Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1949-10-20 / 42. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 42. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1949. OKTÓBER 20. Időtartamra nézve uj rekordot teremtett az amerikai kommunista vezérek biinpere * Több mint 9 hónapi tárgyalás után a múlt héten New Yorkban az esküdtszék az E- gyesült Államok törvényes rendjének erőszakos megváltoztatása iránti szövetkezésben bűnösnek találta az amerikai kommunista párt 11 vezérét. E hét végén hirdeti ki Medina szövetségi biró a büntetést megállapító ítéletét, ami a vádlottakat látszólag nem nagyon nyugtalanít. U- gyanis egyik nagy amerikai újság 8 hasábos csoport képet készített a vádlottakról közvetlenül az esküdtek határozatának kihirdetése után. Bár a képen alig észrevehetően látható, hogy kettesével egymáshoz vannak láncolva, arcukról mégis a megelégedettség mosolya ri le. Legtöbbjük nevetve néz a fényképező gépbe, mint akik nagyon megelégedettek saját magukkal, mert elérték a legnagyobbat, amit a jelen körülmények között elérhettek, hogy “mártírok” lettek. Bizonyára ezt el is hiszik ők saját magukról, s a ténylegesen igen csekély számú követőik is valószínűleg mártíroknak tekintik őket. Pedig ők igen-igen messze vannak azoktól az önzetlenül küzdő, tűrő és szenvedő áldozatoktól, akik az emberiség javát szolgáló nagy eszmék megvalósulásáért a mártírok kálváriáját járták végig. Ennek a 11 mosolygó embernek a képe semmi közösséget nem árul el a mártíroknak önkéntelenül is szánalmat keltő szenvedésteli arckifejezésével. Ez a 11 vádlott nem mártírnak, de ügyes amerikai salesman-nek látszik, kik jól értik a mesterségüket, mert a külső megjelenésük is prosperitást mutat. Megfélemlítés a leghatásosabb eszköze a diktatúrának Most gondoljunk vissza azokra a képekre, amiket az orosz vasfüggöny mögött lévő országokban politikai bűncselekmények elkövetésével vádolt egyénekről készítettek. Emlékezzünk vissza Mindszenthy bibornok képére; az ő arcán nem volt mosoly, az ő szeméből az igazi mártírok lemondó fájdalma tükrözött vissza. Azokban az országokban a bíráknak nem olyan nehéz a helyzetük, mint az amerikai bírónak, ki 9 hónapon keresztül nagy önmegtartóztatásra valló türelemmel hallgatta a védelemnek szokatlanul tisztelettelen taktikázását. A vasfüggöny mögött senki sem lehet tisztelettelen a bírósággal szemben, mert ottan mindenkit a félelem tölt el, félelemmel tartják féken az embereket és félelemmel kormányozzák az országokat. Éppen azért az amerikai bíráknak mégsem kell irigyelniük a vasfüggöny mögötti országok biráit, mert ha az utóbbiaknak egy szikrányi kis lelkiismeretük is van, úgy önmagukkal kell meghasonlaniuk, ha ítéletet hoznak. Ugyanis az ítéleteket nem a való tények alapján, hanem a félelem nyomása következtében hozzák meg. A biró előre tudja már az ítéletet a tények vizsgálata nélkül is, mert a vádlottak úgyis mindent magukra vállalnak. Ha a vádlottak nem félnének valami roszszabbtól, mint a legszigorúbb büntetés, ha a bírák nem félnének jobban a dolgok mélyére nézni, akkor... akkor nem is • lenne szükség vasfüggönyre. Ilyen állapotot szerettek volna a new yorki kommunista per vádlottjai itt Amerikában teremteni, de zserencsére ez nekik nem sikerült. És ha ránézünk az ő mosolygós csoportképükre, ki tudja, hogy öntudatlanul is nem-e valami olyannak örülnek, ami közülük egyeseknek valóban szerencsét jelent. Ugyanis ha tervük véletlenül sikerül, egész biztos, hogy a jól bevált kommunista recept szerint az úgynevezett párt tisztitó processzuson (purge) keresztül előbb-utóbb egynéhányan életükkel fizettek volna a pünkösdi királyságukért. Ez jutott osztályrészül Rajk László" volt kommunist magyar külügyminiszternek, kit a múlt héten két másik magasrangu hivatalt viselő társával együtt a volt kommunista barátai akasztattak fel. Hogy miért? Az nem fontos, de nincs kizárva, hogy azért, mert féltek tőlük, mint ahogyan a diktáturákban mindenki fél — mindenkitől. Amerikának szüksége van India barátságára, Indiának szüksége van Amerika dollárjaira Ázsiában két hatalmas ország van, mely a lakosság számára nézve minden más országot felülmúl; a 400 milliós Kina és a nemrégiben önálló lett Indiának a 300 millió hindu lakosságból álló része. Mivel valószínűnek látszik, hogy Kina teljesen kommunista uralom- alá kerül és igy természetesen Oroszországnak lesz csatlós állama, a nyugati demokráciák érthető buzgalommal igyekeznek a 300 millió hindura igen nagy befolyást gyakorló indiai miniszterelnöknek, Jawaharlal Nehrunak barátságát megszerezni. Nehru jelenleg az Egyesült Államokban van, ahová a múlt héten érkezett meg. Uralkodónak kijáró tiszteletei fogadták az indiai nagyurat, kiért Truman elnök saját repülőgépét küldte át Európába, s kit megérkezésekor személyesen fogadott a repülőtéren. A nekünk különösnek tetsző indiai nemzeti ruhába öltözve Nehru nem nagyon kelti e nagy müvelt(Folyt. a 6-ik oldalon) Háromféle kényszermunka a Szovjetben Egy angol diplomata azzal vádolja a Szovjetet, hogy kényszermunka táborokba zárja a neki nem tetsző munkásokat. A diplomata idézeteket közölt a szovjet munkakönyvböl, melyben összefoglalták a legfelsőbb szovj et munkatanács rendelkezéseit. Ezek szerint kényszermunka van az orosz gyárakban, ahol a munkások dolgoznak. Előírják mitk ell, mennyit kell és milyen bérért dolgozni s miután az orosz munkás csak ott dolgozhat ahová beosztják s úgy kell dolgozni, ahogy azt előírják igy valóságban kényszermunkát végez, mert sem munkahelyét el nem hagyhatja, sem magasabb bért nem kívánhat, sem a munkafeltételeken nem változtathat. Aki a legkisebb elégedetlenséget nyilvánítja, azt viszik Szibériába. A második fajta kényszermunka a szibériai táborokban van, ahol már nyílt a kényszermunkája, mert fegyveres őrök felügyelete mellett, munkabér nélkül tartozik1 szakadásig dolgozni, silány élelemért s még egyéni lakása sincs, hanem öszzsezsufolt helyeken a földön, legjobb esetben szalmán fekszik. Itt dolgoznak mindazok, akiket politikai okokból szállítottak Szibériába rabszolgamunkára. A harmadik fajta kényszermunkát a foglyok a börtönkben végzik a bűnügyért elitéit egyének. Ezeknek aránylag jobb a Rajk Lászlót kivégezték BUDAPEST. — Rajk László és társai sorsa beteljesedett: az ítéletet végrehajtották rajtuk. Rajkot, Dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást felakasztották. A Népbiróság fellebbviteli tanácsa elutasította a védők kegyelmi kérelmét. Maga Rajk egyébként nem kért kegyelmet, de védője ennek ellenére beadta a kérvényt. A kivégzetteket, szokás szerint, jeltelen sírban temették el és a kivégzésről, a szokással ellentétben a külügyminisztérium adott ki jelentést. Két katonai vádlott, Pálffy György tábornok és Korondy Béla őrnagy még várja a hadbirósági tárgyalást. Érdekes mellékhajtása az eseményeknek, hogy az öreg, szemfényvesztő Károlyi Mihály Párisból táviratban kérte a kormányt az Ítélet megmásitására. “Meg vagyok győződve — nyilatkozott Károlyi Mihály, — hogy az ítélet végrehajtásával a kormány egv törvényes bűncselekményt követ el.” És az agg Károlyi, a nagy “földosztó” a földjeiért kapott súlyos ezresekkel zsebében, zsakettben, cilinderrel lóversenyzik tovább a francia fővárosban . . . Öreg szélhámos! * helyzetük, mint a Szibériába hurcolt embereknek, mert ha fizetést nem is kapnak, de legalább türhetőbb élelmet s a börtön zárkákban a természet mostohaságától végett fedél alatti helyen laknak. A zsák megtalálja foltját A mai Magyarországon, a kommunista rezsim lábnyalói körében nemcsak divat, de bizonyára ^kötelesség is Amerikát szidni. Az újságok valósággal versenyeznek abban, hogy melyik tud csúnyábbat, sértőbbet, gyalázóbbat Írni Amerikáról. Mi sem természetesebb tehát, hogy egyes Amerikát látott tollforgatókat különös előszeretettel alkalmaznak ezek a gyalázatos, magyar nyelven irt, de vörös-bolsi szellemben, Moszkva érdekeit szolgáló szennylapok. S ezek között az Amerika-gyalázó újságírók között első helyet foglal el ma Magyarországon két jómadár: Királyhegyi (hazugság király) Pál, aki valamikor Burnswickon is “irt” és Békessi Imre. Ez a Békessi kissé gyorsított tempóban hagyta el pár évvel ezelőtt Amerikát s mint a “Szabadság” clevelandi napilap tudósítója és budapesti képviselője ütötte fel a fejét a magyar fővárosban. Aztán egyre-másra kezdtek megjelenni Amerikáról csak rosszat, ócsárolót mondani tudó cikkei a “Magyar Vasárnap” cimü ottani hetilapban. Olyannyira, hogy a “Szabadság” is megsokalta ennek a jellemtelen embernek a viselkedését és sommásan kiadta az útját. A “Szabadság” bejelentette, hogy nem bírja tovább Békessi ur viselkedését s bezárja “Budápesti irodáját.” Most azután, mindezek után jön az amerikai magyar vörösek és társutasok brunswicki hírnöke s a 11 amerikai főkomi elítélésének pillanatában bejelenti nagy lelkendezve, hogy sikerült szert tennie egy nagyszerű budapsti szerkesztőre: Békessi Imre személyében... A zsák valóban megtalálta foltját! Nem is egyet, de már kettőt. Az Amerikát gyalázó főhazug Királyhegyi után — aki egyik ódájában elmesélte, miként főzték bele a lekvárba s kannázták el csemegének egy amerikai konzervgyárban Szabó János közmunkást, aki egy óvatlan pillanatban beleesett a nagy főzőkatlanba — ez után a Királyhegyi után, aki a brunswicki vöröslapocska hasábjain mond el hasonló élvezetes történeteket a kitűnő ízlésű olvasóknak, — most berobogott Békessi Imre is, a másik hazudozó s a pénzért mindenre kapható “irodavezető. Békessi “mester” egyik cikkében azt a mesét mondta el óhazai olvasóinak Amerikai élményeiből, hogy egy Launderette mosodában 30 dollárt fizetett 9 font ruha kimosásáért, egy másik sikerült cikkében pedig arról számolt be, hogy hogyan rugdosta betegre s tette őt félszeggé egy “chiropractor”... (pedig nem is azóta félszeg szegény). Legközelebb “Ízelítőnek” leközlünk egy ilyen Békessi-csemegét, bolsi lapokat olvasó magyarjaink okulására... VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! u Nem szűnik meg a Magyar Egyházkerület 99 NT. RÁCZ GYŐZŐ EGYHÁZKERÜLETI ELNÖK A FENTI CÍMMEL CÁFOLÓ NYILATKOZATOT ADOTT A perth amboyi “Híradó,” new brunswicki “Magyar Hírlap” és trentoni “Függetlenség” október 6-iki számában “Megszűnik a Református Magyar Synod?” kérdőjeles címmel Írott cikkünk s abban Dr. Takaró Géza nyilvánosságra hozott vallomása a kérdés fontosságához méltó hatást váltotta ki az olvasókból; a közvetlenül érdekeltek körében pedig érthető felháborodást és nyugtalanságot keltett az a körülmény, hogy a Magyar Egyházkerület megszüntetését kilátásba helyező vallomás hivatalos fórum előtt, a washingtoni törvényhozás b i z o ttságának kihallgatásán hangzott el, tehát a cikkünkben szószerint idézett rész hitelességében kételkedni nem lehetett, mert azt a hivatalos jegyzőkönyv-másolatból vettük ki. Voltak azonban, akik kételkedtek a kihallgatott new yorki lelkész szavaiban s ezek között volt elsősorban maga az egyházkerület elnöke, Nt. Rácz Győző. A. nyugtalanság és felháborodás csillapítására tehát egyetlen észszerű mód volt számunkra: megkérdezni az Evangelical and Reformed Church titkárától, hogy fedi-e a valóságot dr. Takaró vallomása? (Tudunk olyanokról, akik cikkünk első olvasására, minden további utánjárás nélkül e sorok Íróját kezdték szidni, lapunkra mondtak rá tücsköt-békát ahelyett, hogy ott kezdték volna a tüzet oltani, ahol meggyűlt s ahol égett...) Egy heti késéssel bár, de megérkezett végre hozzánk is Nt. Rácz Győző egyházkerületi nyilatkozata ebben az ügyben. Sokszorosított körlevél formában, hat gépírásos oldalra terjed ez a nyilatkozat s olyasmivel is foglalkozik, amiről a mi cikkünkben szó nem volt. Éppen ezért nem közölhetjük Rév. Rácz Győző terjedelmes írását, azt a részt azonban, amit már multheti számunkban szívesen hoztunk volna, itt adjuk: “Takaró Géza az Evangelical and Reformed Church “főtitkárát említi vallomásában és azt állítja, hogy ő mondta néki, hogy a Magyar Egyházkeületet eltörlik. Ezzel szemben az az igazság, hogy az Evangelical and Reformed Churchnek nincs is “főtitkára.” Dr. Lampe titkár tölti be a “főtitkári” munkakört, tehát néki Írtam haladéktalanul és levelemhez csatoltam Takaró Géza vallomásának a másolatát. Dr. Lampe október 5-én kelt válaszában többek között szószerint ezt Írja: “I STATE UNHESITATINGLY THAT I HAVE NOT HAD ANY CONVERSATION WITH HIM OR ANY COMMUNICATION BY LETTER, TELEGRAM OR IN ANY OTHER WAY WITH HIM (dr. Takaró) IN THE LAST FEW YEARS.” Magyarul: “Habozás nélkül állítom, hogy az elmúlt években vele (dr. Takaró Gézával) nem beszéltem, vele levelet nem váltottam, táviratilag, vagy más egyéb módon vele nem érintkeztem.” “Dr. Lampe “főtitkár” tehát a legfélreérthetetlenebbül megcáfolja Takaró Géza eskü alatt tett vallomását.” “De ezzel sem elégedtem meg. Levelet írtam dr. Goebelnek, a közegyház elnökének és ebben közöltem vele a függetlenek keleti egyházmegyéjének határozatát és Takaró Géza kijelentését.” “Dr. Goebel válaszában hangsúlyozza, hogy szívből fájlalja a Függetlenek határozatát és kijelenti, hogy az egyesülés ellen hozott határozatuk indoka (Takaró Géza valllomása) nem felel meg a tényeknek. A Congregationalis egyházzal való egyesülés után — írja dr. Goebel — a United Church kebelében a Magyar Egyházkerületnek ugyanaz a szabadsága lesz meg továbbra is, mint amit most élvez. Az a kérésem, hogy ezt a kijelentésemet nagyon nyomatékosan szíveskedjék hangsúlyozni mindenütt. Levelének angol eredetije a következő: “In the United Chúrch ezer példányban-... you can be assured of the freedoms you have enjoyed at present. I feel that you could make that statement very emphatically.” “Szóval dr. Goebel elnök, dr. Lampe titkár és szerény szem’élyem felelős állásunkkal járó felelősséggel cáfoljuk meg Takaró kijelentését. A Magyar Református Egyházkerületet nem akarja eltörölni senki és szabadságát senki sem fogja korlátozni. A Magyar Egyházkerület eddig is maga intézte az ügyeit és maga intézi teljes szabadsággal a jövőben is s vagyona felett önállóan rendelkezik.” (stb., stb.) Úgy hisszük, hogy Nt. Rácz Győző egyházkerületi elnök nyilatkozatának fenti, szóról-szóra idézett része velünk együtt megnyugtat sokakat, akiket Takaró Géza lelkész atombombaként ható szenátusi vallomása megdöbbentett és nyugtalanított. Cikkünkben elsorolt aggodalmaing elcsitulnak s nem szükséges, hogy jó magyar szivünknek, becsületes magyar érzésünknek bárki bármit is “sugalmazzon” ahhoz, hogy mindig a kellő időben és formában hallassuk kiáltó szavunkat akkor, amikor életbevágóan fontos magyar ügyről kell szólanunk, vagy megnyugtató “üzenetet” továbbítsunk, amikor azt annyian várják... Nem mondottunk és senki sem mondatott velünk “halotti beszédet” a Református Egyházkerület felett, — mint ahogy azt Nt. Rácz Győző elnök ur nyilatkozata elején, kissé csípősen megjegyzi, (őszintén szólva a nyilatkozatnak ez a hangtónusa is egyik oka volt annak, hogy nem teljes terjedelmében közöljük azt. Minek elmérgesiteni a helyzetet valakinek a meg nem rendelt, előre el nem készített s mégis: meglehetősen végzetes időpontban elhangzott vallomása miatt?) Amit október 6-iki cikkünkben megirtunk, nem “halotti beszéd” volt — hiszen a magyar nemzeti gyász centenáris ünnepén, jaj, van más bőven, mit gyászoljunk...—hanem kiáltó szó egy vészhir hallatán, aggodalmas, féltő, becsületes, gerinces irás, amiért minket “csak hódolat illet meg, nem bírálat,” Madách szavaival élve. Mi az utókorra bízzuk annak eldöntését, károgó varjuk voltunk-e, vagy kötelességteljesítő, hűséges házőrző kutyák...? * * * Nt. Rácz Győző egyházkerületi elnök ur szétküldheti sokszorosított nyilatkozatát lapoknak, papoknak, híveknek, száz vagy N öm‘ fog használni vele az ügynek! Legfennebb: olaj a tűzre. Szinte szeretnénk e helyről azt kérni: ne tegye. De megint tartunk attól, hogy lennének olyanok, akik azt mondanák: a szerkesztő mentegetőzik, magát félti . . . Nem, nem féltjük magunkat, hisz nincs miért félnünk, nem tettünk és nem teszünk mi roszszat. Isten s ember előtt valljuk, hogy az éjszakák csendjébe belekopogó írógépünk minden betűjét mindig a tiszta lelkiismeret s szivünk szava sugalmazza . . . S ha hivatásunk olykor elhivatássá nemesül, a Sors kezét látjuk abban, hogy posztunkra állított... Erről a posztról pedig, kicsiny, de bátorszavu lapjaink betűivel, minden nehézségen át is szolgálni kívánjuk itteni magyarságunk közös érdekeit. Magyarságunk s közelebbről: református magyarságunk közösédeke most azt kívánja, hogy az egység, vagy béke érdekében a “felek’ ’tartózkodjanak az indulatos kirohanásoktól, begyógyult sebek felszaggatásától, ölremenéstől... Ha ez a néhány befejező mondatunk, nagyon komoly szavunk meghallgatásra talál, ha Nt. Rácz Győző egyházkerületi elnök körlevele az íróasztalok fiókjában marad s nem repül ki nyílvesszőként a tarsolyokból, a szóbanforgó ügynek jó szolgálatot tettünk... Ikafalvi Diénes László Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! REGÉNYT KEZDÜNK Örömmel értesítjük kedves olvasóinkat, hogy hosszú levelezések után, végre sikerült megszereznünk COURTHS MAHLERNEK egyik legkedvesebb remekművét “A Munka Nemesit” cimü regényt. Mivel e gyönyörű szép regény lapzárta után érkezett az óhazai postával, a legnagyobb sajnálatunkra csak a következő lap-számunkban kezdhetjük el regényünk közlését.
