZE KÁROLY

a Független Magyar Református Egyház főesperese meghívást kapott, hogy egyháza képviseletében vegyen részt a Keresztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsának augusztus 16-23 között Genfben (Svájc) tartandó kongresszusán. A repülőgépen oda-vissza utazás költségeit is felajánlották. Dr. Vincze, — mint értesülünk, — keresi a meghívás elfogadásának lehetőségét, itthon helyettesitőről gondoskodik egyházában, útlevelét kérelmezte, stb. annál is inkább, mert egyetemes magyar érdekek is megkívánják ezen a kongresszuson való j elenlétét. Valóban, Dr. Vincze főesperesben kiváló képviselője lesz magyarságunknak ezen a svájci nemzetközi egyházi tanácskozáson !

Üldözik a katonaszökevényeket

J. Howard McGrath igazságügyminiszter figyelmeztetést adott közre .zEserint azokat, akik nem tesznek eleget katonai kötelezettségüknek és szándékosan kibújnak a szolgálat alól, a törvény fogja üldözni.

Az FBI detektivjei “különös eréllyel” vetik majd magukat a katonaszökevények után.

J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója jelenti, hogy a katonaszökevény büntetése öt évig terjedő börtön és tízezer dollár pénzbírság.

Aki katonaköteles és el akarja kerülni, hogy gyanúba keveredjék, okosan teszi, ha idejében jelentkezik regisztrálásra. Közli a helyi boarddal a pontos címét, valamint a címváltozást. A katonakötelesek hordják magukkal a registrációról szóló igazolványukat.

Ruganyos kocsiutak

Az University of Minnesota technológusai újfajta anyaggal borítják el a környező országutakat. Az anyag ruganyos, akár a gummi és tizszerte tartósabb minden eddig ismert utboritó cementnél. A “préselt” cement néven ismert anyag a nehéz teherautókat is repedés nélkül bírja.

Győznünk kell!

Eisenhower tábornok beszédet mondott, amelyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy Amerika nem tévedhet, nem hátrálhat meg. Győznünk kell, hogy az egész szabad világ lássa, eltökélt szándékunk megyédelmezni a szabad népeket az elnyomók ellen, mondotta Tke” Eisenhower, a Columbia egyetem elnöke.

1949 szeptember 28-án az Egyesült Államok Szenátusának bevándorlási törvényeket módosító bizottsága, illetve annak egyik albizottsága Dr. Takaró Géza new yorki református lelkészt hallgatta ki s e kihallgatás során Dr. Takaró többek között azt a kijelentést is tette, hogy értesülése szerint

“husvét után, mihelyt a Congregational és az Evangelical Reformed Church egyesülése létrejön, az első dolog, amit tenni fognak az lesz, hogy feloszlatják az egész Magyar Egyházkerületet”

1949 október 6-iki számunkban “Megszűnik a Református Magyar Synod?” kérdőjeles címmel cikket irtunk lapjainkban az időközben hozzánk megküldött jegyzőkönyv-másolat alapján erről az értesülésről s felhívtuk figyelmét az érdekelt magyar egyházak vezetőinek és tagj ainak a demokles-kardkéwt1 fejük felett levő veszélyre s az arra hivatottakat azonnali cselekvésre, gyors intézkedésre serkentettük. Szóról-szóra idézzük itt most ezen cikkünk fontosabb részleteit, hogy elejét vegyük a további, már eddig is szomorúan tapasztalt rosszindulatú félremagyarázásnak:

“...Egész amerikai magyar éleünk jövendőjére kihatással bir az a tény, hogy az eddig valamelyest önálló magyar egyházkerületet képező magyar református egyházak jeltelen, végleges beolvasztását tervezik a nagy közösségbe azok, akik ugyanakkor semmit el nem áruló arccal figyelték az “egységtárgyalásokat,” a még ma is teljesen Független Amerikai Magyar Református Egyházban folyó és egy esetleges, amazokkal való egyesülésre vonatkozó hivatalos tanácskozásokat...”

“Feltesszük a kérdést: vájjon tudott-e erről a tervről Dr. Takarón kívül más is rpagyar református papjaink között? S ha igen, miért nem került ez a kérdés valamilyen uton-módon, valamilyen formában a nyáj elé? Demokratikus országban élünk, demokratikus életformák között, ahol a népnek joga van tudni mindarról, ami őrá vonatkozik, ami őróla szól. A népnek, s ez esetben az illető egyházak népének, minden egyes egyháztagnak joga van tudni arról, hogy felsőbb hatóságaik mit terveznek vele kapcsolatban. És abba beleszólási joga is van

“Mi, amikor megláttuk Dr. Takaró vallomásának szövegét, nyomba ntudtuk, hogy mi a kötelességünk. Mint amerikai magyar u j ságnak, kötelességünk olvasóink s közelebbről: református magyar olvasóink tudomására hozni a “terveket,” amik rájuk vonatkoznak, az ő egyházaik, templomaik magyar jellegének végleges megszüntetését célozzák, esetleg magyar nyelvű khasználatának, magyar zsoltáraik zengésének eltiltását jelentik.”

“Lehet, lesznek akik cikkünk elolvasása után azt mondják: j túl sötéten látjuk a dolgokat. ' Sőt, akadhatnak majd olyanok is, még a lelkészek között is, akik félreértve cikkünk szándékát, rosszindulattal, zavarkeltéssel vádolnak meg... Számítunk erre és mégis elmondjuk, amit el kell mondanunk!”

“El kell mondanunk azt, mint szabad magyar újságnak, meg kell írnunk azt, hogy amerikai magyar értékeink, intézményeink között mindig nagyra tai*tottuk magyar református egyházainkat, templomainkat, amelyek most veszélyben vannak . . . Féltjük ezeket a magyar témplomokat s a bennük felcsengő magyar szót, ősi hagyományainkat, apáról-fiura szállt örököket... Aggódunk ezeknek a magyar református templomoknak a sorsáért s a népért, melyet megkérdezése nélkül akarnak édes örökétől megfosztani.”

“El kell mondanunk e helyen, — mert az amerikai magyar sajtó csak akkor áll hivatásának magaslatán ,ha ilyen esetekben igenis hallatja kiáltó szavát — hogy: szerintünk azonnali cselekvésre van szükség, az arra hivatottak gyors intézkedésére! Minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell akadályozni a “terv” keresztülvitelét s az illetékeseket meg kell győzni arról, hogy a “magyar egyházkerület” megszüntetése beláthatatlan következményekkel járhat! Tudomására kell hozni a felsőbb egyházi hatóságnak azt, hogy a mi magyarjainkat pedig nem lehet az orruknál fogva vezetni, a magyar reformátusság magyar nevét és magyar jellegét teljesen fel nem adja s ragaszkodik továbbra is a tiffeni egyezség minden egyes szavához!”

“Elmondottuk, s dobjanak követ ránk azok, akik bününkül merik felróni azt, hogy szabad amerikai polgár létünkre ragaszkodunk mindahhoz, amit szülőföldünkről lelkűnkben, ajkunkon magunkkal hoztunk, legyünk bár reformátusok, katolikusok, zsidók, vagy bármilyen vallásuak...”

Ezt irtuk perth amboyi, new brunswicki és trentoni lapunkban 1949 október 6-án, egy héttel a Takaró-vallomás elhangzása tuán és amilyen öntudatosan, féltő magyar szívvel, mindenre számítva és mégis bátran megírtuk akkor, ugyanolyan felemelt fejjel, büszke öntudattal idézzük most is a fenti sorokat!

De álljon itt tanúbizonyság képen, ami azóta történt:

Pontosan úgy, ahogy akkor feltételeztük, akadtak, akik azt mondták, túl sötéten látjuk a dolgokat, sőt, akadtak, még a lelkészek között is olyanok, akik félremagyarázva cikkünk szándékát, rosszindulattal, zavartkeltéssel vádoltak meg. (Számítottunk erre.)

A Magyar Egyházerület elnöke nyomban levelet irt az Evan(Folytatás a 3-ik oldalon)