Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-27 / 30. szám

I VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1950. JULIUS 27. I I* I Rövid 36 év alatt már a har­madik világháború réme fenyeget Mióta e rovatot Írjuk, a leg­nagyobb részt a nemzetközi "helyzet eseményeinek vizsgál­­fgatására fordítottuk. A múlt ■ év decemberében szinte szük­­| ségesnek tartottuk mentégé­rt tőzni az egyoldalúnak látszó ' hírszolgáltatás miatt. Akkor [megjegyeztük, hogy senki [sem lehet közömbös a világ e­­fseményekkel szemben, mert fáz egyén sorsának kialakulá- F sa világ sorsának folyásától f függ. Nem kellett semmi kü­lönösebb látnoki tehetséggel rendelkezünk, mikor azt ir- i tűk, hogy mig az első világhá­­í ború végétől a második kez­detéig alig múlt el 20 év, a második világháború végétől a harmadikig aligha kell eny­­j nyi ideig is várni. ^ Ma már minden anya, ki­nek katona köteles korban lé­­j vő fia van, a nemrég férjhez j ment fiatal asszony, kinek u­­| rát katonának vihetik be, , minden testvér, kinek fiú | testvére sorozás alá kerül, — ma már reszketve figyeli, hogy mi történik a nagy vi­lágban? A négy héttel ezelőtt kitört koreai háború követ­­! keztében ma a világ egy nagy ! széna boglyához hasonlít, , melynek aljába gonosz kezek égő gyuufát dobtak. Ott pis­lákol most a tűz a béke vágy harmatától még nedves szé­nában és agy kérdés, hogy el lehet-e a tüzet fojtani még idejében, mielőtt az egész boglya lángba berulna? [»» Bizony nagy kérdés ez, a­­mire szinte reszketve keres­sük a választ. Azonban sem­miképen sem kedvező ez. Az az évek óta folyó feszültség, mit más néven “hideg hábo­rúnak” nevezünk, elvitázha­­tatlanul biztos előjele egy “rendes” háború bekövetke­zésének. A “rendes” szót nem olyan értelemben használjuk, mintha rendes dolog lenne a háború. Távolról sem az, kü­lönösen ha tekintetbe vesz­ít szűk, hogy az úgynevezett modern hadviselésben a pol­gári lakosság éppen olyan nagy veszélynek van kitéve, mint a sorkatonaság. Különö­sen ha majd atom bombák do­básához is hozzá kezdenek, akkor a bomba hatásának kö­rébe került minden élő lény­nek egyformán csekély a le­hetősége az életben maradás­ra. így tehát az 1914-ben el­kezdődött első világháború óta eltelt 36 év alatt immár elérkeztünk a harmadik leg­­szörnyübb világháború kez­detéhez. Mert — sajnos — a­­kárhogy is szeretnénk kima­gyarázni, hogy a koreai há­ború csak egy büntető expedí­ció, mit a Nemzetek Szövetsé­ge rendelt el, nehéz ámítani magunkat hiú reményekkel, — mert a széna boglya tövé­ben égő tüzet nincs aki el­oltsa. Gyenge kísérletek a béke megóvása érdekében A múlt héten ugyan két kí­sérlet is történt ebben az irányban, azonban egyik sem járt eredménnyel. Az egyik kísérletet Indiának minisz­terelnöke, Pandit Nehru tet­te, ki nemcsak országának, hanem egész Ázsiának legki­magaslóbb államférfia. Neh­ru felajánlotta az Egyesült Államok kormányának és Stalinnak, hogy a koreai há­ború megszüntetése érdeké­ben készséggel vállalja a két ország között a közvetítő sze­repét. Stalin szívesen fogadta Nehru ajánlatát, de a tárgya­lások előfeltételéül azt kíván­ta, hogy a Nemzetek Szövet­sége vegye tagjai sorába a kí­nai nemzeti kormány képvi­selői helyett a kínai kommu­nista kormány kiküldötteit. Az Egyesült Államok kormá­nya megköszönte Nehru jóa­­karatu közbenjárását, de nem hajlandó tárgyalni a koreai háború megszüntetése érde­kében senkivel sem mindad­dig, mig az észak-koreaia kommunista hadsereg vissza nem vonul a 38-ik szélességi vonal mögé, mely a határvo­nalat képezi a két részre sza­kadt Korea között. Nehru az elutasítás dacára is megismé­telte a béke közvetítés fela­jánlását, de az Egyesült Álla­mok kormánya nem mutatko­zott hajlandónak az előbbi ál­láspontját m e g v áltoztatni Moszkvában is történt kísér­let a koreai háború azonnali befejezésére. Az angol nagy­követ és Gromiko orosz kül­ügyminiszter tárgyaltak eb­ben az igen kényes kérdésben, de amint várni lehetett, — minden eredmény nélkül. Hiábavaló erőlködés a diktá­toroknak engedményeket adni így tehát a koreai háború tovább folyi kés bár a Nemze­tek Szövetségét képviselő a­­merikai csapatok az első négy hét lefolyása után még min­dig védekezni kénytelenek a jól felszerelt és sokszoros túl­súlyban lévő észak-kóreai kommunista h a d s ereggel szemben, — kormányunk, törvényhozóink és az orszá­gunk közvéleménye egysége­sen arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy: No MORE APEASMENT, even if we have to fight it out. Ez ma­gyarul azt jelenti, hogy nem adunk több engedményt, még akkor sem, ha az oroszokkal is háborúba keverednénk, mert megtanultuk jól Hitler esetében, hogy diktátorokat sohasem lehet kielégíteni, sem pedig őket terveik ke­resztül vitelétől engedmények adásával elétriteni. A diktá­torok étvágya, ha hatalomról van szó, kielégíthetetlen. Mennél több engedményt a­­dunk nekik, annál nagyobb lesz az étvágyuk. Nem volt tehát más egye­­(Folyt, a 4-ik oldalon) HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A Magyar Egyházkerület feloszlatására javaslatot terjesztettek az Egyetemes Zsinat elé! Dr. Takaró értesülése mégsem volt légbőlkapott; a Magyar Egyházkerület megszüntetését valóban tervezték és arra egy bizottság indítványt tett. A zsinat magyar delegátusai pontosan azt tették, amit háromnegyed évvel ezelőtti cik­künkben mi kérünk és tanácsoltunk e helyen — amire az indítványt elejtették ... A Reformátusok lapja részletes őszinte tudósítást közölt a zsinati ülésről. ÚJFAJTA INKVIZÍCIÓ BUDAPESTEN A magyarországi vörös ura­lomnak egy komor és szörnyű intézménye csak a beavatottak előtt ismeretes. A Szent-János kórházban dr. Szinetár Ernő idegorvos, igazgató-főorvos osz­tályáról van szó, ahol hihetetlen dolgok mennek végbe. A kórház zárt elmeosztályán belül van egy 80 ágyas mental-hygieniai szárny, amelyet dr. Szinetár maga létesített. Szinetár elva­kult kommunista, a politikai rendőrség és a kommunista párt parancsait lehelletszerü pontos­sággal teljesiti. Hozzá utalják be azokat a funkcionáriusokat, pártállásra való tekintet nélkül, akiket a kommunista párt csen­desen el akar tenni az útból. A politikai rendőrség hozzá teszi át azokat a gyanúsítottakat, a­­kiknek úgy kell kikerülniük, hogy senki ne adjon hitelt sza­vaiknak, vagy ha az utasítás még ennél is súlyosabb, szét kell bontani az idegrendszerét. Szi­netár kedvelt módszere az egy­­hes altatás, sorozatos injekció­zással, majd utána skopolamin befecskendezés és elektro-sokk therapia, melynek segítségével minden rendelt eredményt el le­het érni. Erről az osztályról ki­került betegek hozzátartozói ir­­tózattal beszélnek az uj “dr. Mo­reau szigetéről” (H. G. Wells fantasztikus regényé)'. A 'Szine­tár osztály finom precíziós mun­kája nem ejt sbket. Hélyére in­jekciózott, valójűkból kiforga­tott bábuk kerülnek ki a keze a­­lól és egy-két benfentes vallomá­sával könnyen tisztázható lenne az összefüggés Szinetár módsze­re és a politikai perek vádlottai­­nak magatartása között. ÓHAZAI LEVÉL “. . . Nem nagyon járunk se­hová — mozi, színház és efajta örömök megszűntek számunkra, — boldog az ember, ha ideigle­nesen elsáncolhatja magát laká­sában, mely nem “vár” már töb­bé. Az ember a nap minden órá­jában és percében, valamilyen formában ki van téve a legraf­­fináltabb inzultusoknak, melye­ket meggyőződése, hite, akarata és maradék önbecsülése ellen in­téz a rendszer. De a népnevelő­ket, a Magyar-Szovjet társaság taggyüjtőit, a brigád előfizető­­gyűjtőket, a házbizalmikat nyá­jas arccal kell fogadni, legyen reggel, vagy késő esté és nem rúghatja ki az ember akkor, ha megkérdezik : hallgatod-e az im­perialisták rádióját, — miért nem fizettél elő a Szabad Népre eddig, vagy miért nem végzel valami társadalmi munkát,” — mi a véleményed a Vatikánról, vág ya Tito bandáról? A KOREAI ESEMÉNYEK MAGYAR TÜKRE Budapest lakossága leplezet­len örömmel üdvözölte a U. N. koreai beavatkozását. Az ameri­kai légierők, a flotta és a hadse­reg bevezetésének hire váratlan gyorsasággal terjedt el. A nyu­gati rádiók meghallgatása után megnépesedtek a városok és fal­vak utcái. Az estilapok példá­nyait elkapkodták. Az emberek kisebb csoportokba verődtek össze és sugárzó arccal közölték egymással az uj híreket. Buda­pesten a Nemzeti szinház mellől magukról megfeledkezett, han­gosan vitatkozó csoportokat a politikai rendőrség igazoltatta és bekísérte a Sztalin-utra (Andrássy ut 60). Megindult az önkéntes jelent­kezők összeírása egy magyar brigád felállítására, mely szük­ség esetén az észak-koreaiak ol­dalán résztvesz a háborúban. Hasonló előkészület folyik a töb­bi csatlós országban is. OROSZ “IRÁNYÍTÓK” MAGYARORSZÁGON Magyarországon jelenleg a következő magasrangu orosz tisztek töltenek be irányitó sze­repet : Konov vezérőrnagy, a vasúti közlekedési | problémák Buda­pestre küldött szakértője és el­lenőre. Bajev Iván vezérőrnagy az ut- és hidügyek legfőbb orosz irányitója. A közlekedésügyi minisztériumban van az irodá­ja, Medvegy, a magyar nehéz­ipar irányitója. Irodája a nehéz­ipari minisztriumban van, Zso­­íinyec miniszter dolgozószobája mellett. Kaplun Gregor vezérőr­nagy, a Duna-hajózás vezetője. Gusekov vezérőrnagy, a magyar légierő tanácsadója és a pilóta­kiképzés felügyelője. Kalincen­­ko ezredes, az ejtőernyős csapa­tok parancsnoka. (Ezek fogják a magyar kato­nákat a nyugatiak ellen külde­ni. — Szerk.) A magyíu'^export vaját, me­lyet a szovjet propaganda elő­mozdítása érdekében Kelet-Né­­metországba szállitanakak “bő­ség felesleg” szöveggel ellátott papírba csomagolják és ugyan­akkor a magyar asszonyok hiá­ba állnak sorba a KÖZÉRT fi­ókjai előtt, mert Magyarorszá­gon nincsen vaj, hús, tojás, krumpli, sőt a bőséges magyar gyümölcs termés sem kerül el a városokba, mert a rossz kommu­nista adminisztráció folytán el­rothadnak a raktárakban, vagy elakadnak a szállítás és elosztás közben. Az Alföldön működő “Meg­védj ük a Békét” akció gyűlésein a szavalókórusok szólamai a kö­vetkezők : “El a kezekkel Koreá­tól,” “Azonnal szüntessék be a rablóhadjáratot K o r e á ban,” “Vonják ki a gyarmatosító a­­merikai csapatokat,” “Forró üdvözletünk a szabadságért, függetlenségért, egységes hazá­jukért harcoló koreai testvérek­nek.” Az estergomi-primási palotá­ban állandóan ki- és bejárnak az Államvédelmi Hatóság embe­rei, akik egy rejtélyes irat után kutatnak. A palotából már ed­dig több értékes tárgy eltűnt. A palota mellé egy 12 tagú AVH őrséget rendeltek ki, a “tünteté­sek” megakadályozására. A tün­tetések olyképen nyilvánultak meg, hogy ismeretlen tettesek éjszakánként a primási palota bejárata elé virágcsokrot he­lyeztek. A délmagyarországi 15 kilo­méteres mély határsávból a la­kosságot elszállítják, nem egye­seket, mint eddig, hanem egész falvakat. Kelébia, Kláramajor, Kübekháza, Deszk és a többi dé­li községbe ember nem teheti be lábát. Sorompók vannak az or­szágúton és az elszállítás olyan méretű, mint a hitleri deportá­lások. Pécs és Szentgotthárd vi­dékén is megkezdődött szórvá­nyosan a lakosság áthelyezése. Svájcba utazik NT. DR. VINCZE KÁROLY a Független Magyar Reformá­tus Egyház főesperese meghí­vást kapott, hogy egyháza kép­viseletében vegyen részt a Ke­resztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsának augusztus 16-23 kö­zött Genfben (Svájc) tartandó kongresszusán. A repülőgépen oda-vissza utazás költségeit is felajánlották. Dr. Vincze, — mint értesülünk, — keresi a meghívás elfogadásának lehető­ségét, itthon helyettesitőről gondoskodik egyházában, útle­velét kérelmezte, stb. annál is inkább, mert egyetemes magyar érdekek is megkívánják ezen a kongresszuson való j elenlétét. Valóban, Dr. Vincze főesperes­ben kiváló képviselője lesz ma­gyarságunknak ezen a svájci nemzetközi egyházi tanácskozá­son ! Üldözik a katona­szökevényeket J. Howard McGrath igazság­ügyminiszter figyelmeztetést a­­dott közre .zEserint azokat, a­­kik nem tesznek eleget katonai kötelezettségüknek és szándéko­san kibújnak a szolgálat alól, a törvény fogja üldözni. Az FBI detektivjei “különös eréllyel” vetik majd magukat a katonaszökevények után. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója jelenti, hogy a kato­naszökevény büntetése öt évig terjedő börtön és tízezer dollár pénzbírság. Aki katonaköteles és el akarja kerülni, hogy gyanúba kevered­jék, okosan teszi, ha idejében je­lentkezik regisztrálásra. Közli a helyi boarddal a pontos címét, valamint a címváltozást. A ka­tonakötelesek hordják maguk­kal a registrációról szóló igazol­ványukat. Ruganyos kocsiutak Az University of Minnesota technológusai újfajta anyaggal borítják el a környező országu­takat. Az anyag ruganyos, akár a gummi és tizszerte tartósabb minden eddig ismert utboritó cementnél. A “préselt” cement néven ismert anyag a nehéz te­herautókat is repedés nélkül bírja. Győznünk kell! Eisenhower tábornok beszé­det mondott, amelyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy Amerika nem tévedhet, nem hátrálhat meg. Győznünk kell, hogy az egész szabad világ lássa, eltökélt szándékunk meg­­yédelmezni a szabad népeket az elnyomók ellen, mondotta Tke” Eisenhower, a Columbia egye­tem elnöke. 1949 szeptember 28-án az Egyesült Államok Szenátusának bevándorlási törvényeket módo­sító bizottsága, illetve annak e­­gyik albizottsága Dr. Takaró Géza new yorki református lel­készt hallgatta ki s e kihallgatás során Dr. Takaró többek között azt a kijelentést is tette, hogy értesülése szerint “husvét után, mihelyt a Con­gregational és az Evangelical Reformed Church egyesülése létrejön, az első dolog, amit ten­ni fognak az lesz, hogy felosz­latják az egész Magyar Egyház­­kerületet” 1949 október 6-iki számunk­ban “Megszűnik a Református Magyar Synod?” kérdőjeles címmel cikket irtunk lapjaink­ban az időközben hozzánk meg­küldött jegyzőkönyv-másolat a­­lapján erről az értesülésről s fel­hívtuk figyelmét az érdekelt magyar egyházak vezetőinek és tagj ainak a demokles-kardkéwt1 fejük felett levő veszélyre s az arra hivatottakat azonnali cse­lekvésre, gyors intézkedésre serkentettük. Szóról-szóra idéz­zük itt most ezen cikkünk fonto­sabb részleteit, hogy elejét ve­gyük a további, már eddig is szomorúan tapasztalt rosszindu­latú félremagyarázásnak: “...Egész amerikai magyar é­­leünk jövendőjére kihatással bir az a tény, hogy az eddig va­lamelyest önálló magyar egy­házkerületet képező magyar re­formátus egyházak jeltelen, végleges beolvasztását tervezik a nagy közösségbe azok, akik u­­gyanakkor semmit el nem áruló arccal figyelték az “egységtár­gyalásokat,” a még ma is telje­sen Független Amerikai Ma­gyar Református Egyházban folyó és egy