Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-04-20 / 16. szám

Még a legnagyobb önmegtar­tóztatás mellett is nehéz a hideg háborút sokáig kibírni A nyugati demokráciák, de főkép az Egyesült Államok és Oroszország közötti túlságos gyakori incidensek között a legújabb április 8-án történt. Egy amerikai 4 motoros ten­gerészeti repülőgépnek, mely reggel fél 12-kor indult el a németországi Wiesbadenből, hogy a dániai Kopenhágába repüljön, 10 főnyi személyze­tével együtt nyoma veszett. A repülőgép délután 2 órakor repült el az amerikai megszák ló zónában lévő kikötőváros, Bremerhafen felett és azután további hir a repülőgép és sze­mélyzete sorsáról napokig nem érkezett. Kétségtelennek látszott, hogy ismét katasztró­fa ért egy amerikai repülőgé­pet, de arra senki sem gondolt, hogy a velünk “papíron” ba­rátságos, de valójában ellensé­ges indulatu Oroszország ka­tonai repülői lőjj ék le a mi re­pülőgépünket. Ennek az eshetőségnek va­­lószinüsé.gét április 11-én Vi­­shinszky orosz külügyminisz­ternek Kirk amerikai nagy­követhez intézett j egyzéke nyújtotta, melybe az oroszok tiltakoztak az ellen, hogy a­­merikai repülőgépek orosz te­rületek felett repüljenek el, miként azt eg yamerikai B-29 tette, mely 13 mérföldnyire hatolt be az Oroszországhoz csatolt Latviába. Az amerikai repülők ahelyett, hogy enge­delmeskedtek volna az orosz vadász repülők kényszer le­szállást jelző utasításainak, — rálőttek ez utóbbiakra. A jegyzék szerint az orosz repü­lők viszonozták a tüzet, mire az amerikai repülőgép vissza­fordult a tenger felé és rövi­desen eltűnt a láthatárról. Az orosz hivatalos újság, a Pravda, már színesebb formá­ban és propaganda céloknak megfelelő nagy hangon hir­dette, hogy az orosz repülők j ó leckét adtak a világuralom­ra törekvő amerikai imperia­listáknak. A négy orosz repü­lőtiszt magas kitüntetést ka­pott hősies tettükért, amivel megvédték az orosz határokat a betörő ellenség ellen. A tény ezzel szemben áz, hogy az amerikai repülőgép nem egy “B-29” volt, hanem egy felnem fegyverzett “Pri­vateer” csoportba tartozó re­pülőgép és eddigelé be nem bi­zonyított, tehát kétséges tény az, hogy vájjon tényleg Latvia felett lőtték-e le az oroszok az amerikai repülőgépet, mely­nek 300 mérföldnyire észak­keletre kellet^ volna kitérni útirányából, hogy valójában Latvia felett repülhessen el. Igen valószinütlennek látszik, hogy az amerikaiak készakar­va repüljenek katonailag any­­nyira védett terület felett, mint amilyen a latviai part­vidék. Az nem valószínű, hogy az amerikai repülők nem tud­ták, hogy merre járnak és csak véletlenül kerültek Lat­via felé. Ugyanis ha az irány­jelző készülékeik útközben el­romlottak volna és ezért re­pültek el orosz terület felett, akkor minden súlyosabb kö­vetkezményekre való tekintet­tel engedelmeskedhettek volna az orosz repülők utasításai­nak. Ez sokkal kevesebb koc­kázattal járt volna, s valószí­nűtlenebbnek is látszik, mint az, amit az orosz jelentés tar­talmaz, hogy engedelmesség helyett az amerikaiak rálőttek az orosz vadász repülőgé­pekre. A fenti valószínűségeken kívül az oroszok állításával szemben az amerikaiaknak semmi konkrét bizonyítékaik nincsenek. Azonban sem a va­lószínűség, sem pedig a bizo­nyíték nem változtat azon a szomorú tényen, hogy 10 fia­tal ártatlan amerikai repülő áldozata lett az oroszok erő­szakos hideg háborújának. Ez a hideg háború, aminek ezt a jelenlegi haldokló békét nevezzük, — ebbe na formájá­ban sokáig nem maradhat meg. Az oroszok tette egy o­­lyan súlyos nemzetközi inci­dens volt, mi normális világ­­helyzetben égő kanóc lett vol­na egy puskaporos hordóban, mális világban sem lehet a hi­deg háborút a végtelenségig Azonban még ebben az abnor­­viselni és bármennyire irtó­zunk is az eddigi háborúknál hihetetlenül véresebb és pusz­­titóbb harmadik világháború gondolatától is, mégis egyre kevesebbet bízunk abban, hogy a nyugati demokráciák és Oroszország közötti mind­inkább szélesülő ellentéteket valaha is sikerüljön békés u­­ton kiegyenlíteni. A sötét és fenyegető jövő elodázására mutat rá az a tény, hogy úgy az Egyesült Államok kormá­nya, mint a ze tekintetben osz­tatlanul egységes amerikai közvélemény meglepő nyu­godtsággal szemléli a legú­jabb “orosz incidentst,” azon­ban a 150 milliónyi amerikai lelkében mindinkább erőseb­ben érlelődik meg az az elha­tározás, hogy a legvégsőbb e­­rőfeszitéssel fognak küzdeni a mindenkinek egyforma sza­badságot és egyenlőséget biz­tosító demokratikus amerikai élet fenntartásáért. A szabadság és egyenlőség értelmezése az orosz vas­függöny mögött Az amerikai demokráciával szemben milyen megcsúfolása a szabadságnak és egyenlőség­nek az az értelmezése, amit a vasfüggöny mögötti népi-de­mokráciák vallanak. A sza­­badsság alatt ott azt értik, hogy akinek hosszú élet mun­kája révén egy kis vagyonká­ja vagy üzlete volt, attól a tör­vény szerint szabad mindent elvenni. Az egyenlőséget pe­dig úgy valósítják meg, hogy mindenkinek egyenlően sem­mije, kivéve az él-munkáso­kat, akik az egyenlően rossz élet helyett valamivel jobban élnek, de viszont ezért a leg­drágább emberi értéket, — az egészségüket áldozzák fel. Mert az él-munkás az előirott­­nál 3-szor, vagy 5-ször is any­­nyit dolgozik, mint az átlag munkás teszi, s azért a kis előnyért, amihez hozzá jut, — aránytalanul nagy árat fizet. De még ebből a negativ érté­kű egyenlőségből sem veszi ki (Folyt, a 4-ik oldalon) A második világhá­ború ismeretlen katonája A második világháború “Is­meretlen Katonáját” fogják ki­választani a philadelphiai Inde­pendence Hallban 1951 május 26-án. A tengerentúli katonai temetőkben nyugvó amerikai hő­si halottak közül keresik ki azt, akinek teteme majd az arlingto­­ni nemzeti temetőben fog dísz­sírhelyet kapni. Nyolcezer névte­len amerikai hős földi maradvá­nyai vannak eltemetve a tenge­rentúli “névtelen katona” sírok­ban. Lehet, mondottak illetékes helyen, hogy az Ismeretlen Kato­na fehér, vagy néger lesz, protés­­táns, katolikus, vagy zsidó. Kö­zelebbi adatokat senki sem tud róla, csak annyit, hogy Ameri­káért áldozta életét. (Az is megtörténhet, hogy ez magyar-származású elesett hő­sünk lesz az “Ismeretlen Kato­na,” de persze ezt soha senki nem fogja megtudni...) Oroszországba vit­ték Mindszentyt Az Ari nevű olasz római hír­ügynökség jelenti, megbízható forrásból, hogy Mindszenty Jó­zsef hercegprímás halálhíre va­lótlannak bizonyult. Ezzel szem­ben az történt, hogy a nagybeteg főpapot titokban Oroszországba' szállították. A Vatikánban úgy nyilatkoz­tak, hogy nincs biztos értesülé­sük a hercegprímás sorsa felől. Halálhírét sem cáfolták, de nem is erősítették meg. “Magyarországról ma majd­nem lehetetlen megbízható in­formációkat szerezni” mondot­ták a Vatikánban. Mindszentyt 1949 február 8-án ítélték el, az­óta szigorú őrizetbe nvolt és sen­kit sem engedtek a közelébe. Az utolsó jelentések arról szól­tak, hogy orosz professzorokat hívtak hozzá, mert golyvája ki­újult és állapota aggodalomra a­­dott okot. Sok a titkos *1« 1 t" " palmkaiozo A pénzügyminiszter jelentése szerint nagyon elszaporodtak a titkos pálinkafőzők, a “rnoon­­shiner”-ek, s ma már multimillió dolláros ipart képez megint a titkos pálinkafőzés. Az italellenőrző detektívek az elmúlt évben 3,649 pálinka-főző készüléket koboztak el és 9498 egygént tartóztattak le. A pálinkafőzőssel kapcsolat­ban elkoboztak 2,359,798 dollár értékű vagyontárgyat a letartóz­tatott egyénektől, beleszámítva az autókat és teherszállító kocsi­kat, melyeken a tiltott pálinkát azok szállították. 400 “bujkáló kommunista” Louis Budenz volt kommunis­ta vezér és lapszerkesztő, aki Joseph McCarthy republikánus szenátor “titokzatos koronata­núja” az Owen Lattimore elleni feljelentésben, azt állítja, hogy “400 titkos kommunista bujkál Amerikában, akik a háttérből szólnak bele a közügyekbe.” FURCSA... FURCSA, hogy a bevándorlá­si és polgárosodási törvény mó­dosítására benyújtott S. 1832 sz. javaslat tárgyában a wash­ingtoni Szenátus albizottsága ál­tal megejtett kihallgatások könyvalakban is megjelent teljes jegyzőkönyvéről sem napilapja­ink, sem hetilapjaink eleddig még egy szót sem Írtak, holott ebben a két-kötetes, 1000 oldalas hivatalos '‘dokumentum-gyűjte­ményben” ;az amerikai magyar­ságot érintő olyan fontos infor­mációk tömkelegé van, hogy ab­ból külön egy “magyar” könyvet lehetne Írni... A kihallgatásokról szóló két kötet cime: “Commu­nist Activities Among Aliens and National Groups” (Kommu­nisták Ténykedései Idegenek és Nemzetiségi Csoportok Között.) Az amerikai magyarság között mesterkedő vörösek és társuta­sok hatalmas névsora állítható i össze e kék könyvből, nem is be­szélve arról, hogy a jóérzésü, Amerikához hü, loyális és feltét­lenül megbízható magyarok tá­jékoztatására e miiből oly bősé­ges adatgyűjtemény áll rendel­kezésre, aminek felhasználása épen ezekben az időkben igazán tanácsos volna. Ha nagy lapja­ink nem érzik magukat hivatot­taknak erre, az Amerikai Ma­gyar Szövetség kellene könyva­lakban kiadja az idevonatkozó részt! Valami ilyesféle cimet le­hetne adnj neki: “Ismerd meg ellenségeinket!” vagy: “Hogyan mesterkednek a vörösek közöt­tünk” (Az eredeti könyvek e­­gyébként beszerezhetők ezen a címen: “Superintendent of Do­cuments, United States Govern­ment Printing Office, Washing­ton 25, D. C.) * * * FURCSA, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány név alatt szereplő menekült magyar poli­tikus-csoport egészen intim, bel­ső ügyeiről a bridgeporti “min­ta-lap” egyik rovatirója annyi mindent szokott össze-vissza fe­csegni,/— a Magyar Egyházban Dr. Vincze Károly főesperes tol­lából megjelent hatalmas cikkel kapcsolatban azonban, — ami pedig elég érzékenyen éppen a Nemzeti Bizottmány dolgát és álláspontját firtatja, — a cikk­író ur mélyen hallgat . . . A két balkézzel és egy j ó adag együgyüséggel országos nagy “református lapnak” suty­­t y o m b a n áttervezett brige­­geporti hirharsona úgy lát­szik ezúttal “törököt fogott,” vá­laszúihoz érkezett s a valóságos belső titkos kormányfőtanácsos ur most nem tudja, mi tévő le­gyen... Rovatosa pedig, — aki legutóbb nem csekélyebb szere­pet töltött be, mint a magyar Re­formátus Egyházkerület vészbí­róságának jegyzői tisztét, — a­­lighanem sietve odavágja most az egész ujságos-biznict, mielőtt jobban megégetné a körmét . . . Furcsa, nagyon furcsa lesz, ha tovább hallgatnak a bridgeporti újságíró urak erről a dologról a­­zok után, hogy a Nemzeti Bizott­mány “félhivatalosának” adták ki magukat, illetve a lapot és o­­lyan nagy igyekezettel szerettek volna mindentudók lenni Ma­­gyar-Amerikában... Tovább nem lehet fortélyoskodni, a játszma elérkezett a nagy ászhoz... ve­szélyben a szubvenció-féle támo­gatás mindkét oldalról! Előfizetési nyugtával a lapot! Nyugtával dicsérd a napot, MÁSOK ÍRJÁK Dr. Takarót “át­menetileg” fel­függesztették állásából A Magyar Egyházkerület “bí­rósága,” mint megírtuk, múlt hét szerdáján a perth amboyi Kálvin János egyház templomá­ban tárgyalta Dr. Takaró Géza, a new yorki 69-ik utcai ref. egy­ház lelkészének fegyelmi ügyét. A vád- és védbeszédek, valamint a tanuk vallomásainak elhang­zása után a “bíróság” tanácsko­zásra vonult vissza s este 9 óra tájban kihirdette az “ideiglenes” döntést, amely szerint Dr. Taka­ró Gézát a májusi kerületi köz­gyűlésig felfüggeszti állásából, elrendelve több okiratszerü bi­zonyíték beter j esztését azzal, hogy majd a kerületi gyűlés fog­ja a végső.döntést kimondani. ❖ * * A Perth Amboyban(?) lefolyt tárgyalásnak több, előttünk ért­hetetlen furcsasága van. Külö­nös már az is, hogy miért éppen Amboyban volt ez a tárgyalás és nem New Yorkban, vagy Pas­­saicon, az Egyházkerület elnöké­nek “székhelyén” ? A sajtó és igy a nyilvánosság kizárása is fur­csán hat azok után, hogy ezt az ügyet éveken át annyit szellőz­tették “hivatalosan” is az ameri­kai magyar sajtóban. De különö­sen szembeötlő az, hogy “bírósá­gi jegyző”, szerepét olyasvalaki­vel töltötték Be', aki talán csak néhány hónapja tartozik az Egy­házkerülethez (?), alig pár éve van Amerikában (tehát az évti­zedes “Takaró-ügyet” nem is­merheti eléggé) és aki nagyon is érdekelt ebben a kérdésben, mert “hirlapirói” szerepében éle­sen Takaró-ellenes cikkeivel is igyekszik magára vonni a figyel­met. Közeledik a Mars bolygó A Mars, naprendszerünknek negyedik bolygója, a tavaszi hó­napok alatt szabad szemmel is látható lesz a déli égbolton, a ko­ra éjszakai órákban. 1923 óta nem volt ilyen közel hozzánk a Mars. Piros fényű, nagy csilla­got fognak látni, akik a Marsot a jelzett időben és helyen “fel­keresik.” ‘Amerikai Magyar Útmutató’ A Verhovay Segély Egylet évekkel ezelőtt egy könyvecs­két adott ki a fenti címmel “a polgárosodás és a munkás­­nyugdij általánosságban vett megismertetésére.” . Bár a “Social Security” törvény a munkás-nyugdijra nézve az­óta változott, a polgárosodási vizsga kérdései (angolul és magyarul) hasznos ismerete­ket tartalmaznak, különösen mostanában érkezett beván­dorló testvéreink számára. Ezekből a könyvecskékből még ma is van birtokunkban néhány tucat, amit készséggel és szives szeretettel ajánlunk fel bárkinek, természetesen teljesen díjtalanul. Akit érde­kel, írjon, vagy telefonáljon érte hozzánk. A SZERKESZTŐSÉG A MEGÉRTÉSBEN AZ ERŐ... A közelmúltban lapunk ha­sábjain “Merrfento” cim alatt az amerikai magyar élet egyik legfontosabb tényezőjéről szól­tunk: az amerikai magyar egy­házak és a sajtó közötti jóvi­szony fontosságáról. Fejtegeté­sünkhöz hozzászólt a toledoi Szt. Mihály Görög Katolikus Egyház részéről Ft. Szabó Miklós plébá­nos ur és egyebütt is számos visszhangot keltett. Ez a vezérlő elv — mint annak idején is hang súlyoztuk — nagyon fontos és ezért örömmel köszöntünk min­den megnyilatkozást, mely ennek a célnak a figyelembevételével történik. A Bridgeport, Conn.-ban meg­jelenő “Amerikai Magyarság” egyik legutóbbi számában olvasa­tuk az “Amerikai Magyar Refor­mátus Lelkészegyesület” keleti körzetének nyilatkozatát, melyet Nt. Urbán József elnök és Berta­lan Imre jegyző Írták alá. Meg­állapították, hogy az egyház és a sajtó jóviszonyából kölcsönös nyereség származik mindkét fél­re. Ezért kívánatos, hogy a köz­tük lévő együttműködés minél bensőségesebb legyen. Fontos, hogy a lelkipásztorok szívélyes magatartással viseltessenek a vallásos és hazafias magyar saj­tóval szemben. Természetesen magától-értetődő, hogy a kölcsö­nösség alapján a sajtó képviselői hasonló magatartást kell,‘hogy tanúsítsanak az Isten igéjét hir­dető lelkipászorokkal szemben. Az értekezlet elitéit minden­nemű torzsalkodást és lehetősé­get kivá nnyujtani mindenkinek az esetleges félreértések kikü­szöbölésére. Fontos megállapítások ezek, melyek oly időkben jöttek, ami­kor nagy szükség van rájuk. A magyar egyházaknak és sajtó­nak egymás mellett a helyük. Ez az elv olvasható ki ISt.Béky Zol­tánnak, az amerikai magyar ref. lelkészi gárda egyik legkivá­lóbb jának szavaiból is, mely írást lapunk más helyén külön közlünk. Nt. Béky Zoltán lapjá­nak, a Trenton, N. J.-ben megje­lenő “Függetlenség”-nek átadá­sa alkalmával kijelenti, hogy az egyházak után a tisztességes a­­merikai magyar sajtóé az érdem mindazokért az örökértékü alko­tásokért, amelyekkel az amerikai magyarság ma dicsekedhet. Ér­zésünk szerint az összefogásban az erő. Há együtt haladunk, ak­kor ezeket az alkotásokat csak maradandóbbá tehetjük, sőt, Is­ten segítségével újakat teremt­hetünk. (“Toledo,” Toledo, O.) AZ APA KOMMUNISTA— A FIÚ ELVESZTETTE MUNKÁJÁT Ebben a lapban többször is rámutattunk, hogy milyen ve­szélyt jelent manapság a kom­munista párthoz tartozni. Meg­írtuk azt is, hogy ez a veszély nemcsak az illetőre szól, hanem még a gyermekeire és más csa­ládtagjaira is. Rámutattunk arra is, hogy, figyelmeztetésünk nyomán a moszkovita Magyar Jövő milyen mocskos, minősíthetetlen lármát csapott, összehordott hetet-ha­­vat, — csak épen állításunkat nem tudta cáfolni. Lehetetlen is volt ezt tennie, mert hiszen Moszkva itteni magyar ügynökei épen úgy tudják, mit jelent ma a táborukban lenni, mint mi. Hogy mi nem Írunk a levegő­be, hogy mi alapos információ alapján figyelmeztettük olvasó­inkat a veszedelemre, amit min­denkinek vállalnia kell, aki a kommunista párthoz, annak egy­letéhez, újságjához, más szerve­zetéhez tartozik — annak bizo­nyítására szolgáljon Alfred C. Oyler esete. Alfred C. Oyler, aki 1350 Be­verly Road, McKeesporton lakik, a Pennsylvania State Colleget végezte, utána három évet a haza szolgálatában töltött háború alatt. Az American Federation of Laborhoz tartozó nyugatpenn­­sylvaniai union localok csúcs­­szervezetében töltött be fontos állást és munkájában nem is ta­láltak hibát. A múlt héten Nicholas Stir­­one, a testület elnöke közölte vele, hogy sajnálatukra kényte­lenek a szolgálatból elbocsájta­ni, mert Matthew Cvetic az édesapját Washingtonban, az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt, mint a kommunista párt tagját ne-^ vezte meg. A fiatal Oylert érthetően meg­döbbentette a munkából való el­bocsáj tás. Kijelentette, hogy ő maga soha se nem volt a kommu­nista párt tagja. Mr. Svetic őt nem is jelölte annak. Keserűen jelentette ki: — Ném értem, miért ítéltek engem munám elvesztésére. Semmi más bűnöm hintsen, mint az, hogy apámnak a fia vagyok. Az édesapja Alfred L. Oyler, aki East Pittsbufghban, 104 Cable Aven. lakik, a kcjmmunista vezetés alatt álló és emiatt a C. I. O.-ból kizárt United Electric Workers 601. számú localjának volt egyik fontos tisztviselője, aztán kerületi szervezője is, de egészségi állapota miatt ettől az állástól megvált. A fiú azt mondja, apja kije­lentette előtte, hogy nem tagja a kommunista pártnak. Viszont, eddig nem jelentke­zett a Kongresszus Amerika­­ellenes cselekedeteket vizsgáló bizottsága előtt, hogy eskü alatt cáfolná Cvetic állítását. Mi csak a rideg tényeket irtuk le ebben az ügyben és egy szóval sem mondtuk azt, hogy helyes­nek találnánk, hogy egy a mun­kásszervezetek localjaiból álló testület is odáig menjen, hogy egy szorgalmas fiatal embert csak azért bocsásson el a munká­ból, mert az apja a kommunista párt tagja. Mi nem tudjuk, hogy az Ame­rican Federation of Labor Union localjai testületének van-e ezen­felül is valami vádja a fiatal Oy­ler ellen, vagy nincsen és az ü­­gyet tisztán azért ismertettük olvasóinkkal, hogy lássák, nem üres rémlátás részünkről, ami­kor olvasóinkat arra figyelmez­tetjük, hogy akik nem akarnak a kommunizmus mártírjai lenni, akik nem akarják, hogy gyerme­keik, sőt unokáik is kénytelenek legyenek majd viselni annak át­kát, hogy ők a haza ellenségeivel, a Moszkva érdekeit szolgáló kommunista párttal haladtak egy utón, azok szabaduljanak közülük. Ne maradjanak egyle­tükben, ne szerepeljen nevük Moszkva szolgálatában álló új­ság előfizetési listáján, ne ada­kozzanak kommunista célra, még bitorolt nevű testüleleik utján sem. (“Magyar Bányászlap” Pittsburgh, Pa.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom