Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-02-16 / 7. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 7. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY . «^^*20 THURSDAY 1950. FEBRUÁR 16. JUHAROS ISTVÁN MENEKÜLT MAGYAR FESTŐMŰVÉSZ AMERIKAI KIÁLLÍTÁSA GEORGE WASHINGTON születésnapja FEBRUÁR 22 Emlékünnepély Mindszenty bíboros elítélésének évfordulóján Propaganda hatásos fegyver, de gyűlöletre használni — nem tanácsos Mióta a tudósok kitalálták a módját annak, hogy mikép lehet az atom energia felhasz­nálásával egy rettenetes öl­döklő fegyvert, az atombom­bát készíteni, sőt alig hogy ezzel kész lettek, már egy még borzalmasabb bombának, a hidrogén bombának a meg­szerkesztésén is dolgoznak, az átlag ember teljesen megfe­ledkezik arról, hogy még min­dig igen hatásos fegyver a propaganda is. Azonban akik az emberek sorsát intéző kártyákat keve­rik, azok igen jól tudják, hogy milyen értékes segítőtársuk a nemzeteket egymás ellen in­gerlő mesterkedésükben a propaganda, azért minden le­hető alkalomkor igénybe ve­szik azt. Február 13-nak nincs nagy történelmi jelentő­sége, legfeljebb mi, amerikai­ak ünnepeljük ezt a napot Lincoln születésnapja gya­nánt, ha feb. 12-ike véletlenül vasárnapra esik, mint ahogy ez az idén történt. Mégis 1945 február 13-kára Drezda né­met város lakossága szomorú­an gondol vissza, mert azon a löletre ne ingereljék. Az oro­szok propagandájára “Gyű­löld Amerikát’’ jelszóval hiva­talosan izgatják ellenünk e héten a németeket. A gyűlölet bár igen erős, de nem meg­bízható fegyver. Gyakran visszafelé sül el és akko rel­­pusztitja azt, aki azzal har­col. E ztörtént Hitlerékkel is, azért az oroszoknak tanácsos lenne okulni a názik példáján. Mikor az “ellenséget” védjük a “baráttal” szemben Az emberek annyira nem tudnak békességben élni egy­mással, hogy alig van olyan nap, hogy e földtekén valahol valakik nem harcolnának egy­más ellen. Régente a civilizá­latlan vad törzsekről tudtuk, hogy azok állandóan harcban álltak egymással. A civilizá­ció, de főkép a technika hala­dása a kultur nemzetekből csi­nált vad törzseket. Ha tényle­gesen nem is harcolunk állan­dóan, de azért folytonos ké­szenlétben állunk a harcra. A technika vívmányai lehetővé teszik ma az emberölést olyan körülmények között is, amire a “hátramaradottabb” embe­ri társadalom nem volt képes. Arégi világban ha megvertek Gastgéber János, 863 Pine St., Perth Amboy-i honfitársunk “assurance”-ot irt alá egy mene­kült magyar festőművész házas­párnak, Juharos Istvánnak és feleségének, akik évek óta Né­metországban várták sorsuk jobbrafordulását... Tavaly ősz­szel meg is érkezett a fiatal ma­gyar müvészpár (Mrs. Juharos is szakiskolát végzett, aranyé­remmel kitüntetett festőmű­vész) $ azóta Perth Amboyban laknak, Gastgeberék házában, de hírnevük, népszerűségük va­lósággal a “szelek szárnyán vág­tat” . . . Rövid néhány hónap a­­latt Juharos István művészi ke­­zemunkáját megismerték a mű­vészetet kedvelő és pártoló ma­gyarok és amerikaiak nemcsak ezen a környéken, de Philadel­phiában, New Yorkban és más városokban is. Egy szép napon azután, — hogy, hogy nem — maga Theo­dore R. Bogut, a newarki Acad­emy of Arts igazgatója toppant be Juharosék szerény kis laká­sába s nem egy félórát, hanem egy egész délutánt töltött el fia­tal magyar művészünk szebbnél­­szebb munkáinak szemlélgetésé­­vel . . . Mindez alig néhány hét­tel ezelőtt történt s amellett, hogy a newarki Academy of Arts előadónak hívta meg Juha­ros Istvánt, már kiállítást is ren­dezett ez a jónevü főiskola a ma­gyar művész alkotásaiból. Juharos István kiállítása feb­ruár 20-án nyílik meg az Acad­emy of Arts dísztermében (65 Clinton St., Newark, N. J.), mi­után megelőző nap, d. u. 3 óra­kor a sajtó és a meghívottak ré­szére fogadtatás lesz és megtör­ténik az ünnepélyes megnyitás. A kiállítás március 11-ig lesz nyitva s naponta d. u. 2-6-ig szerdán este 5-9-ig, szombaton d. u. 1-4-ig tekinthető meg (va­sárnap kivételénél). Juharos Istvánt és művészetét először a “The American Car­rousel,” Vásárhelyi Lajos New Brunswick-i moziigazgató havi magazinja mutatta be hirlapi­­lag az amerikai közönségnek. Több illusztrációját és festmé­nyének fényképét közölte, mig legutóbb egy teljes oldalon is­mertette eddigi amerikai sike­reit. A Newark Star Ledger va­sárnapi számában fényképes cikket hoz Juharosról és család­járól (a hét éves Istvánkát majdnem elfelejtette megemlí­teni e sorok Írója, pedig minden hírnéven és dicsőségen felül ő a miivészpár szemefénye...) mig végül alkalmasnak és elmulaszt­­hatatlannak találjuk az időpon­tot, hogy mi is méltó módon megemlékezünk erről a rendkí­vül tehetséges, nagy karrier felé haladó fiatal magyar festőmű­vészünkről. Az ő talentuma, mű­vészete, sikere újabb tanúbi­zonysága annak, hogy a beván­dorlók, az ide menekülők nem válnak szégyenére uj hazánk­nak... Juharos István e rövid idő a­­latt is már számos olaj portrét festett meg s igen sok rendelése van. Nemrég készült el egy 10’x5’ nagyságú gyönyörű olaj­­festménye egy Scranton, Pa.-i katolikus templom számára és két másik templom falait is az ő képei fogják díszíteni. Mind­szenty hercegprímás képét is most festi, szintén rendelésre. Művészete nem árul el vonzal­mat a túlságosan modern irány felé. Színei gazdagok és mégis lágyak, ecsetvonásai finomak, könnyen kifejezők. Nagyobb kompozícióiban Rembrandt-ra­­jongása fedezhető fel. A nem áb­rázoló, csak sejtető részleteket mesterien oldja meg. Képei ha­tározottan megragadják és lekö­tik a figyelmet s valóban “érdek nélkül tetszőek.” Juharos István kérésünkre a következőket mondotta el önma­gáról : Budapesten született. Ugyanott végezte az Iparművé­szeti Főiskola 6 évét s a vizsga­pályázatot aranyéremmel és ró­mai ösztöndíjjal nyerte meg. Az 1938-as háborús hangulatú időkben több kiállítást rende­zett, aztán bevonult katonának, de az ecsetet és paltettát oda is magával vitte. Egy tavaszi han­gulatú akvarellje a Szépművé­szeti múzeumba került. Egy pes­ti róm. kath. templomot freskók­kal díszített, színes üvegabla­kokat festett. 1945-ben került ki a többi menekülővel Németor­szágba, továbbra is a festészet­nek szentelve minden .szabad idejét. Számos magasrangu a­­merikai és angol tisztnek a port­réját festette meg. Cuxhaven­­ben, Essensben, Braunschweig-Az Amerikai Magyar Szövet­ség és a new yorki Szent István róm. kath. egyház most vasár­nap, február 19-én délután fél 3 órai kezdettel a “Fehér Terem­ben” (408 East 82 St.) emlék­­ünnepélyt rendez Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása mártiromságá­­nak évfordulóján. A művészi műsor keretében (élőkép, zene, szavalat) beszé­det modanak: Molnár Kálmán, az AMSZ kerületi elnöke, Ft. Patrick Howard, O.F.M. házfő­nök, Nt. Dr. Vincze Károly ref. főesperes, Nt. Urbán József, Dr. Márk Béla, az AMSZ igazgató­ja, Fábián Béla, Közi Horváth József és Pfeiffer Zoltán a Ma­gyar Nemzeti Bizottmány vég­rehajtó bizottságának tagjai. A rendezőség arra kéri ai egyházak vezetőit és híveit, ben, Westfáliában, Freíburgban állandó kiállításai voltak s az utóbbi két év alatt mintegy 300 darab festményét vették meg. Jelesebb portréi ez időkből: Gróf Galen bíboros, Münster püspöke és Gröber érsek arcké­pe. Egy gyártulajdonos megren­delésére nagyméretű képet fes­tett Stuart Mária tragédiájáról. Egy francia rendőrtiszt 15 fest­ményét, egy német műgyűjtő 14 képét vette meg. Képei kikerül­tek Angliába, Svjcba, Francia­­országba, Finnországba. Egy “Budapest” nevű angol luxus­­yachtot pesti témákkal dekorált, Winston Churchill számára pe­dig egy könyvet illusztrált, amit a nagy angol államférfi szemé­lyes levélben köszönt meg. A szén-sztrájk és következményei Bár az elnök kénytelen volt a Taft-Hartley törvényt igénybe venni a könnyen katasztrofális­sá válható szén-sztrájk beszün­tetésére és Lewis elrendelte a bányászok munkába-állását, — a sztrájk tovább tart. Közben az ország szénkészlete a mélypont felé közeledik. 27 éve nem volt ilyen aggasztóan kevés a széntartalék Ameriká­ban, mint most, a sztrájk alatt. A vasutak után most az acélipar készül leállásra a szénhiány mi­att. A bányászok százai keresnek más munkát .nemcsak átmene­tileg, mint kijelentették, de az a szándékuk, hogy átképezik ma­gukat és felhagynak a bányai munkával. Soknak sikerült elhe­lyezkednie a környékbeli gyá­rakban. hogy pontos időben és minél na­gyobb számban jelenjenek meg, mert Mindszenty József bíboros vértanusága a magyar népnek a nyugati világ rokonszenvétől ki­sért hősies ellenállását jelképezi. Arat a halál a görög katolikus lelkészi karban .Rövid két hónap alatt négy a­merikai magyar görög katolikus pap tért meg az örök Hazába... 1949. december 4-én Főt. Bakaj­­sza Elek Bethlehem, Pa.-i plébá­nos halála nyitotta meg a szo­morú sort, néhány nap múlva Főt. Jackovits Passaic. N. J. es­peres, január végén Főt. Artim Lajos szentszéki tanácsos (Det­roit, Mich. — azelőtt Trenton, N. J.) és legutóbb, február 10- én Főt. Szabados Miklós espe­res (Johnstown, Pa.) tért meg az Egek Urához... Szerte Amerikában a paptár­sak, rokonok, hívek és barátok sokasága gyászolja a tragikus hirtelenséggel és egymásután­ban elhunyt görög katolikus lel­kipásztorokat. 91 ezer halálos baleset A különféle falesetek 1949- ben 91,000 emberéletet követel­tek Amerikában, jelenti a Safe­ty Council. A legtöbb “gilkossá­­got” az automobilok okozta gá­zolások követik el (31,500). Minden 16 amerikai közül átlag 1 sebesült meg az elmúlt eszten­dőben. A kár több mint hétbillió dollár. Már nem hisz nekik Acheson külügyminiszter azt felelte azoknak, akik szeretnék ha Amerika újabb béketervvel közelednék a szovjethez, hogy négy éven át nem sokra men­tünk a szép szóval és elnézéssel. Ennek csak az lett az eredmé­nye, hogy az oroszok még köve­­telőbbek lettek. Atapintatot, ud­variasságot gyengeségre ma­gyarázzák. Erőt kell mutatni a kommunistákkal szemben, ez az egyetlen nyelv, amit rriegérte­­nek. Négy év alatt semmiféle megegyezést nem lehetett kötni Moszkvával, amely amugysem tartja be szerződéseit. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával a lapot! napon a szövetséges országok repülői, de elsősorban az a­­merikai repülők, rengeteg bombát dobtak le, mik való­sággal romba döntötték a vá­rost és sok ezer embert is megöltek. Mindenesetre na­gyon szomorú dolog, hogy a civilizált világban ilyen Saj­nálatos tragédiák előfordul­hatnak. ElVitázhatatlan tény azonban, hogy az úgynevezett modern hadviselésnek ezt a kegyetlen és embertelen mód­ját először a németek kezdték gyakorolni. Ha nem tévedünk, Rotterdam volt az első áldo­zata ennek a barbár hadvise­lési módnak, mely néhány percen belül több mint tízezer polgári áldozatot követelt. Habár emberi szempontból sajnáljuk is a drezdai áldoza­tokat, azonban valójában a drezdaiak ugyanakkor azt kapták, amit a németek a rot­­terdamiaiknak adtak. Mindenesetre a háború a­­latt nemcsak az amerikaiak bombáztak városokat, hogy gyengítsék a németek ellenál­lását, de az oroszok is kivették részüket ebből az általánossá vált háborús gyakorlatból, nemis említve azokat a töme­ges embertelenségeket, ami­ket az elfoglalt területeken az orosz katonák a nőkkel szem­ben követtek el. Mindez azon­ban ne mzavarja az oroszokat abban, hogy az ő megszálló körzetükbe tartozó Drezda la­kosságát Amerika elleni gyü­egy hadsereget, az további hadviselésre nem volt alkal­mas. Ma a helyzet más. Kíná­ban például a Csiang Kai- Shek hadseregét teljesen szét­verték a kínai kommunisták, de azért a légi erőnek egysé­gei Formosa szigetéről, ami még a nemzeti kormány kezé­ben van, képesek a kommu­nista uralom alá került és kö­zel 800 mérföldnyi távolságra lévő Shanghait bombázni. Bár az Egyesült Államok még mindig nem ismerte el a kínai kommunista kormányt a tényleges hatalom birtoko­sának és hivatalosan kitart a reménytelen helyzetben lévő Chiang-Kai-Shek m e 11 e tt, Shanghai bombázása ellen mégis kénytelen volt erősen tiltakozni. Ez egy kissé fonák helyzetre vall, mert az “ellen­séget” védjük a “baráttal” szemben. A tényleges helyzet azonban az, hogy a kínai nem­zeti repülők Shanghai-ban a­­merikai polgárok életét és a­­merikai vagyont veszélyeztet­nek. Mennyivel nemesebb gesztus lenne, ha a kormá­nyunk a győzelemre már semmi reményt úgysem nyúj­tó bombázás ellen tisztán hu­manitárius szempontból tilta­koznék. Dr. Einstein nem a forma­litások embere A komoly tudósokat, mint amilyen Einstein is, — kinek nem kis mértékben van része abban, hogy az atombombát sikerült a tudományos világ­nak létre hozni, — erősen nyugtalanítja az emberiség jövője. Ugyanis egyre nyilván valóbbnak látszik, hogy a hid­rogén bomba, aminek készíté­sére Truman elnök csak nem­régiben adott felhatalmazást az atombomba készítésében jártas tudósoknak, sokkal na­gyobb veszélyt jelent az em­beriségre, mint azt az egysze­rű átlag-ember hiszi. Dr. Ein­­(Folyt. a 3-ik oldalon) A Juharos-család munkában. ---- Juharq^ István egy táncoló magyar leányt fest. A modell: Juharosné. A kis 4 éves Istvánka büszkén nézi szülei munkáját. — (A képet a newarki “Sunday Star-Ledger” szívességéből közölhetjük.) Theodore R. Bogut, a newarki Academy of Arts igazgatója Juharosék lakásán megtekinti a művész képeit. Balról jobbra: Mr. Bogut, Juharos Ist­­vánné és Juharos István. (A képet a “The American Carrousel“ szívességé­ből közölhetjük.) ♦ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom