Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1950-06-22 / 25. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 25. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1950. JUNIUS 22. A nép akaratának megnyilvánulása közötti különbség a demokráciákban és a diktatúrákban A két részre szakadt Németország példája mutatja a különbséget, a mi a nyugati demokráciák által megszállt területen és az orosz fennhatóság alatt lévő részen a lakosság akaratának szabad megnyilvánulása között fennáll. Ez utóbbi területen, beleértve azokat az országokat is, amelyeknek — papíron — önálló független alkotmányuk is van, semmi más nem történhetik, mint ami az oroszok céljainak megfelel. Sőt még ellenvéleménynek sincs helye azokban az országokban, mert a népszavazás alá bocsátott kérdésekben a “nép” mindig 99 és fél százalékos többséggel választja meg a hivatalos jelölteket és helyesli az előterjesztett javaslatokat. Azt könnyű elképzelni, hogy miképen történhetik ez, mert a földkerekségen sehol sincs, sohasem volt és valószínűleg sohasem lesz olyan jó és bölcs államforma, mely a lakosság 99 és fél százalékának tetszését és támogatását képes lenne kiérdemelni. Tehát ha más formában nem győződnénk meg arról, hogy azokban az országokban, hol igy szavaz a nép, a közállapotok egészségtelenek, már maga á szavazás eredménye is mutatná, hogy ott bajok vannak a kréta körül. Németország nyugati részében, mely a nyugati demokráciák megszállása alatt áll, a szabad választás alapján létesült parlament alsó házában arról tárgyaltak, hogy vájjon helyes lenne-, ha Németország, illetve annak nyugati része csatlakoznék az Európai Tanácshoz? Ez a Tanács egy védőszövetségbe tömöríti a nyugati demokráciákat, beleértve az Egyesült Államokat is, az oroszok erőszakos terjeszkedése ellen. Ha ez a nyugati német parlament az orosz fennhatóság alatt álló keleti parlamenthez hasonlóan döntene e kérdésben, akkor az eredmény egy 99 és fél százalé(Folyt, a 4-ik oldalon) Veszélyben a ma- Lecsökkent a mungyar királyi korona! kanélküliek száma Lapzártakor vettük a hirt, hogy a kommunista magyar kormány tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államok kormányával (?) aról, hogy Robert A. Vogeler-t, a “kémkedés” vádjával 15 évre elitéit amerikai üzletembert kiadják — cserébe a magyar szentkoronáért... Vérlázitó, megdöbbentő még a puszta gondolata is annak, hogy a magyar nemzet legfontosabb történelmi ereklyéjét, az ezer éves magyar királyi koronát, (aminek felső részét Szilveszter pápa küldte Szent István első magyar királyunknak), amely a háború óta “biztonsági őrizetben” volt az amerikaiaknál, egy Magyarországon elitéit amerikaiért odaadják cserébe. A római pápa, aki bizonyos fokig elismerhető igényj ogosultságot jelenthetne be a magyar szentkoronára, nem kínálta — hogy is kínálta volna— például Mindszenty hercegprímásért cserébe ezt a nemzeti kincset, — valamelyik a helyzettel nem ismerős amerikai követ, vagy megbízott azonban megtette... Világ szégyenére a vörösek kezére juttatni egy már a kezükre juttatott szerencsétlen nemzetnek nagyjelentőségű történelmi ereklyé-Washingtoni jelentés szerint a munkanélküliek száma az E- gyesült Államokban jelentékenyen csökkent a legutóbbi hónapok folyamán. Februárban 4,700,000 ember volt kereset nélkül, áprilisban már csak 3,500,000 és most valahol 2 és 3 millió között van. A dolgozó emberek száma, nem számítva a katonaásgot, több, mint 62 millió. jét, arculcsapása lenne ez mindannak, amiben az Isten-hivő, szabaditást váró népmilliók odaát még hisznek és mi is hiszünk... A cseberből-vederbe került, ismét némaságra kárhoztatott magyar nép helyett mi, szabadon szólni tudó amerikai magyarok Amerikai Magyar .Szövetségünk utján siessünk felszólalni ebben a súlyos kérdésben. Emeljük fel tiltakozó és kérő szavunkat az illetékes kormány-hivatalokban, hogy az ezeréves magyar szentkoronát tartsa oltalmában, őrizze továbbra is Amerika s ilyen csúnya vásárt ne csináljon, ki ne adja a vöröseknek, hanem majd azoknak, akik továbbra is nemzeti ereklyének fogják tekinteni azt! Haza csalogatják a magyarokat A magyar kommunista kormány utasította külföldi követségeit, hogy a már régebben külföldre távozott és valamely külföldi államban letelepedett magyarok körében folytassanak propagandát az uj népi-demokratikus Magyarország melátogatására. Az ismert amnesztiarendelettel a háború alatt és után eltávozottakat akarják hazacsalogatni, a látogatási akcióval a két világháború közötti időben külföldre vándoroltakhoz intéznek felszólítást. Útlevelet ajánlanak és hathónapos látogató vízumot. Egyelőre minden nyugateurópai ország követsége 50:50 ilyen látogató vizűm kiadására kapott felhatalmazást. A kiszemelt személyek udvarias levelet kaptak, amelyben a követség “a hazug, ellenséges propaganda megcáfolása és az igazság bizonyítása” céljából invitálja haza a külföldön már komoly megélhetéssel rendelkező régi kivándoroltakat. Egyelőre nem tudni, hogy a budapesti kormánynak milyen ravasz fogása húzódik meg az akció mögött. HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a Hiradóban! Válasz a Református Lelkészegyesület Keleti Körzetétől New Brunswick, 1950 jun. 19. Diénes I. László 237 Madison Ave. Perth Amboy, N. J. Mélyentisztelt Szerkesztő Ur, Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület Keleti Körzetének junius hó 14-én Passaicon tartott gyűlésén olvastatott Szerkesztő Ur május hó 16-án kelt és a Lelkészegyesület Keleti Körzetéhez intézett levele. Sajnos, a tárgysorozat eme pontjánál már nem lehettem jelen, de a jegyzőkönyvet megkaptam Csordás Gábor titkár-helyettestől azzal az utasítással, hogy Szerkesztő Urat értesítsem a gyűlés határozatáról. Teszem ezt az alábbiakban egy jegyzőkönyvi kivonat formájában. “A tárgysorozat 5-ik pontján Csordás Gábor titkárhelyettes felolvassa Diénes László, a perth amboyi Híradó szerkesztője és kiadója levelét. Levelet megtárgyalta a Lelkészegyesület Keleti Körzetének konferenciája és arra való tekintettel, hogy a békesség útját kívánja járni, elfogadja Diénes László szerkesztő ur indítványát, mely szerint a Labor Day utáni napon tartandó Országos Lelkészegyesületi Konferencia által erre a célra kiválasztott becsületbiróság döntsön a vitás kérdésben. A körzet megbízásából Kiváló tisztelettel, BERTALAN IMRE, titkár. Az amerikai magyarság és a magyar sorskérdések DR. VINCZE KÁROLY REFORMÁTUS FŐESPERES ELŐADÁSA (Nt. Dr. Vincze Károly, az Amerikai Független Magyar Református Egyház főesperese az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerülete által rendezett “előadás-sorozat” első előadója volt a közelmúltban New Yorkban. A nagyszámú közönség részvételével megtartott estélyen Dr. Vincze Károly “Az amerikai magyarság és a magyar sorskérdések” cimmel rendkívül nagyhorderejű, komoly magyar problémákkal foglalkozó előadást tartott, amelyet teljes terjedelmében leközölt az A. M. Népszava és az az egyház hivatalos lapjának, a “Magyar Egyház”-nak legközelebbi számában is vezető helyet fog elfoglalni. Éppen ezért mi e helyen csak részleteket közlünk Dr. Vincze előadásából, amelynek elolvasásakor úgy éreztük, hogy az szivünk szavát szólaltatja meg... hogy valóban az amerikai magyarság legmélyebb érzéseinek a visszhangja...) “Senkinek sem könnyű mássá formálódni, mint aminek született és neveltetett. Az sem könynyü dolog tehát, hogy Duna-Tisza-közi magyarból amerikai magyarrá legyen valaki. Mint az átültetett fának, úgy az átültetett emberi életnek is fokozott életigenlésre és időre van szüksége ahoz, hogy az uj talajban gyökeret verjen, termőképes legyen. Ez a folyamat minden, csak nem fájdalommentes. Akik átmentek rajta, tapasztalatból tudják ennek igaz voltát. Az ide, vagy odavándorlás éppen ezért mindig egyéni döntés, önkéntes elhatározás dolga kellene hogy legyen. Az eredeti világából kiszakadt ember sok mindent megbocsáthat, csak azt a kényszerítő erőt nem, amelynek kiszakadásában esetleg része volt. Ez még akkor is fájó sebe marad, ha uj hazájában jóra fordította Isten a dolgát. Ezt szintén önjeikéből tudhatja mindenki, akinek régebben vagy újabban a családi, baráti, népi köréből kiszakadás és másutt begyökerezés átélése jutott osztályrészül. Korunk elvadultságának egyik legbeszédesebb szemléltetőj e az, hogy népmilliók erőszakos áttelepítéséből nemzetközileg szentesített vagy elnézett politikai nagyüzem lett. “így látván a honváltoztatás dolgát, vessük fel immár a kérdést, hogy önkénes mozgalom volt-é a magyarság Amerikába vándorlása vagy kényszerítő körülmények is szerepeltek-é mögötte ? “Az amerikai magyarság formálisan önkéntes bevándoroltakból alakult ki.” Formálisan senkit sem kényszeritettek az idejövetelre, az otthon elhagyására. A 19-ik század végi és a 20-ik század eleji bevándorlókat ez különböztette meg a kossuthi emigrációtól és ez különbözteti meg a második világháború nyomán Magyar-hon elhagyására kényszerűitektől, a D. P. (displaced person) néven ismertektől... A formális Önkéntesség mögött azonban a kényszerítő körülmények egész sora húzódott meg. Az egyéni okok változatos serege mellett a fő-ok ez vala: Magyarhon egyszerű lakosai — magyarok és nemzetiségek egyaránt — tömegesen látták be, hogy az otthoni munkabérek és munkaalkalmak mellett bajosan vihetik annyira, hogy saját földjükön termett kenyéren saját otthonaikban élő s igy anyagilag független, szabad polgárok lehessenek. Annak a pénznek a megszerzési reménységével, ami ennek az életálomnak a megvalósításához szükségeltetett, A- merikába özönlöttek. Nem a munka nélkül meggazdagodás lázálma vonzotta őket. Akiknek ilyen álmaik vannak, azok nem ki-, vagy bevándorlók, hanem kalandorok. Az amerikai magyarság nem kalandorokból alakult ki, hanem dolgozni vágyó, keresetüket megtakarítani és azzal otthon földet, házat szerezni áhitó magyarokból. Az amerikai élet varázsa, az otthoni életnek kritikusabb szemmel áttekintése, az otthon mégegyszer kezdés meggondolása, a világháború országbomlasztása aztán szinte automatikusan megteremtették az amerikai magyarságot; azt a magyarságot, amelyik immár tudatosan mondott le az óhazába visszatérésről és tudatosan vált az amerikai nemzettest alkotó részévé, mert tisztában meglátta az ide kényszerítő és az itten maradásra tanácsoló körülményeket is. Milyen lelkületű és az összmagyarsághoz, annak különösen az ősi földön maradt részéhez miként viszonyuló magyarság ez az amerikai magyarság? Ez a magyarság a lelkiségét megtartott magyarság. Noha kimondottan anyagi javak szerzésének vágyával indult útnak, mégsem vált materialistává. A lelke nem ment rá a hazát cserélésre. Kevesebb csomaggal és átmentett anyagi értékkel jött, mint akár a kossuthi, akár az ujabb emigráció átlaga, mégis,— hogy úgy mondjuk, gazdagon jött. Hozta magában a romlatlan, örök, magyar lelkiséget; abból megteremtette a maga közösségi életét. Hozta hitét, munkaszeretetét, családias tiszta erkölcsét, nemes egyszerűségét, törvénytiszteletét, gyökértelen kozmopolitizmust nem ismerő hazafias érzületét, amit teljes, becsületességgel átruházott az óhaza képe mellé szivébe fogadott Egyesült Államokra is, nagy önfegyelemmel vigyázván arra, ________________jr/_ hogy annak hatóságai és sokrétegű nemzetteste előtt a legszebb vonásaiban képviselje a mindenkori magyarságot. Igyekezett nyelvében is élni, amig ez minden vonalpirí lehetséges volt, de elég hajlékonysággal birt arra. is, hogy a “nyelvében él a nemzet” igazságán túl a “lelkében él a nemzet” igazságának a szemléltető je legyen. A megtartott lelkiség az, ami megtartotta az amerikai magyarságot. Jó lesz, ha mindjárt kezdetben megjegyzik ezt maguknak újabban jött véreink is és vigyáznak a lelkűkre. Ha ezt elmulasztanák, maga ez a saját lelkiségét megőrzött és a maga közösségi életét abból kiizzadt amerikai magyarság lesz a legszigorúbb kritikusuk. Ez a magyarság — a kifogástalan amerikai államhtiség mellett — az óhazai és általában az összmagyar sors iránt állandó szivbéli érdeklődéssel viseltető népcsoport. Rettenetes lelki mángorló volt az amerikai magyarságnak az, hogy előbb két világháborúban volt más táborban, most pedig a kommunizmus alatt van más táborban az óhazai magyarság. Különösen az A- merika felé irányított óhazai éretlen és felelőtlen nyelvöltögetések érintik érzékenyen az itteni magyarságot, mert szinte szabályos időközökben segítenek lerombolni a magyarságnak azt a jó nevét, amelynek megszerzéséért és megőrzéséért az amerikai magyarság pénzben kifejezhetetlen mértékig áldozott, — kezdettől fogva. Az amerikai magyarság azonban messze az emberi gyarlóság megfeledkezései, a napi politika és a világfordulatok hullámzásai felett, mindig hü szerelmese maradt a magyar népnek. Társadalmi szempontból természetesen mindig ahoz a népréteghez érezte magát a legközelebb, amelyikből többségében maga is származott: a dolgozó egyszerű elemekhez. Ennek kívánt mindig és kíván ma is olyan Magyarországot, amelyben bárhova vándorlás nélkül minden dolgozó magyar megtalálhatja a maga tisztes megélhetését és szabad emberi életét. A népi rokonszenv azonban sohasem tengett annyira túl az amerikai magyarságban, hogy osztályokra szabdalva szemlélte volna a magyar nemzettestet. Mindig az egész nemzet lebegett a szeme előtt és az összetartó család képében kívánta látni a magyarságot. Nem volt és nincs türelme felekeztieskedés iránt. Sohasem fog belenyugodni a magyar nemzettestnek akár faji és származási, akár foglalkozási alapon való felszabdalásába és leszűkítésébe. Megingathatatlan ellensége minden szélsőségnek. A családot családnak akarja látni és akiket egyetemesen szeret, azoktól megköveteli, hogy azok is egyetemesen szeressék egymást. Ebből következik aztán, hogy az amerikai magyar politika — a nyilvánvaló szélsőségek határozott elítélésén kívül — sohasem állott a napi magyar politikába beavatkozásból. Az amerikai magyarság sohasem támogatott és legjobb érzésem szerint ma sem kíván támogatni pártokat vagy klikkeket. Támogatása, jóindulata mindig azok egyetemének szólt, akik az örök magyar sors alapkérdéseiben megegyeztek. Politikai törekvéseinek sarkpontja mindig az volt, hogy ennek a magyar sors hordozására hivatott belső, szent magnak biztosítson sorsra szabad intézkedéséhez elégséges szabadságot. Az akár idegentől, akár nem idegentől befolyásolatlan szabad nemzeti döntésekben mindig kész volt és most is kész megnyugodni az amerikai magyarság. De csakis ebben. Anynyira, hogy még egyes magyar csoportokat sem kész vaktában segíteni, olyan politikailag előnyös helyzetbe juttatni, hogy azok a maguk szája ize szerint befolyásolhassák a nemzet véleményét. A magyar nemzettestnek ebből a családi képben szemléléséből következik a tiszta demokrácia óhajtása a magyarság számára. Az amerikai magyarság semmiféle jelszó alatt sem óhajt vissza óhazai vérei számára semmit abból, aminek a legcsekélyebb része is volt abban, akár közvetve, akár közvetlenül, hogy ennek a magyarságnak ki kellett szorulnia az ősi földről. Az amerikai magyarságot semmiféle jogelmélet nem érdekli, ami az idő kerekét akarná megállítani vagy visszafordítani. Haladónak, saját sorsát saját érdekei szerint szabadon intézni tudónak és akarónak kívánjuk látni származásunk népét a népnek összességében. Más Magyarországot óhajtunk, mint amelyből útlevéllel szabadon utazva bár, de valój ában kiszorittattunk. Ebben irgalmatlanok, radiálisok, forradalmiak vagyunk.” Örök tisztessége az amerikai magyarságnak, hogy a kommunizmus csábításainak soraiban helyt nem adott. Alkotó közösségi életének alkotásai, a tulajdon leikével egyetemben, mentesek a fertőzésnek ettől a formájától éppen úgy, mint mentesek voltak annak korábbi versenytársától, a náci-fascizmustól. E- gészséges életösztön és politikai érettség dolgában az amerikai magyarság fényesen megállotta a helyét a világnézetek őrült forgatagában, nem maradva el, sőt olykor-olykor elébe és felébe kerülve még” a hivatalos amerikai politikai vonalvezetésnek is. Ez a -tény teszi alkalmassá arra, hogy kiinduló pontja, lelki háttere legyen minclen szélsőség elleni küzdfelemnek a magyar életben. Ilyen kiegyensúlyozott, nyugodt, határozott, a szélsőségekre azonnal és szabadon reagáló középutas életfelfogása és -— hogy úgy mondjuk — politikai vonalvezetése a világ egyetlen magyar csoportjának sincs. Még attól is szabad, amivel az óhazai magyarságból is lehet verbuválni minden irányzat számára. fogdmegeket: kenyérrel, állással, címmel, félemlitéssel megkörnyékezéstől, éretlen elmék szenvedélyeinek s tömeges felkorbácsolásától. Ez a józanság, pártatlanság és magyar kérdésekben abszolút jóakarata kivételes értéket' biztosit az amerikai magyarság számára a világ magyarságának a családjában. Ennek a magyarságnak a véleményét magyar sorskérdésekben nem lehet büntetlenül ignorálni. Ennek jóhiszemű érdeklődése, kritikája elől igazi magyaroknak nem lehet a sértődött fenség hallgatásába burkolózni. Az amerikai magyarság ^ mérő zsinór, amellyel Isten méri a magyar sorsot és azokat, akik e sors körül bábáskodnak. Itt van a félszázad alatt kiverej tékezet minta egy uj magyar évezredre. Mert itt teljesedett ki az ember a magyarban a legmagasabb fokra.”
