Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-03-09 / 10. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY <j^§|||sfc>20 THURSDAY 1950. MÁRCIUS 9. Véget ért a bányász sztrájk A szénbányászoknak rövid megszakításokkal közel 10 hó­nap óta tartó sztrájkja a múlt pénteken este a bányatulajdo­nosok és a bányász unió kö­zötti megegyezés következté­ben véget ért. A demokrácia győzelmét jelenti ez a meg­egyezés, melyre az egymással szemben álló felek törvényes kényszer nélkül szabad elha­tározásból jutottak. Ugyanis sem a sokat vitatott Taft- Hartley törvénnyel, sem pe­dig bírói határozattal nem le­hetett kényszeríteni a bányá­szokat arra, hogy térjenek vissza a munkába. Bár a bíró­ság utasította az uniót, hogy rendelje vissza a bányászokat a bányákba, de a bányászok nem engedelmeskedtek az unió felszólításának. Bírói paranccsal szembeni engedel­­metlenség miatt az uniót újra bíróság elé állították, de R. B. Keech szövetségi biró felmen­tette az uniót e vád alól. Ez is a demokrácia győzelme, mert a független szövetségi bíróság az igazság utjától még a kor­mány kérésére sem tér el. Az igazság pedig az volt, hogy az unió eleget tett a bírói pa­rancsnak, amennyiben utasí­totta a bányászokat a munka ujrafelvételére. Jogilag nem lehetett az uniót felelőségre vonni a bányászok magatar­tásáért. A bányászok győztek, — de nem nyertek A bányász unió és a bánya­­tulajdonosok között létrejött megállapodás szerint a bá­nyászok napi keresete 14 dol­lár és 75 cent lesz. Ez 7b cent­tel több mint amennyi mosta­náig volt, viszont John L. Lewis 90 cent napi béremelést követelt a bányászok részére. Lewis a a jótékonyalapra tonnánként 15 centet kért, de a megegyezés szerint csak 10 centtel lesz tonnánként na­gyobb a bányatulaj donQsok által fizetett jótékony alapi összeg, vagyis az eddigi 20 centtel szemben 30 cent lesz. A napi 8 órai munkaidő to­vábbra is változatlanul meg­marad, noha ezt Lewis 7 órá­ra akarta leszállítani. Ezek voltak a lényegesebb ellenté­tek, amiknek kiegyenlítése az uj szerződést, mely 1952 juh 1-ig marad érvényben hacsak annak felbontását bármelyik szerződő fél 30 napi előzetes értesítés mellett 1951 ápr. 1- én nem kéri, — inkább a bá­nyászok, mint a bányatulaj­donosok győzelmének lehet te­kinteni. Mindazonáltal azt az anyagi veszteséget, mit a bá­nyászok a 10 hónapi sztrájk alatt veszítettek, a napi 70 cent kereset többlettel nem tudják kiegyenlíteni. Azonkí­vül természetesen a bányatu­lajdonosok vesztesége is igen tekintélyes összegre rúghat, azért egy hosszú sztrájkban alapjában véve ép úgy nem le­het senki sem győztes, mint ahogy egy hosszú háborúban is a vestzes mindent elveszít, de a győztes sem nyer semmit. Hosszú sztrájkban mindenki vészit ' Nem kell nagy számtan tu­dósnak lenni, hogy kiszámít­hassa valaki egy ilyen sztrájk nak, mint amilyen a szénbá­nyászoké volt, — az anyagi hátrányait. Egy bányász a sztrájk előtt 14 dollár 5 centet keresett naponta. Az egy 5 napos héten 70 dollár és 25 centet jelentett. Hacsak 10 hétig sztrájkoltak volna a bá­nyászok, úgy 702 dollár és 50 centet veszített volna munka­bérben minden e^yes bányász. Most hogy megnyerték a sztrájkot minden héten 3 dol­lár 50 centtel fognak többet keresni, úgy hogy behozhas­sák csak a 10 heti sztrájk veszteségét, ezért több mint 200 hátig kellene dolgozniuk. De az uj szerződés legjobb e­­setben csak 117 hétig marad érvényben, úgy hogy az elve­szett munkabér behozásáról még akkor sem lehetne szó, ha csak 10 hétig sztrájkoltak vol­na a bányászok, nem pedig a­­hogy valój ában volt, — az itt­­ottani megszakításokat leszá­mítva közel 10 hónapig. Ép úgy nehéz lesz behozni azt a tonnánkénti 20 centes elma­radt jutalékokat is, mit a bá­nyászok jótékony alapjára fi­zettek a bányatulajdonosok. Természetesen ez utóbbiak is sokat veszítettek nemcsak el­maradt haszonban, hanem o­­lyan -tényleges kiadásokban is, miket még sztrájk esetén is fedezniük kellett. Szóval a strájk is olyan, mint a leg­több fegyver; addig jó, — a­­mig nem kell használni. Nincs nagy barátság a mai Magyarország és az Egyesült Államok között Magyarország gyakran sze­repel mostanában az amerikai újságok hasábjain. Természe­tesen a legtöbb esetben a két ország kormánya közötti el­lentételekről szólnak a híra­dások. Egy ilyen legújabb hir szerint a magyar kormány a budapesti amerikai konzulá­tus személyzetének csökkenté­sét követeli azon a címen, hogy az amerikai konzulátus anti-kommunista kémszerve­zetnek a központja. Az ameri­kai kormány tiltakozik e gya­núsítás ellen és nem hajlandó a budapesti konzulátus sze­mélyzetét csökkenteni. Egy másik híradás szerint, mely­nek hitelességéhez némi két­ségek fűződhetnek, — a ma­gyar kormány nem látj á szük­ségesnek, hogy oly sok hiva­talnoka legyen az amerikai konzulátusnak, amikor az a­­merikai kormány úgysem en­gedi meg, hogy polgárai Ma­gyarországra méhessenek. Ez a hir azért látszik kétséges­nek, mert úgy van szövegezve, mint ha a magyar kormány Megrázó jelentések a szovjet kényszer­­munka táborokból A szövetséges nemzetek vezér­tanácsa elé újabb jelentések ér­keztek az oroszországi kényszer­munkatáborokból. Több mint tízmillió ember raboskodik a szovjet gyárakban, bányákban; farmokon és az egyetlen fizet­ség, amit a napi tiz, gyakran tizennégy órás m unkáért cseré­be kapnak, hogy életben hagy­ják őket. Az élelmezés olyan, hogy nem húzhatják sokáig. Krumpli, bab, kenyér és viz a táplálékuk. A betegeket nem gyógyítják. A ke­gyetlen szibériai hideg ellen nem kapnak megfelelő öltözeteket. A fabarakokat gyengén fütik, a fekhelyek férgesek. Gyakoriak a fertőzéses megbetegedések és járványok. Ezrével kerülnek a föld alá a szerencsétlen rabok. Utánpót­lásról a magyar, román lengyel, csehszlovák és más csatlósorszá­gok bábkormányai gondoskod­nak. Most már nemcsak fogdos­­sák Össze, de a munkabíró fiatal­ságot is. Ezeket aztán tehervag­­gonokba zsúfolva szállítják Oroszországba. 1938 óta az aranybányákban külföldi rabszolgák, hadifoglyok és politikai rabok dolgoznak. Útépítésre ugyancsak rabokat használnak. Az oroszok könyör­telenségét mi sem jellemzi job­ban, mint hogy az úgynevezett felszabadított országok lakossá­gát hurcolják el rabmunkára. 50 állama lesz Amerikának A képviselőház megszavazta, hogy Alaskát befogadják az nion-ba, 49-ik államnak. Egyide­jűleg megkezdődött a vita afe­lett is, hogy Hawaii legyen az Egyesült Államok 50-ik állama. Ha a szenátus is úgy dönt, nem­sokára törvénybe iktatják ezen két területünk “államosítását”, s a csillagsávos lobogóra két u­­jabb csillagot fogunk feltenni... Aggasztóan sok az olcsó idegen áru Az amerikai ipart aggasztja a külföldről ide á radó sokféle ol­csó árucikk. Ezek ma már olyan tömegekben jönnek, hogy az a­­merikai termelést veszélyezte­tik. A Marshall-terv révén segí­tett szövetségesek mind az ame­rikai piacra pályáznak. Anglia elárasztota szöveteivel Ameri­kát, amikor a newenglandi tex­tilgyárak panganak és munka­­nélküliséggel küzdenek. A japán tömeg-áruk is aggasztóan elá­rasztották az üzleteket. sérelmesnek találná azt, hogy az Egyesült Államok nem en­gedi polgárait Magyarország­ba. Ezzel szemben a tény az, hogy még az amerikai kor­mány tiltó rendelkezése előtt is az utóbbi időben már igen bajos volt egy amerikai pol­gárnak Magyarországba beu­tazási engedélyt nyerni. PÁRTOLJA lapunk hir­detőit, mert akik a Híra­dóban hirdetnek őszinte nagyra becsülői az itteni magyarságnak! Mindszenty állítólag már nem él Európából olyan hírek jön­nek, hogy Mindszenty bíboros hercegp rimás már januárban meghalt börtönében, vagy vala­melyik kórházban, de a kommu­nisták nem merik bevallani a népnek, hogy halálba kinozták ezt a népért, nemzetéért bátran kiálló nagy embert. A gáládul perbe fogott, meggyalázott és el­itéit magyar bíboros mártírha­lála sem Magyarországon, sem máshol nem használ a kommu­nisták “ügyének” s ezt ők na­gyon jól tudják. Ez magyarázza meg a nagy titkolózást, ha Mind­szenty valóban halott. (Meg­jegyzendő, hogy a hirt még sem­milyen más “forrás” nem erősí­tette meg.) Magyar Sándor Amerikában Magyar Sándor, a világhírű óceánrepülő, mint D. P. Ameri­kába érkezett. Magyar Sándor, Endresz Györgygyel együtt a “Justice for Hungary” repülő­gépen szállt át az óceánon, nem sokkal Lindberg ezredes első óceánrepülése után s Budapest előtt 50 km.-í/i#-:;md-olt. Az “Igazságot Magyarországnak” hirdetőit meleg fogadtatásban részesítette akkor egész Ma­gyarország. Magyar Sándor a világhírt hozó repülés óta sok nehézségen ment át. Az elmúlt éveket mint D. P. Nyugat-Európában, fő­képpen Olaszországban töltötte, ahová kis sportrepülőgépén szö­kött át a mostani vörös rémura­lom elől. Amerikában régi piló­takapcsolatai révén repülőtársa­ságoknál kíván elhelyezkedni. Social Security ki­küldött South Riveren Minden hónap második kedd­jén délelőtt 9-től 1-ig South Ri­veren, a Községházán Mr. Ro­bert A. Rutherford, a Social Se­curity kiküldöttje készséggel ad felvilágosításokat bárkinek, aki­nek kérdezni valója van az Öreg­kori biztosítást illetőleg. Bármi­lyen társadalombiztosítási vagy öregkori nyugdíj ügyben biza­lommal fordulhat bárki ehhez a hivatalos emberhez, minden fel­világosítást megkap. Mr. Louis J. Ritter, e vidék Social Security Administration managers felhívja figyelmét a társadalombiztosítási j árulékok­­ra, vagy öregkori nyugdíjra jo­gosultaknak arra, hogy a kor­mány a járulékokat nem folyó­sítja mindenkinek automatiku­san, hanem az igényjogosultság iránt mindenkinek kérvényt kell beadni. A beadványt azonnal eszközölni kell, mihelyt a járu­lékok esedékesek, hogy a kése­delemmel pénzt senki ne veszít­sen. A csodatehén A Durham, angliai mezőgaz­dasági főiskola egy 7 éves tehe­ne világrekordot állított fel a teje lésben: 24 óra alatt valami­vel több mint 120 font tejet adott. A régi rekord 96 és fél font volt. A csodatehén Jersey fajta. Magyarország meg­szegte a béke­­szerződést A nemzetközi bizotság előtt azzal vádolta G. Fitzmaurice an­gol delegátus Magyarországot, Bulgáriát és Romániát, hogy megszegték a békeszerződést, megfosztva a polgáraikat elemi emberi jogaiktól. — A három csatlósországban rendőrterror uralkodik. Az UN vezértanács vizsgálóbizottságá­nak kérdéseire máig sem adtak választ ezek a vazallus kormá­nyok. Szerződéseiket, ígéretei­ket nem tartják be. Kötelezettsé­geiknek nem tesznek eleget, ho­lott a békeszerződés alaáirása­­kor vállalták azokat. KERESTETÉS LUKÁCS JÁNOST, aki 1877- ben született a zemplén-megyei Luka községben és akinek még 1933-ban hentes és mészáros üz­lete volt Perth Amboyban, kere­si Blasko Józsefné, sz. Visovcki Ágnes (az ausztriai Salzburg­ban levő Magyar Segélyző Bi­zottság utján.) A keresett, — a­­kinek felesége, sz. Visövcki Má­ria 1932-ben halt meg Perth .-Wiboyban, — vagy gyermekei: Lukács Bertalan, Mária (férje borbélymester), János, Béla, András, Erzsébet, vagy Imre tudassák címüket e lap szerkesz­tősége utján Blaskó Józsefné sz. Visovcki Ágnessel. Megnyílik a Drive­­in szabadtéri mozi A Woodbridge-i Drive-in Theatre, a U. S. No. 1 útvona­lon, a Cloverleaf kereszteződé­sénél levő Walter Reade sza­­lehet behajtani s az autóból lehet behaptani s az autóból nézhetjük az előadást, tervek szerint március 17-én, pénteken este újból megnyílik. Az újbóli megnyitás ünne­pélyes megnyitó este lesz. A 850 kocsit befogadó nyitott moziszinháznak ez immár a harmadik szezonja, mióta 1948-ban megnyílt. Jack Flax, a mozi managere arról értesít, hogy a már meglevő gyermek­szórakoztató felszerelések, po­ny lovacskák, hinták, csúsz­dák, lappancsok, a felnőttek­nek való táncolóhely, shuffle­­board és patkódobó helyek mellett a kibővített területen lesz egy önműködő ringlispil is, amelyen 30 gyermek körhin­tázhat egyszerre, egy erős já­téktorna hely és tennisz-hely is. Arról is szó van, hogy napköz­ben átadják ezeket a helyeket teljesen díjtalanul a gyerme­keknek, bizonyos amboyi és woodbridgei szervezetek irá­nyítása mellett. Sokféle átalakítás és újítás lesz a Drive-in-ben az idén. A vászonfelület oldal - ernyővel lesz felszerelve, hogy kívülről semmi fény ne zavarhassa a képet. A St. George Ave.-i be­járó tökéletesítve lesz, stb. Minden este két filmes elő­adás lesz, ' minden vasárnap, kedden és pénteken uj műsor, olyan filmek, miket az' egész család élvezhet. Március 25-től péntek esténként gyermek-vig­­játékok is lesznek. Paul Peter­son, a Drive-in volt managere mind a hat Reade’s Drive-in mozinak a supervisora lett. A trentoni Függetlenség a perth amboyi Hiradő és a new brunswicki Magyar Hírlap “testvérlapja” lett Abból az alkalomból, hogy megvettük a trentoni Független­ség c. magyar hetilapot is, amely ezentúl teljes joggal nevezhető lapunk “testvérlapjának,” , az alábbi bejelentő és beköszöntő írást közöltük annak eheti szá­mában. Megjegyzendő, hogy a perth amboyi Híradó és a Független­ség valóban “testvérek,” mert mindkettő Zámbory Sándor ked­ves kollégánknak, a Perth Am­boy Housing Authority igazga­tójának a “gyermeke.” A Füg­getlenségnek 20 éven át volt szerekesztője és tulajdonosa né­hai Orosz Antal kollékánk, aki­nek özvegye a lapot tavaly Nt. Béky Zoltán, független reformá­tus esperesnek adta el s tőle vet­tük meg most mi. BEKÖSZÖNTŐ Mint a perth amboyi Híradó és a new brunswicki Magyar Hírlap c. hetilapok szerkesztője és tulajdonosa, amidőn most át­veszem a trentoni Függetlenség-et is, szeretettel köszöntőm Tren­ton és vidéke magyarságát, ennek a lapnak minden olvasóját, párt­fogóját és barátját. ígérem, hogy a Függetlenség-et jó amerikai és magyar szellemben, az itteni magyarság közös érdekeinek szol­gálatában, minden becsületes magyar ügynek, minden jószándéku megmozdulásnak előrevitele célkitűzésével vezetem tovább. Kérem Trenton és környéke magyarságát: vegyék, olvassák és pátrfogol­­ják ezt a lapot továbbra is! Olvassák a Függetlenséget olyan magyar szívvel, ahogy mi szerkesztjük, pártfogolják a Függetlenséget ugyanolyan jóindu­lattal, amilyennel mi igyekszünk szolgálatára és hasznára lenni itteni magyar egyházi, egyleti és társadalmi életünknek s vala­hányszor arra kerül a sor, hogy lapunk felett Ítéletet mondanak, lapunk jó, vagy netán rossz oldalát bírálják, gondoljanak mindig arra, hogy a magyar újságírás-és ujságcsinálás hóVatovább mind megpróbáltatóbb és nehezebb feladat Amerikában s egy-egy ma­gyar lapnak az erőrekapása, félj avulása mindig attól függ, hogy mennyire tekinti sziv-ügyének azt az illető magyarság. Úgy is mondhatjuk, hogy: egy-egy magyarlakta városnak a magyar lapja olyan, amilyen az ott élő magyarság (vagy, ha tetszik fordítva...). Tény az, hogy amerikai magyar lapjaink mintegy tükörképét adják annak a magyarságnak, amelyiknek íródik, amelyik azt olvassa és magáénak vallja. Az a szándékunk, hogy a trentoni magyarságnak jó “tükör­képét” adjuk. A templombaj áró, Istent, hazát szerető, jószándéku magyar egyletekhez tartozó itteni magyarságnak akarunk jó magyar lapot adni, aminek jelét máris észrevehették a Függet­lenség olvasói, amióta ez az újság másik két lapunkkal egy nyom­dában készül s — az egyházi, egyleti és helyi hírektől és a hirdeté­sektől eltekintve — az utóbbi időben csaknem egyazon “anyagból” áll. A Függetlenséget továbbra is Szamosszegi Jenő barátom jegyzi, mint szerkesztő és képviseli teljes joggal. A lap szerkesztő­sége is a régi helyen marad. Előfizetések, hírek, hirdetések oda küldendők. Szeretettel kérem Trenton és vidéke magyarságát, sgitsék őt továbbra is munkájában. Ha az itteni magyarság megérti és magáévá teszi szándékun­kat, célunkat és kérésünket, a Függetlenség még jobb újság lesz, még többet tehet és adhat s ez mindnyájunknak hasznára lesz... Tizennegyedik éve szerkesztek újságot Amerikában. Ismerem a lehetőségeket és ismerem az amerikai magyarságot annyira, hogy bízva tekintsek előre s hiszem, hogy magyar testvéreim jóindu­latát, pártfogását, szeretetét — amit most előlegbe kérek — sok­féle képen tudom majd viszonozni... Magyar testvéri köszöntéssel, DIÉNES LÁSZLÓ, szerkesztő á Függetlenség uj tulajdonosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom