Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-20 / 29. szám

Történelmi időket élünk, de nem nagy örömünk van belőle

Az utóbbi 40 év alatt több történelmet Írtak, mint az azelőtti 400 éven keresztül. Nem nagy szerencse történelmi időkben élni. mert az több szenvedéssel jár, mint örömmel. A rövid időn belüli két világháború átélése után az emberiség megér demelne nyugtabb életet. Úgy látszik azonban, hogy a feltúrt hangya bolyhoz hasonló világban élő emberek nem képesek megtalálni lelki egyensúlyukat. Ez igen furcsa, mert az ember a teremtés koronája gyanánt volt mindig emlegetve, de ennek a megtiszteltető megállapításnak telj es egészében ép úgy nem felel meg, mint ahogyan nem minden tettével bizonyítja annak a latin kifejezésnek jogosságát, hog yaz ember a — homo sapiens; a bölcs ember. Igaz, hogy sok mindenben bölcsek vagyunk; tudunk repülni — jobban mint a madár tud; távolba látunk és hallunk, miként régente ezt a szellemekről mondták; a természet titkainak egy részét, mik kifürkészhetetleneknek látszottak, — ma már ismerjük; maholnap az atom energia révén annyi erőhöz jutunk, amit régen még a legfantasztikusabb elgondolás mellett sem mertük remélni; vannak olyan okos tudósaink, kiknek az elméleteit az átlag ember még csak megérteni sem képes.

Valójában tehát az ember mégis csak böles — papíron. Matematikailag be lehet bizonyítani, hogy tényleg bölcsek az emberek, de ‘ mégis — ahogy a napi eseményeket olvasva egy kissé elgondolkodunk, önkéntelenül is kérdezzük saját magunktól, hogyha olyan bölcs az ember, mint ahogyan azt papíron be lehet bizonyítani, akkor mégis miért annyir aostoba, hogy három tucat év alatt már a harmadik világháború küszöbére ért el?

Jóslásokba bocsátkozni — hálátlan feladat

Annyi sokféle választ lehetne arra adni, hogy mérhetetlen bölcsesége dacára is mennyire korlátolt az ember ha egymás iránti szeretet és egymássali békében élésre kerül a sor, — hogy a válaszok felsorolásával hosszú oldalakat lehetne megtölteni. Azonban sokkal nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy valóban elérkeztükn-e a harmadik világháború küszöbéhez? Pedig csak kétféle válaszról lehet szó: igen — vagy nem! Jóslásokba belebocsátkozni különösen ha a jóslásokat papírra vetjük, — igen hálátlan feladat. Hacsak

szóbelileg fejtjük ki nézetünket, akárhogy is alakuljon a helyzet, akkor könnyű az események bekövetkezése után azt állítani,— hogy nem megmondtam?

A koreai harcok első napjaiban mi azt hittük, hogy az Egyesült Államok és a nyugati demokráciák aligha tehetnek valamit a megtámadott dél-kóreaiak érdekében. Minden szégyenkezés nélkül beváltottuk a múlt héten, hogy e feltevésünkben tévedtünk s igy nem jó jósoknak bizonyultunk. Azonban ez nem zárja ki, hogy jóslásunk helyes logikai következtetésre volt alaptiva. Az események • eddigi állása, — sajnos — mintha nekünk adna igazat. Az amerikai közvéleményt nem lehet sokáig a bizonytalanságban tartani. Ez a demokráciának egyik erőssége s a való helyzet megítéléséből szerzi a demokrácia a szükséges ösztönzést mérhetetlen erőforrásainak legteljesebb felhasználására.

Az amerikai szabad élet megvédéséért mindannyiunknak küzdeni kell

Az a kis kör, amelyben mi próbáljuk informálni és formálni a közvéleményt az E- gyesült Államok szilárd épületében csak egy pár téglát j elent, de mégis ennek a néhány téglának is erősnek és hibátlannak kell lenni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha gondolat és érzelmi világunk összeforr a nekünk oly sok jót nyújtott fogadott hazánk iránti hűségűnkkel és ragaszkodásunkkal. Nagy megpróbáltatás előtt áll az egész emberiség, de különösen az Egyesült Államok népe. Mi reánk hárul annak a nehéz feladatnak oroszlán része, hogy a mi szabad életünket megvédhessük egy uj eszme erőszakos terjeszkedése ellen, mely az állam teljes és kizárólagos hatalmát jelenti az ember egyéni szabadság jogaival szemben.

Ez a gyakorlati életben azt jelenti, hogy az ember minden egyéni ügyében az állam parancsol az ő hatalmi tultengésben leledző hivatalnokai és rendőrei révén, kik még az egyén gondolat szabadságát is ellenőrzés alá veszik. Aki legkisebb mértékben is tiltakozni próbálna a legenyhébb kritika révén, a legkönyörtelenebb megtorlásban részesül. Ilyen élethez az amerikai nép nincs hozzászokva és nem szívesen szokná azt meg. A törvényt tiszteletben tartó becsületes embernek itt senkitől sem kell félnie. Amott az emberek még az árnyékuktól is félnek. Sőt mé ga hatalom urai is félnek egymástól, mert a legkisebb gyanú is könnyen főbenjáró büntetést vonhat maga után. Ez nem ijesztgetés vagy hamis propaganda; sajnos, megszámlálhatatlan esetben bebizonyult keserű valóság.

PÁRTOLJA lapunk hirdetőit, mert akik a Híradóban hirdetnek őszinte nagyrabecsülői az itteni magyarságnak!

Truman 10 billiót kért a Kongresszustól hadi célokra

Szerdán este Harry S. Truman, az Egyesült Államok elnöke rádió-beszédet intézett Amerika népéhez, miután a nap folyamán üzenetet küldött a Kongresszushoz.

Truman elnök üzenetében 10 billió dollárt kért a Kongreszszustól háborús felkészülés céljára s bizonyos jogokat “szükség-intézkedésekre.”

Henry Wallace visszatért

Henry A. Wallace, az Egyesült Államok volt alelnöke, •— aki legutóbb a kommunisták által erősen “támogatott” Progressiv Párt elnökjelölt je volt és csúfosan lemaradt — most “visszafordult” arról az útról, amely határozottan Moszkvafelé vezetett és amelyen egy ideig az amerikai vörösekkel bandukolt...

Wallace kijelentette, hogy amikor most Amerika háborút folytat a vörösekkel és amikor ezt a háborút az Egyesült Nemzetek nevében és “védnöksége alatt” vívjuk, ő Amerikával és az Egyesült Nemzetekkel tart. “A Szovjetnek módjában lett volna megakadályozni ezt a háborút, de nem tette...” — mondotta a kiábrándult Wallace, aki ezzel egyidejűleg bizonyára megszűnt a Progresszív Párt vezére lenni, mert maga a párt továbbra, is a Szovjettel halad...

Gerinces, férfias, valóban amerikaihoz illő magatartás ez, amire viszont csak olyan ember képes, akinél a “haza mindenek előtt” elv a szívben gyökerezik... Hogy is mondta Decatur? “Hazánk! Külországokkal való viszonyában vajha mindig igaza lenne... de akár igaza van, akár1 nincs: a Hazánk!”

“Föld alá” vonulnak a kommunisták

J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója jelenti, hogy az amerikai kommunisták “föld alatti tevékenysége” fokozódik. A párt — mondta Hoover — szükségesnek tartotta egyre nagyobb mértékben földalatti munkára helyezni a súlypontot, mióta az amerikai közvéleményben tudatosodott a belső biztonság szükségessége.

Utasítás Moszkvából

Richard M. Nixon képviselő azt a kijelentést tette, hogy az amerikai kommunisták utasítást kaptak Moszkvából “terroruralo mlétesitésére,” ha fegyveres harcra kerül a sor Amerika és a szovjet között. Ebben az esetben a kommunistáknak szovjet utasítás szerint élelmiszereket kell megmérgezni, hadigyárakat szabotálni, a világítást és az erőmüveket megrongálni és általában minden vonaton akadályozni a katonai tevékenységek kifejtését.

Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával a lapot!

Úgy a demokraták, mint a republikánusok helyeslőleg fogadták az elnök üzenetét, sőt, még a republikánus kisebbségi szenátorok és képviselők között is volt olyan, aki még ennél is messzebbmenő intézkedést várt az elnöktől...

Az egyesült Államok elnökének szerdai üzenete nemcsak a Kongresszusban, de Amerika

Vaj-bőség...

Jó hir az amerikai háziasszonyok részére, hogy a kormány fontolgat egy tervet, amelynek során 80 millió font vajat szándékszik kiárusítani 20-40 centes áron. A vaj jelenlegi ára 67-73 cent. A farmsegély program vásárlásaiból kifolyólag a kormánynak 185 millió font vaja van raktáron.

Vajat nem szoktak 18 hónapnál hosszabb ideig raktározni. A fentebb említett mennyiség közel ennyi idő óta fekszik a raktárakban és félő, hogy megromlik. A kormány átlagban 60 centet fizetett a vajért. A terv azért is vált időszerűvé, mert attól tartanak, hogy a vaj fogyasztás emelkedni fog és felveri a vaj árát.'

Woodmen Nap

A Woodmen of the World és Woodmen Circle magyar férfi és női osztályai rendezik a Woodmen Napot. Ez a sikeresnek ígérkező Woodmen Piknik augusztus 20-án, vasárnap lesz Cartereten a St. James Hallban é sárnyas udvarán.

A Kára Testvérek hires zenekara muzsikál. A Rendezőség nagyszerű szórakozásról, kitűnő magyaros ételekről és hűsítő italokról már jóelőre gondoskodik. A közlekedés kitűnő. A Public Service rendes autobusjárata (460 és 62-es szám) minden félórában a magyar templom előtt áll meg.

Bővebb részleteket annak idején hirdetésünkben közlünk, melyre jóelőre felhívjuk olvasóink figyelmét.

A Nagybizottság aug. 7-én, hétfőn este a St. James teremben gyülésezik, melyre minden biozttsági tag megjelenése kéretik.

Behívják a tartalékosokat?

Illetékes helyről származó hírek szerint a haderő vezetői egy rendeletet terjesztettek aláírásra az elnök elé 2 millió rezervista behívására. A sorozási törvény egy pótszakasz szerint a behívást a kongresszusnak nem kell jóváhagyni és az elnök, mint a haderő legfőbb vezetője elrendelhet egy 21 hónapnál hosszabb időre nem terjedő szolgálati behívást.

MINDEN EGYES levélben, amelyet magyarországi barátainknak és rokonainknak Írunk, legyen legalább egy mondat, amely az amerikai demokráciát ismerteti, vagy szovjet hazugságot cáfol meg.

népének széles rétegeiben tetsző visszhangra talált s az “erős-kéz” politikájának folytatását minden jó amerikai helyesli.

Hírek Magyar- Amerikából

KELEMEN P. JÁNOS, a Dayton, O.-i Magyar Híradó kitűnő szerkesztője most ünnepelte lapjának 25 éves jubileumát. A Verhovay Segély Egylet éveken át volt igazgatója, Kelemen P. János egy negyedszázadon át szerkesztette és tartotta fenn lapját úgy, hogy gyakran vendéglő-üzletének j ö v edelméből pótolta a nyomdai költségeket. A jubileumi számban most felsorakoztak barátai, az ottani magyarság szine-j ava, tanúbizonyságot tenni amellett, hogy méltányolják és értékelik a helyi magyar lap és szerkesztője munkáját s továbbra is meg akarják tartani Híradójukat . . . (Kollégiális szeretettel sorakozunk fel az üdvözlők és jókívánságokat kifejezők közé azzal a megjegyzéssel, hogy bár adná a jó Isten, hogy a daytoniak csakugyan képesek legyenek fenntartani helyi lapjukat, ujult erőt, bizalmat adva ezzel kitűnő szerkesztőjüknek a további munkára...!)

ID. GONDOS SÁNDOR kollégánk, a Szabadság napilap országszerte ismert öreg mesemondója és sok más lapnak annyi éven át volt munkatársa most ünnepelte feleségével boldog házasságuk aranyjubileumát Dayton, Ohioban. A családtagok, barátok és ismerősök serege “meglepetési partyt” rendeztek számukra. “Kakas Mártonnak,” “Kulcslyuk Ubulnak,” “Bakajsza Andrásnak,” a mindenféle írói nevek mögé szerényen megbújó jó öreg Gondos bácsinak és élete párjának mi is szeretettel gratulálunk és minden jót kívánunk!

KEMÉNY GYÖRGY, az amerikai magyarság koßzorus költője, a Petőfi Társaság tagja most ünnepelté 75-ik születésnapját. Az öreg költőt népes családjának tagjai: gyermekek, unokák dédunokák, valamint sók-sok ismerőse és tisztelője Amerikaszerte meleg szeretettel köszöntötte a 75-ik születésnapján. “A jókívánság soh’se késő” elve alapján mi is felsorakozunk ime az őt meggratulálók közé s jószivvel köszöntjük a “Vas András” és annyi sok szép költemény neves szerzőjét!

ÚJLAKI MAGDOLNA, — Nt. Dr. Újlaki Ferenc, a Református Egyesület központi elnökének leánya — a közelmúltban esküdött örök hűséget Bodnár A. Arthurral, aki az idén szerzi meg gazdasági szaktudományi diplomáját Kentucky állam egyetemén. (Rév. Újlaki másik leánya Nt. Szabó István celevelandi ref. lelkész felesége.) Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

AMIKOR s z ü 1 őh a zánkba írunk, gondoljunk arra, hogy levelünk Amerika hírnöke!

LEVELEK AMERIKÁBÓL

11. A KOREAI HARCOK

Kevés levelet küldenek el Amerikából külföldre mostanában, amelyekben nem említenék meg azokat a harcokat, amelyek a Távol Keleten folynak. Haditengerészetünk, légi haderőnk, szárazföldi csapataink védik Délkoreát az északról beözönlő kommunisták ellen. Az amerikai fiuk ismét harcolni kénytelenek távoleső vidékeken. Természetes dolog erről Írni külföldi barátainknak és fontos, hogy a helyes módon Írjunk.

Ezek a katonai események ahoz a küzdelemhez tartoznak, amelyet a szabadság és a biztonságos béke érdekében folytatnak az egész világon. Barátainkat is beleértve, kell, hogy mindenki a helyes megvilágításban lássa mindezt. Roppant nagy hiba volna, ha a harcokat ehelyett az Egyesült Államok harcvágyó kalandjának tekintenék, amelyben Amerika elszigetelten áll. Ha az igazságot terjesztő híradást közlik, a levélírók megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek Amerikának.

Javasoljuk, hogy a koreai helyzetről irt megj egyzéseinkben a következőket hangsúlyozzuk.

1., a kommunista Észak Korea a délkoreai köztársaságot kihívás és minden figyelmeztetés nélkül támadta meg; ezt a szabad és független államot, amely az Egyesült Nemzetek támogatásával alakult meg;

2., az Egyesült Nemzetek hivatalosan elítélték azt a támadást és felhívták az északkoreaiakat, hogy szüntessék be a tüzelést. Amikor ez a felhívás sikertelen maradt, az Egyesült Nemzetek szervezete felkérte a tagnemzeteket, hogy segítsenek a támadókat határaik mögé viszszaszoritahi;

3., Egyesült Államok, — amelynek megszálló csapatai az aránylag közelfekvő Japánban állomásoztak, — volt az ,első amely a felhívásra felelt és hajlandónak mutatkozott az akció oroszlánrészét viselni. De Amerika nincs egyedül ebben a küzdelemben. Az Egyesült Nemzetekhez tartozó más nemzetek a legmesszebbemenő erkölcsi támogatásban részesítik Amerikát és katonai segítséget is ajánlottak fel;

4., az amerikai polgárság az Elnök mögött áll abban az elszántságában, hogy Koreába csapatokat küld. Tudják, hogy erre szükség van, ha az Egyesült Nemzetek szervezetét fenn akarják tartani és a nemzetközi jognak — amelyen a béke alapszik — érvényt akarnak szerezni.

Ez a négy pont megvilágítja a távolkeleti események jelentőségét. Katonai szempontból lehetetlen volna, hogy az Egyesült Államok kizárólagosan magukra vállalják, hogy a kommunisták támadásait mindenütt viszszaverjék, ahol felütik fejüket. Ha ezt megkísérelnénk, nemsokára szemben találnánk magunkat olyan kormányokkal is, amelyek ugyan nem szimpatizálnak a kommunistákkal, de nyugtalanítva és fenyegetve éreznék magukat akciónk következtében. Csak a többi szabad országgal való egyetértésben és az Egyesült Nemzetek szervezete utján, fejtheti ki Amerika teljes erejét.

A mi lelkiismeretünk tiszta; céljaink nem kifogásolhatók. A nemzet a béke fenntartásához szükséges magasztos feladatot végez. Külföldre szóló leveleinkben hangoztassuk mindezt, hogy híradásunk jobb megértést hozzon és reményt keltsen szerte a világon.

FIGYELMEZTETÉS

Hivatalos helyről, Washingtonból jön a figyelmeztetés, hogy azokat a bizonyos “Béke-iveket” senki ne Írja alá, mert azokat egy külföldről irányított kommunista akció keretében itteni vörösek és társutasok viszik körül s azzal a bárgyú mesével, hogy annak aláírása a béke érdekeit szolgálja, máris sokakat félrevezettek itt Amerikában is.

A vörösek célja az aláírások gyűjtésével többek között az is, hogy egy hatalmas névsort és címlistát állítsanak össze, hogy aztán kommunista propaganda-írásokkal árasszák el Amerikát. A washingtoni Szenátus “Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága” is foglalkozott már ezzel az üggyel s azon a nézeten van, hogy igen sok amerikai kellemetlenségnek teheti ki magát azzal, hogy aláírja ezt az úgynevezett “béke-ivet.”

Ne tévesszen meg egy magyart se az, hogy a kommunisták egy-két magyar prédikátornak, lelkésznek a nevét is felhasználják cégérül, eltekintve attól, hogy az illető lelkész tudja-e, hogy tulajdonképen mihez adta oda a nevét és eszerint sorakozott fel velük, vagy sem.

Továbbítjuk tehát e helyen a Washingtonból érkező figyelmeztetést: ne Írja alá senki a “béke-ivet,” amivel kisebbfajta komik járják körül a vilékiinkön lakó magyarságot is — mert ez a béke-memorandum alá való névsor-gyűjtés nem a béke ügyét, hanem a Szovjetnek egy újfajta mesterkedését, csatározását szolgálja!

A Szovjet csatlósmrszágaiban a béke-iv aláírását valósággal kierőszakolták mindenkiből, aki nem akart “kiesni a társadalomból,” az állásából, munkájából, stb. Millió és millió embernek az aláírása ugyanúgy került odaát ezekre az ivekre, mint ahogy kényszerülve volt beállni a kommunista pártba, ha állást, munkát akart kapni, vagy azt nem akarta elveszíteni. Itt, Amerikában senki, semmi jen alapon nem kényszeríthető, vagy befolyásolható, hogy ilyesmit aláírjon, viszont jobb is, ha tartózkodik attól, hogy nevét bármihez odaadja, amivel azok a vörösek mesterkednek, akikkel a távol-keleten már amerikai katonák harcolnak . . .