Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1950-02-09 / 6. szám
YOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1950. FEBRUÁR 9. Kémkedett egy atom tudós Az atom és hidrogén bombákról szóló hírekkel kapcsolatban egy újabb bombaként rázta meg az amerikai közvéleményt az a hir, hogy egy német származású polgárosított angol tudós, Dr. Fuchs Klaus, ki évekig dolgozott itt az Egyesült Államokban az atom energia problémájának megoldásán mint egyik legkimagaslóbb tagj a mintegy 30 tagból álló angol tudós csoportnak, — két ízben fontos titkokat juttatott át az oroszoknak. Az angol hatóságok az amerikai FBI információja alapján letartóztatták a 38 éves tudóst, kiről soha senki sem gondolta volna, hogy az oroszok kémje volt. Az oroszok állítólag egy évvel hamarább voltak képesek az atombomba titkát megfejten Dr. Fuchs által nyert információk alapján. Annyira fantasztikus ez a kémkedési eset, hogy ha egy regényben olvasnánk ehhez hasonló történetet, akkor azt mondanánk, hogy csak Írói fantázia képes ilyet kitalálni; a valóságban ez nem történhetne meg. Sajnos, úgy látszik — 'megtörtént, mert ha az FBI-nak nem lennének megdönthetetlen bizonyítékai Dr. Fuchs bűnösségére vonatkozólag, az alapos óvatosságáról ismert Scotland Yard titkos rendőrei aligha tartóztattak volna le ilyen nagyrabecsült, értékes tudóst, mint amilyennek Dr. Fuchsot tartották. Mindenesetre az angolok elsősorban saját magukat okolhatják, hogy nem voltak elég körültekintőek az igen nagy titkot képező tudományos vizsgálatok vezetésével megbízott személyeket illetőleg. Az amerikai ellenőrző hatóságok óvatosabbak voltak és nem elégedtek meg azzal, hogy az angolok saját tudósaikat megbízhatóknak tartották, s úgy látszik, — az FBI embereinek igazuk volt. Természetesen a közönség nincs kellően tájékoztatva a részletekről, — ami természetes is, mert ilyen kémkedési esetekben nemcsak a vizsgálat részleteit tartják titokban, de igen sokszor, — különösen Európában — a bírói tárgyalások is a nyilvánosság kizárásával mennek végbe. Azonban azokból a hírekből, amit a nagyközönség tudomására hoztak ebben a szenzációs kémkedési ügyben, csak úgy lehet megérteni, hogy miért tartóztatták le Dir. Fuchsot csak 1950-ben, ha ő már 1945- be nés 1947-ben adót át titkokat tartalmazó adatokat az oroszoknak; hogy az FBI sejtette, hogy a tudósok között kém van, de évekig taftó kutatás után voltak képesek csak leleplezni a kémet. Az angol közvélemény mindig nyugodt — különösen ha csak róluk van szó É r d e k es megállapítani, hogy mig az amerikai közvélemény, de főkép a Kongreszszusnak tagjai nagyon felháborodtak az “angol” tudós gyalázatos kémkedése miatt, addig az angol újságok meglepő nyugodtsággal, szinte bántó közömbösséggel írnak a botrányos esetről. Tekintettel arra, hogy az angolok állítólag neheztelnek reánk, mert nem kapták meg tőlünk az atom energia titkának összes részleteit, olyan öntudat alatti káröröm nyomait lehet abból a közömbös érdeklődésből kiérezni, amivel ezt a kémkedési ügyet kezelik. Azonban lehet hogy tévedünk, mert alaptermészetüknél fogva a ködös Albionnak fiai nem egy könnyen izgulnak minden csekélység felett, mert — elvégre is nem az ő atom bombájuk titkát lopták el, — hanem csak az amerikai unokatestvérjeikét. Az emberiség egyik legnagyobb betegsége — a fegykezési láz A nemzetek közötti állandó versengés következtében a világ diplomatáit már a régi időktől kezdve egy közös betegség kínozta; a fegyverkezési láz. Ez ellen nemcsak hogy nem találtak még fel gyógyító szérumot, sőt ellenkezőleg, — a láz egyre magasabb lesz. Az atombomba előbb a nyugati demokráciák, s ezek között is elsősorban, vagy talán teljes egészében az Egyesült Államok titka volt. Mikor 1945 aug. 26-án Truman elnök azt a történelmi jelentőségű bejelentését tette, hogy az amerikai repülők a japán Hiroshima városára 16 órával azelőtt egy olyan bombát dobtak le, mely 20,000 tonna TNT-nél, az addig ismert legborzasztóbb robbanószernél is erősebb volt •— a fegyverkezési láz egyensúlya teljesen felfordult. Bár az oroszok szerződés szerint szövetségeseink voltak, őket talán jobban megrémítette az atombomba, mint a japánokat. Ez utóbbiak ugyanis 1945 augusztusában még az atombamba nélkül is tudták, högy a háborút elveszítették. Az oroszoknak messzebbmenő terveik voltak; ők a világot akarták meghódítani, mert biztosra vették, hogy a szerintük “rothadó” kapitalizmus úgysem tarthatja fenn magát sokáig. Ebből a tévhitükből alaposan kijózaníthatta a Hiroshimára és két nappal később Nagasakira dobott atombomba. Az atom energiának háborús fegyverek gyártására való felhasználását a németek is rendkívül fontosnak tartották. Az a “titkos fegyver,” amivel Hitler a németeket biztatta, hogy tartsanak ki, mert a végső győzelmet az ő részük(Folyt, az 5-ik oldalról) LINCOLN ÁBRAHÁM Még a jelen századbeli amerikai is Lincoln Ábrahám szelleméhez fordul segítségért, ha országos válságok idején életbevágó kérdésben feleletet keres. Lincolnnak megadatott, hogy szívhez szóló szavakban tudta kifejezni az amerikanizmus lényegét, amely e 1 h a t á r o zásainak irányt szabott. Most van 141 éve, hogy a kentuckyi egyszerű faházikóban először látta meg a napvilágot Amerika e nagy elnöke s ezért időszerűnek tartjuk, hogy felidézzük egyes megnyilatkozásait s az eseményeket, amelyek ezeket kiváltották. Közéleti pályájának kezdetén, már az 1850-es évek elején, fontos politikai és erkölcsi kérdésben kellett állást foglalnia, amikor azt fontolgatták, hogy megengedj ék-e a rabszolgatartást a nyugati területeken, amelyek akkor kezdtek kialakulni. Kongreszszusi megállapodás megtiltotta a rabszolgatartást a Missouritól nyugatra és északnyugatra térj edő vidékeken, de 1854-ben az u. n. Kansas- Nebraska Act megszüntette ennek a megállapodásnak a további érvényét, megengedvén, hogy akansasi és nebraskai területeken a helyi törvényhozás maga döntsön afelett, hogy szabad államok akarnak-e lenni, vagy rabszolgatartók. A törvényt sok északi képviselő ellenezte és a politikai pártok bomlásnak indultak, siettetvén a polgárháború kitörését. Lincoln azt vitatta, hogy ha szabad választást engedünk a rabszolgaság és szabadság között, akkor nem nagyon törődünk a választás kimenetelével sem. “A rabszolgaság kiterjesztését pedig . . . csak felháborodással láthatnám... gyűlölöm a rabszolgaságot, mert szörnyű igazságtalanságot jelent. Gyűlölöm, mert köztársaságunkat megfosztja attól, hogy a világ közvéleményét irányítsa; a szabadság igaz híveit arra ösztökéli, hogy kételkedjenek őszinteségünkben, a szabad intézmények ellenségeinek pedig ürügyet szolgáltat arra, hogy szemforgatóknak bélyegezhessenek bennünket.” Erről a kérdésről nyilatkozik egy másik, sokszor idézett beszédében is: “Az ország nem lehet félig szabad, félig rabszolgatartó. A megoszlás •az ország fennmaradását hiúsítja meg.” Akkor mondotta ezt, amikor szenátori állásra pályázott Illinoisban. A választáson leszavazták, de lelkesedése és logikája, amivel a Kansas-Nebraska Act erkölcsi és alkotmányjogi kihatásai ellen érvelt, országos hírnevet szerzett neki, úgy hogy a fiatal republikánus párt, amelynek vezérelve akkor az volt, h5Sy a rabszolgaságot ellenezze, 1860-ban köztársasági elnöknek jelölte. Amikor Lincoln 1861-ben hivatalba lépett, a polgárháború kitörésétől csak hetek választották el. Az unió fennmaradásának biztosítása tehát fontosabbnak látszott a rabszolgaság kérdésének azonnali megoldásánál. Székfoglaló beszédében ezért mérsékelt hangot ütött meg, amelyet a helyzet és egyéni temperamentuma diktáltak. A déliekhez fordult, hangoztatva, hogy nincsen szándékában a rabszolgaság ellen rendszabályokat életbeléptetni ott, ahol az fennálló törvényeken alapszik. Elitélte az elszakadási törekvéseket; a béke fenntartása érdekében szónokolt. Befejezésül a demokráciába vetett hitét igy fejezi ki: “Ez az ország intézményeivel együtt a népé, amely benne lakik. Miért kételkednénk népünk igazságszeretetében? Van-e ennél biztatóbb reménység a világon?” Az akkori alkotmány értelmében, a rabszolgaság törvényes volt a déli államok területén és Lincoln székfoglaló beszédében kijelentette, hogy aláveti magát az alkotmány határozatainak. “Ha minden földi hatalom a kezemben volna, sem tehetnék semmiféle törvényes lépést a rabszolgaság ellen.” De amikor később, a háború szörnyű hónapjaiban tovább fontolgatta a kérdést, rájött arra, hogy embereknek szolgaságban való tartása — még ha a törvény megengedi is — megcsufolja a demokratikus társadalom alapvető lényegét. 1862. szeptember 22-én tehát kibocsájtóttá Felszabadító Kiáltványát, amelynek alapján 1863. január 1-től kezdve a lázadó államok területén élő minden rabszolga “azonnal és örök időre szabad lesz.” Ez a kiáltvány, amely alapos meggondolás eredménye vo(t, tanúskodik arról, hogy Lincoln az unióról alkotott elképzelését kibővítette és idealizálta. Az unió nem csupán kormányforma lett az ő szemében, hanem valóságos szentség: a szabadságért és emberi méltóságért áhítozó milliók törekvésének a megtestesítője. Ezt fejezik ki a gettysburgi csatamezőn tartott halhatatlan beszédének a gondolatai is: “Itt szentül megfogadjuk, hogy ez a nemzet Isten segedelmével a szabadság jegyében ujraszületik és a nép érdekében, a nép utján gyakorolt népkormány nem fog soha eltűnni a földről.” Második beiktató beszéde idején a polgárháború már csaknem elérte győzelmes befejezését. Röviden beszélt Lincoln, annak a férfinak' a szellemi fölényével, aki megmentette az uniót és megszüntette a rabszolgaságot. “Rosszindulattal senki ellen, jóakarattal mindenki iránt, az isteni igazságba vetett bizalommal, végezzük be a megkezdett munkát.” Lincoln szavai az amerikai nép szivéhez szólnak ma is, épen úgy mint azokban a tragikus időkben, amikor elhangzottak, mert nemzeti eszményeinek őszinte kifejezői. Common Council. A pápa egészsége Az olasz fővárosban állandó beszéd tárgya a XII. Pius pápa őszentsége egészségi állapota. A 73 éves pápa az utóbbi időben azt a benyomást kelti, hogy fáradt, és attól tartanak, hogy a Szent Év túl nehéz munkaprogramot ró rá. (Beavatott körök már ismerik annak az olasz kardinálisnak nevét, akit a pápa utódjául emlegetnek. A hírnek, hogy a legközelebbi pápa amerikai lesz, vatikáni körök szerint nincs alapja.) Helyeslés Dr. Harold C. Urey, a világhírű amerikai Nobel-dijas fizikus csatlakozott azok sorához, akik a hirogén-bomba gyártást sürgetik. Boldogtalan vagyok — mondta Urey — hogy erre az álláspontra kell helyezkednem, de nem szabad elvesziteniink a fegyverkezési versenyt a szovjettel szemben. A hires tudós szerint, ha ezt a fegyverkezési versenyt a szovjettel szemben. A hires tudós szerint, ha ezt a fegyverkezési versenyt elveszítjük, “átengednénk a világot” a szovjetnek. Juharos István festőművész kiállítása Alig néhány hónapja érkezett Amerikába Juharos István magyar festőművész s máris a siker és előrehaladás legjobb utján halad. Juharos művészi képeiből kiállítást rendez Newarkon, az Academy of Arts (65 Clinton St.) dísztermében. A kiállítást maga a festőmüvészeti főiskola sponsorolj a. Február 20-tól kezdve naponta d. u. 2—6-ig, szerdán 5—9-ig és szombatonként 1—4-ig tekinthető meg Juharos István kiállítása, melyről jövőheti számunkban bővebben fogunk Írni. A Vatikán is helyesli A Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano azt Írja, hogy Amerikának nem volt más választása a szovjet háborús feynegetéseivel és világuralmi törekvéseivel szemben, mint azonnal áttérni a hydrogén bomba gyártására. Angol választások YI. György angol király aláírta a proklamációt, amely feloszlatja a parlamentet. Az uj képviselőválasztások február 23-án lesznek. Anglia parlament nélkül marad március 1-ig. A választási harc már megkezdődött. Churchill és a konzervativek erősen dolgoznak győzelmükért. Már a sajtóhiba is “szabotázs” Magyarországon Úgy hangzik, mint valami rossz tréfa, de a kommunista párt hivatalos lapj ai irj ák, hogy a jövőben az újságokban található sajtóhibákat is “szabotázsnak” fogják minősíteni. Nemcsak a polgári jellegű lapok—már mint az a párt, amely még hírmondónak megmaradt — de a kommunista újságok is abban ,a veszélyben forognak, hogy szerkesztőiket és nyomdászaikat felelősségre fogják vonni a “gyanús sajtóhibákért.” A kommunistapárt megállapítja, hogy a Világosság cimü kommunista napilapban “feltűnően sok a sajtóhiba.” Ez nyilvánvaló szabotázs. “Az a céljuk ezzel egyeseknek, hogy érthetetlen szöveggel bosszantsák és zavarják meg az olvasót.” Megállapították még, hogy a kommunista pártkiadványqkban, könyvekben, propaganda nyomtatványokban szintén hemzsegnek a sajtóhibák. “A reakciósok legfőbb szórakozása, hogy nevetnek a sajtóhibákon” — mondják a kommunista pártkorifeusok. “Belőlünk nem fognak gúnyt űzni. Résen állunk.” Az underground lapja azt írja, hogy “talán az az oka a sok sajtóhibának, hogy éheznek a nyomdászok és az újságírók és igy nincs már elég erejük ahhoz sem, hogy kijavítsák a sajtóhibákat.” Élve sülnek meg Egy Nobel díjas atómtudós szerint a hydrogénbomba nem bocsát ki rádióaktiv sugarakat, mint az atombomba. Ezzel szemben azonban irtózatos hőt sugároz ki és mindazok, akik hatókörzetébe kerülnek, élve sülnek meg, vagy ha még közelebb tartózkodnak, elégnek. A bomba robbanása nyomán rettenetes viharok fognak járni. A meleg levegő felfelé tódul a magasba, tornádók, ciklonok dúlják majd a vidéket, ahol a hydrogénbomba robbant. Munka- és lakás-közvetítő szolgálatot kinálunk fel teljesen díjtalanul! Napról-napra mind több elszomorító jelét látjuk annak, hogy a végre valahára Amerika szabad földjére jutott hontalan DP menekültek nem kapják meg az ígért lakást, de még a munkaalkalmat se. Hol itt, hol ott találkozunk menekült magyarokkal, olyanokkal, akiknek nincs rendes lakásuk, vagy akiknek nincs munkájuk. Szaladnak szegények fühöz-fához, ki-ki segít rajtuk, ahogy tud, de sok esetben ez a segítség is csak ideig-óráig való. (Meg kell jegyeznünk e helyen, hogy magyar papjaink példaadó módon és igyekezettel sietnek mindenhol hontalan testvéreink segítségére és vannak egyes családok is, ahol valósággal “kikötőre,” “menedékhelyre” találnak az egyre-másra ideérkező DP-k.) Már hónapokkal ezelőtt megemlítettük, hogy elodázhatatlanul szükség van egy közvetítő központra, akár szervezetileg vesszük kezünkbe a vidékünkre érkező menekült családok ügyét, akár máskép. Azóta, Brunswickon például, történtek lépések ilyen irányban, de a szép kezdeményezés valahogy mintha megakadt volna. Elhatároztuk, hogy addig is, amig más megoldás nincs, magunkra vállaljuk a MUNKA- ÉS LAKÁS-KÖZVETÍTÉS SZOLGÁLATÁT s készséggel adunk helyet lapunkban ezentúl a mindkét oldalról jövő megkereséseknek, vagyis állandó rovatot nyitunk a munkát, vagy lakást kereső menekültek és a munkát, vagy lakást nyújtani tudók jegyzékének. Felkérjük tehát mindazokat, akik állandó, vagy akár átmeneti ideig tartó munkaalkalmat tudnak felkínálni, legyen az akármilyen munka, értesítsék lapunkat s mi teljesen díjmentesen hirdetjük azt. Kereskedők, üzletemberek, vállalkozók, gyárosok, vagy akár egyes családok, kitűnő munkaerőkhöz juthatnak igy, hiszen a menekültek szorgalmas, dolgos, igyekvő munkások. Tisztességes fizetés mellett becsületes, jó munkát kapnak tőlük. Felkérjük azokat is, akiknek kiadó lakásuk, vagy lakásrészük van, jelentsék be lapunnál s teljesen díjtalanul hirdet j ük. Ugyancsak kérjük a munkát, vagy lakást-kereső menekülteket is, hogy küldjék be hozzánk nevüket, címüket annak megjelölésével, hogy milyen munkát keresnek, milyen a fizetési igényük, vagy hol és milyen lakásra van szükségük. Nem kell tovább magyarázzuk ezt a dolgot. Mindenki könnyen megértheti, miről van szó. Lakás- és munkaközvetítő szolgálatunkat ezennel, mint egy közszolgálatot, díjtalanul felajánljuk a menekültek érdekében. L