esetleges, amazok­kal való egyesülésre vonatkozó hivatalos tanácskozásokat...” “Feltesszük a kérdést: vájjon tudott-e erről a tervről Dr. Ta­karón kívül más is rpagyar re­formátus papjaink között? S ha igen, miért nem került ez a kér­dés valamilyen uton-módon, va­lamilyen formában a nyáj elé? Demokratikus országban élünk, demokratikus életformák kö­zött, ahol a népnek joga van tud­ni mindarról, ami őrá vonatko­zik, ami őróla szól. A népnek, s ez esetben az illető egyházak né­pének, minden egyes egyháztag­nak joga van tudni arról, hogy felsőbb hatóságaik mit tervez­nek vele kapcsolatban. És abba beleszólási joga is van “Mi, amikor megláttuk Dr. Takaró vallomásának szövegét, nyomba ntudtuk, hogy mi a kö­telességünk. Mint amerikai ma­gyar u j ságnak, kötelességünk olvasóink s közelebbről: refor­mátus magyar olvasóink tudo­mására hozni a “terveket,” a­­mik rájuk vonatkoznak, az ő egyházaik, templomaik magyar jellegének végleges megszünte­tését célozzák, esetleg magyar nyelvű khasználatának, magyar zsoltáraik zengésének eltiltását jelentik.” “Lehet, lesznek akik cikkünk elolvasása után azt mondják: j túl sötéten látjuk a dolgokat. ' Sőt, akadhatnak majd olyanok is, még a lelkészek között is, a­­kik félreértve cikkünk szándé­kát, rosszindulattal, zavarkel­téssel vádolnak meg... Számí­tunk erre és mégis elmondjuk, amit el kell mondanunk!” “El kell mondanunk azt, mint szabad magyar újságnak, meg kell írnunk azt, hogy amerikai magyar értékeink, intézménye­ink között mindig nagyra tai*­­tottuk magyar református egy­házainkat, templomainkat, ame­lyek most veszélyben vannak . . . Féltjük ezeket a magyar témp­­lomokat s a bennük felcsengő magyar szót, ősi hagyományain­kat, apáról-fiura szállt örökö­ket... Aggódunk ezeknek a ma­gyar református templomoknak a sorsáért s a népért, melyet megkérdezése nélkül akarnak é­­des örökétől megfosztani.” “El kell mondanunk e helyen, — mert az amerikai magyar sajtó csak akkor áll hivatásának magaslatán ,ha ilyen esetekben igenis hallatja kiáltó szavát — hogy: szerintünk azonnali cse­lekvésre van szükség, az arra hivatottak gyors intézkedésére! Minden rendelkezésre álló esz­közzel meg kell akadályozni a “terv” keresztülvitelét s az ille­tékeseket meg kell győzni arról, hogy a “magyar egyházkerület” megszüntetése beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat! Tudo­mására kell hozni a felsőbb egy­házi hatóságnak azt, hogy a mi magyarjainkat pedig nem lehet az orruknál fogva vezetni, a ma­gyar reformátusság magyar ne­vét és magyar jellegét teljesen fel nem adja s ragaszkodik to­vábbra is a tiffeni egyezség minden egyes szavához!” “Elmondottuk, s dobjanak kö­vet ránk azok, akik bününkül merik felróni azt, hogy szabad amerikai polgár létünkre ra­gaszkodunk mindahhoz, amit szülőföldünkről lelkűnkben, aj­kunkon magunkkal hoztunk, le­gyünk bár reformátusok, kato­likusok, zsidók, vagy bármilyen vallásuak...” Ezt irtuk perth amboyi, new brunswicki és trentoni lapunk­ban 1949 október 6-án, egy hét­tel a Takaró-vallomás elhangzá­sa tuán és amilyen öntudatosan, féltő magyar szívvel, mindenre számítva és mégis bátran meg­írtuk akkor, ugyanolyan fele­melt fejjel, büszke öntudattal idézzük most is a fenti sorokat! De álljon itt tanúbizonyság képen, ami azóta történt: Pontosan úgy, ahogy akkor feltételeztük, akadtak, akik azt mondták, túl sötéten látjuk a dolgokat, sőt, akadtak, még a lelkészek között is olyanok, akik félremagyarázva cikkünk szán­dékát, rosszindulattal, zavart­­keltéssel vádoltak meg. (Számí­tottunk erre.) A Magyar Egyházerület elnö­ke nyomban levelet irt az Evan­(Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom