Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1949-10-13 / 41. szám

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 41. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1949. OKTÓBER 13. Emelik a Social Security nyugdijat A katonai dolgok helyett sokkal jobban érdekli a polgá­ri lakosság nagy részét a So­cial Security által fizetendő aggkori nyugdíj összegének felemelése. A kongresszus al­sóháza előtt egy törvényja­vaslat kerül tárgyalás alá, mely szerint átlagban 70%­­kai emelnék az aggkori nyug­dijat. Az alábbi táblázat a je­lenlegi és a tervbevett nyug­dijat mutatja, amihez egy nős és legalább 10 éven keresztül biztosított egyén 65-ik évének betöltése után jogosult. Átlagos havi jelenleg jövőben fizetés után kap fog kapni $100 $31 $ 79 150 50 87 200 58 94 250 66 102 300 66 110 Azonban a jelenleg érvény­ben lévő táblázat szerint nyugdijat élvező mintegy 1,200,000 személy átlagban havonta csak $25.70 centet kap, mert egyrészt a biztosí­tás ideje alatti átlagos kere­sete nagyon alacsony volt, másrészt pedig, mert 10 év­nél rövidebb ideig fizetett So­cial Security járulékot, már pedig a fenti táblázat 10 éves biztosítás után járó összeget mutatja ki. A Social Security 1937-ben lépett érvénybe, úgy hogy például valaki már 3 évvel később elérte a 65-ik évét, a minimális havi 41 dol­lárnak csak egy egész jelen­téktelen részét kapta, noha még a 41 dollár teljes mini­mumból sem képes egy idős házaspár más bevétel hiányá­ban a legszükségesebb kiadá­sait fedezni. Ezért követelik a nagy munkás uniók, hogy olyan óriási vállalatok, mint amilyenek az acél iparban is vannak, munkásaiknak öreg­ségükre 100 dollár havi nyug­dijat adjanak. Az acél mun­kások jelenlegi sztrájkja e kérdést akarja megoldani, s nem véletlen, hogy a kon­gresszus alsó háza a Social Security intézmény liberális módositását célzó törvényja­vaslatot nagy gyorsan éppen az acélmunkások sztrájkjával egyidejűleg veszi tárgyalás alá. Többet kell majd nyugdíjra fizetni Természetesen a magasabb nyugdíj ellenében a munka­bér után jelenleg úgy a mun­kaadó mint a munkás által külön-küöln fizetendő 1% já-HALLGASSA a 'Voice of America' (Amerika Hangja) magyar nyelvű rádió programot NAPONTA délután 3:00-tól 3:30-ig s 4:30-tól 4:45-ig (E.S.T.) Rövid hullámú (»Hort wave) leadás. 19.25 ke. — 31 Meter A világ minden részében hall­gatják ezt a leadást magyar testvéreink. Az “Igazság Hangja“ ez. Hallgassa meg! rulék is magasabb lesz. Ez 1950- ben 1 és fél százalékra, 1951- ben 2%-ra fog emelked­ni és ez a járulék 1960-ig vál­tozatlan marad, amikor 2 és fél százalékra emelik. 1965- ben 3%, s 1970-ben 3 és ne­gyed százalék lesz egyenként mindkét részről a munkabér utáni Social Security járulék. Mindenesetre a legközelebbi 19 év eltelte után, hacsak a világ közben ki nem fordul a sarkából, az amerikai mun­kásnak és kis jövedelmű em­bernek nem lesznek öregségé­re anyagi gondjai. Békében is harciasak a vezérkarok i Az átlag amerikai újság­olvasót nem nagyon érdekli az a meglehetősen kiélesedett harc, ami az Egyesült Álla­mok szárazföldi légi és a ten­geri haderők vezetői között dúl. Amennyire a tények ap­rólékos részletekig terjedő vizsgálgatása nélkül megle­het állapítani, a haditengeré­szet féltékenyen védeni pró­bálja vezető pozícióját és je­lentőségét a minden valószí­nűség szerint nagyobb fon­tossággal biró légi erőkkel szemben. Ez természetesnek is tekinthető, mióta Truman elnök nyilvánosan bejelentet­te, hogy az oroszok. Szibériá­ban atombombát robbantot­tak. E bejelentés megtételén kívül további hivatalos nyilat­kozat nem jelent meg az orosz atombombákra vonatkozólag. Több forrás szerint, amiknek megbízhatóságát sokkal több­nek nem lehet tekinteni annál az amerikai szólásmódnál, a­­mit a “wishful thinking” je­lent, — lehetséges, hogy az oroszok az atombomba kísér­lettel a saját ujjaikat égették meg. Azonban ilyen lehetőséget számításon kívül kell hagyni, s hogy Pearl Harborhoz ha­sonló eset meg ne ismétlőd­hessék, a legmesszebbmenő e­­lőkészületket kell tenni eset­leges támadás elleni védeke­zésre. Polgári feljebbvalót még a demokráciában sem szívlelik a katonák És itt került összeütközésre a dolog a tengerészet vezetői és a légi erők legfőbb intézői között. A Navy a hadihajókat, az Air Force a B-36 bombázó­kat tartja a legfontosabb hadi védelmi fegyvernek. Mindkét oldalon felsorakoztatják az érveket saját álláspontjuk­nak az igazolására. Közben Capt. John G. Commelin, a háborúban igen sok kitünte­tést szerzett repülőtiszt, ki a különböző hadierők újabban létesített közös parancsnoksá­gának vezérkarába lett be­osztva, bizalmas természetű okmányokat j uttatott el a wa­shingtoni újságírók egyesüle­téhez. Ebből nagy botrány ke­letkezett, a kapitányt a szol­gálat alól felfüggesztették és hadbíróság elé állítják. Azon­kívül azonnal kongresszusi vizsgálat indult meg, mely természetesen sok eredmény­nyel ne mfog járni, mert a­­lapjában véve a különböző fegyvernemek közötti tor­­(Folyt, a 6-ik oldalon.) AMI A WASHINGTONI KÖVETSÉG HÍREIBŐL KIMARADT... A kommunista magyar kor­mány bizonyos irányított, a külföldi magyarság maszlago­lására szánt propaganda Íráso­kat küld az úgynevezett “Ma­gyarok Világszövetsége” és követségei utján a magyar la­pokhoz. Az Egyesült Államok­ban alig akadt olyan magyar újság, amelyik ezeket a vörös propaganda cikkeket felhasz­nálná, vagy leközölné. Van azonban néhány félre nem ért­hetően kommunista, vagy kom­munista-barát lap (természete­sen első ezek között napilap­juk, a Magyar Jövő) amelyik kimondottan ezekből “táplál­kozik” és sokszor még a mai óhazai lapokat is megszégye­nítő tulkiabálással hirdeti a mai magyar “népi demokrá­cia” áldásait, vívmányait, dia­dalmas előrehaladását. Ezek az Írások persze józan ítélő képességű magyarokat, becsületes érzésű amerikai pol­gárokat nem tévesztenek meg. Sőt, egyenesen célt téveszte­nek. A mai magyar rezsim be­tegre dicsérése, a Mindszenty gyalázókí vallásos, becsületes érzést sárba tiprók magasztalá­­sa, a magyar nép rabszolga sorsra fűzőinek “diadalait” üvöltése egyértelmű a legva­dabb kommunista propagan­dával s kinek lehet kedves, ki­nek lehet jó olvasmány ebben az áldott országban, a mi sze­retett Amerikánkban az ilyes­mi? Kinek kell itt ma kommu­nizmus? Röviden ennyit akartunk mondani most csak a washing­toni magyar követséghez, vagy Budapestről közvetlenül érke­zett “hírekről” és azok céltu­datos felhasználóiról. S ehhez még hozzáfűzzük azt, ami a propaganda Írásokból termé­szetesen kimaradt: Hová lett Gyetvay Nagy Já­nos? Az a Gyetvay, aki a har­mincas években még röviden csak Nagy Jánosnak hívta §§ irta magát, az “Uj Előre” és az “Amerikai Magyar Világ” magyarnyelvű vörös napila­pokból lett “Magyar Jövőben” azonban már Gyetvay János lett, mint ennek évekig főszer­kesztője. Az a Gyetvay, aki a háború után lelkendezve ro­hant haza (azt mondják, orosz útlevéllel), aztán visszajött és előadó körutat tartott Ameri­kában, hogy gyér hallgatósága előtt hülyére dicsérje a kom­munisták Magyarországon mü­veit dolgait, üzeneteket vitt, üzeneteket hozott megtéved­­tektől megtévedteknek, irta tovább zengeményeit a jövő­menő lapban, amig egy szép napon Baranya vármegye főis­pánjává ki nem nevezték bok­ros, mondhatni: csokros vörös érdemei elismeréséül. Egyszer aztán, talán éppen a “meghamisított” Magyar Jövő megjelenése idején Gyet­vay Nagy Janiból törökországi követ lett. (Mondják, hogy a sietve elhallgatott ujság-hami­­sitási ügy mögött az a valóság állt, hogy az itteni magyar vörösek kapkodni kezdtek, hirtelen azt se tudva, hogy Ti­­tóval menjenek-e tovább, vagy Sztálinnál s miután már ki­nyomták a Tito oldalán kiabá­ló számot — alighanem éppen Gyetvay Jani sugallatára — meggondolták magukat s Sztá­lin atyussal folytatták útjukat. A külföldre expediáit példá­nyokra pedig gyorsan ráfog­ták, hogy hamisított “Magyar Jövők” azok; a reakciósok, fa­siszták meg micsodák hamisí­tották költséget, fáradságot nem kiméivé, csupán csak azért, hogy a vörösek szidal­mait élvezzék.) Gyetvay Nagy János pedig, mint törökországi követ, élvez­te egy darabig a némi biztonsá­got jelentő távolságot, a külföl­dön élést. Igen ám, de Rajk László letartóztatása után Gyetvayt hazahívták “jelen­téstételre” s azóta Gyetvay Ja­nika — eltűnt. Állítólag szép csendben, a követségi pénzek­kel a zsebében tovább állt. De jönnek olyan hírek is (termé­szetesen nem a washingtoni magyar követség utján), hogy Gyetvay Nagy János, a Ma­gyar Jövő volt főszerkesztője, volt pécsi főispán, ankarai nagykövet, stb., stb., jelenleg az Andrássy-ut 60-ban hűvösön ül s várja, hogy megállapítsák, mit követett el. A magyarországi lapok per­sze minderről egy szót sem ír­nak s éppen úgy hallgat a “Magyar Jövő” is Gyetvayról, az a minden lében kanál újság, amelyik hasonló esetekben az illetőkről más csak akkor kezd megint iriy. amikor megkapja a* jelt," szidni,' gyalázni pocsékolni kell az egykori lib­­linget. Arról is hallgat a washing­toni magyar követség jólinfor­mált sajtótudósitója, hogy az eddig korlátlan magyar-vörös diktátor, Rákosi Matyi csillaga is letünőben van. Állítólag Moszkva elégedetlen vele, nem jól végezte a rábízott felada­tot (?). Hogy inog Rákosi állá­sa, annak egyik jele az, hogy feltűnő módon nem őt, hanem Gerő Ernőt hívták legutóbb Moszkvába, hogy jelentést te­gyen a Rajk-ügy bírói tárgya­lásáról. Budapesten ma már az orosz titkos-rendőrség dolgo­zik telyhatalommal s folytatja a “tisztogatási” munkát a kommunisták között. Senki sem biztos ez utóbbiak közül, hogy mikor fogják el és viszik a hírhedt Andrássy-ut 60 bör­töneibe. Az államvédelmi rend­őrség és a katonapolitikai rend­őrség vezetői közül többeket már letartóztattak, vagy in­ternáltak. Ezenkívül több mint 500 nyomozót és rendőrt azonnali hatállyal elbocsátot­tak a szolgálatból. Mindenki ellen nyomoznak, akit a bel­ügyminisztériumban és a rend­őrségnél Rajk nevezett ki, vagy akinek Rajk valamely más ha­tósághoz ajánlólevelet adott. Ugyanez vonatkozik a külügy­minisztériumra is. Olyan hírek is elterjedtek, hogy Gerő Ernő feleségét is letartóztatták, mert jóban volt Rajknéval. A vezé­rek közül Vas Zoltán és Maro­sán szerepelnek állítólag a legfőbb gyanúsítottak listáján, továbbá Boldizsár Iván és Ba­bits Antal. Péter Gábor, a volt főpribék haláláról is szenzációs adatok röpködnek. Az egyik verzió szerint amikor letartóztatták, Rákosihoz vezettette magát és amikor belépett Rákosi szo­bájába, azonnal rálőtt, de nem találta el, amire önmagát lőtte főbe. Egyszóval nagyban forrong a magyar kommunista katlan s nem lehetetlen, hogy a gőz ha­marosan szétveti az egészet. De erről persze nem jön elő­zetes távirati hir a washingtoni követséghez. KIN MÚLIK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG EGYSÉGE? (Nyilatkozat a Független egyház részéről) Nt. Borshy Kerekes György öreg­­amerikás”... Nt. Borshy Kerekes György ref. lelkész, az Amerikai Ma­gyar Református Egyesület központi titkára, az amerikai magyar élet egyik vezetőembe­re, 1924 szeptember 13-án, kere­ken 25 évvel ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba. Kezdettől fogva élénk, tevékeny részt vett az amerikai magyarság közéle­tében s nem volt olyan mozga­lom, nem volt olyan magyar megmozdulás, melyben nem vett részt az első sorokban, mint ve­zető férfi. Hivatala mellett igazgatósági tagja az Amerikai Magyar Szövetségnek, egyik a­­lapitó tagja az Amerikai Ma­gyar Segélyakciónak s annak végrehajtó bizottsági elnöke. A 25-ik évforduló alkalmával tisztelői nagyszabású ünneplést terveztek Borshy Kerekes Györgynek, ő azonban elhárítot­ta azt magától. Lapunk is őszinte szívből üd­vözli Borshy Kerekes Györgyöt a 25 éves jubileuma alkalmából. Oroszul kell tanulniok A csehszlovák kormány elren­delte, hogy minden cseh polgár­nak, katonának, államhivatal­noknak és iskolásgyermeknek oroszul kell tanulni. Ugyanolyan tökéletesen kell birniok az oroszt, akár az anyanyelvűket. Aki elbukik az orosz nyelv vizs­gán, nem kaphat állami, városi, községi állást. A “jó tanulók” között viszont jutalmakat oszto­gatnak. “Az orosz a jövő nem­zetközi nyelv” hirdetik a cseh kommunista lapok “aki nem tud irn iés olvasni oroszul, az nem boldogul majd a jövőben.” Or­vosok, mérnökök, ügyvédek és farmerek számára ugyancsak kötelezővé tették az orosz nyel­vet. Szerkesztői üzenetek SZÁSZI László, New Bruns­wick — A beküldött verset ter­jedelme miatt az idén már nem közölhetjük, azért sem, mert is­métlése volna a szomorú alka­lom számontartásának. Jövőre azonban, ha élünk, egészen biz­tosan lehozzuk. Köszönjük fi­gyelmét. “EGY R E F O R MÁTUS,” Perth Amboy — Aki úgy ma­gyarázza, az rosszul fogja fel a cikk értelmét. Minket a legjobb szándék vezetett annak megírá­sában. Ön azt kérdi, miért nem volt ez a cikk a Népszavában? A válasz egyszerű: azért, mert e sorok írója nem a Népszavát szerkeszti, hanem ezt a lapot s nem bolodultunk meg, hogy más lapba írjunk cikkeket, amikor két saját lapunk is van...! Vége­zetül pedig még ennyit: az idé­zett részt a vallomás hivatalos szenátusi bizottsági jegyző­könyvének másolatából szóról­­szóra vettük át, tehát veszélyes dolog azt mondani rá, hogy: ha­zugság. — Kisérje figyelemmel jövőheti számunkat. Béke ve­lünk! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! Néhány hónappal ezelőtt az amerikai magyar lapok jelentős cikkekben első oldalon pertrak­­tálták az amerikai magyar re­­formátusság egységének a kér­dését. Abban az időben zajlott le az Evangelical & Reformed Churchbe tartozó Magyar Egy­házkerületnek a gyűlése Ligo­­nierban, amikor a kerületi gyű­lés aprobálta és megerősítette azt az “egységtervezetet.” amely a Magyar Egyházkerület és a Független Református Egyház egyesülésének alapelveit és al­kotmánytervezetének részleteit tartalmazza. A lapok felbuzdul­va a Kerület határozatán azzal a kommentárral hozták nyilvá­nosságra az ügyet, hogy “most már az amerikai magyar refor­­mátusságnak az egysége a Füg­getlen Egyházon múlik.” A Független Egyház hivatalos sze­mélyein keresztül nyomban til­takozott az ügy ilyen téves be­állítása ellen. Hangsúlyoztuk, hogy rajtunk kívül jelentős szá­mú magyar gyülekezetek van­nak az Evangelical Reformed Church amerikai Synodusai­­ban, a Presbiterian Egyház, a Holland eredetű egyház kebelé­­ben es szervezett egyházi közös­­séghez nem tartozó ultra füg­getlen gyülekezetek, akik egyen­lőre a tervezett egységől s az ab­ba való bekapcsolódásról hallani sem akarnak. Az amerikai ma­gyar reformátusságnak az “egysége tehát nem a Független Egyházon múlik, mert ha még a tervezett egység a hivatalos fó­rumokon keresztül is megy, ez csak a két csoport egységét, te­hát “rész egységet” fog jelente­ni, amelyen a fent említett deno­­minációk kebelében élő magyar gyülekezetek kívül maradnak. A Független Magyar Refor­mátus Egyház tradicionális múltjához híven évtizedek óta az amerikai magyar reformá­tusságnak az egységéért harcol. Eredeti elgondolása egy olyan egységes magyar református egyház volt, melyben Lelki É- desanyánkkal azonos hitelveken és azonos egyházkormányzati rendszerben, összes Amerikába szakadt magyar református Vé­reinkkel és egyházainkkal e­­gyütt élhetjük és gyakorolhat­juk az ősök hitét. Attól sem ri­adtunk viisza soha, hogy az a­­merikai magyar reformátusság­nak egy ilyen alapokon való egyesítése, valamelyik nagyobb amerikai testvéri közösségnek a kebelében, keretein belül való­­sittassék meg. Bizonysága eb­beli álláspontunknak és szándé­kunknak az az Egységtervezet, melyet az Evangelical & Re­formed Churches és a Congre­gational Egyházzal éppen ezen az alapon készítettünk el s mely­nek őszinteségében soha egy pillanatig sem kételkedtünk. Annyira nem, hogy éppen a gyakorlati kivitel lehetőségének a tervezetét és javaslatait készí­tem a vasárnapi egyházmegyei közgyűlés elé, amikor, mint de­rült égből a villám csapás, érke­zik Washingtonból a hir, hogy Takaró Géza new yorki magyar református lelkész a Szenátus vizsgáló bizottsága előtt az aláb­bi kijelentést tette. (JA szenátusi vizsgáló bizott­ság jegyzőkönyvéből.) “Of course, this is an open meeting, and I can’t talk very freely. But I was told by the GENERAL SECRETARY of the Evangelical and Re­formed Church that after Easter this new merger be­tween the Congregational Church and the Evangelical Church will be in effect. THE FIRST THING THEY WILL DO WILL BE TO WIPE OUT THE WHOLE HUNGARIAN SYNOD. . . . This is the result because the American lead­ers, the Hungarians have been just pulling one an­other’s hair.” A fenti angol szövegből ben­nünket érdeklő rész az, hogy az Evangelical and R. Church General Secretaryja, főtitká­ra, Takaró Gézának tett kije­lentése szerint a két egyház egyesülése után legelső dolguk lesz, amit tenni fognak: “Az egész magyar egyházkerület­nek az eltörlése.” Megdöbbenéssel olvassuk a fenti sorokat és szinte képtele­nek vagyunk elhinni, hogy egy komoly, nagy egyháztestnek egyik legfőbb tisztviselője két .évi velünk való tárgyalás és írásban történt megegyezés után ilyen kijelentést tehet. Mi az egységtárgyalásra pont a szóban forgó egyháztest által kérettük fel s a tárgyalásokat pont a nevezett egyháztest leg­főbb vezetőivel folytattuk. A kidolgozott és a már általuk elfogadott “egyezményben” számunkra az Egyesült Egy­házban egy magyar egyházke­rületet biztosítottak, melyben mi ősi örökségeinket, hitelvein­ket, alkotmányunkat, egyház­kormányzati formánkat, va­gyon jogunkat megőrizhetjük és megtarthatjuk. Ezt az egy­ezményt az Evangelical & R. Church és Congregationalista Egyház elfogadta és aláirta. Kérdezzük, kinek higyjünk most? Az aláirt egyezmény­nek, vagy a főtitkár Takaró­nak tett kijelentésének? Vagy az egyesülés után meg lehet semmisíteni és egy toll vonás­sal keresztül lehet huzni olyan egyezményt, melyben mi leg­drágább örökségeinket véltük biztosítva látni? Mi a vérünket, verejtékün­ket, imádságunkat és az életün­ket építettük bele a független egyházba. Annak önállóságát és függetlenségét mindaddig nem vagyunk hajlandók fel­adni, vagy kockáztatni, amig a fenti kérdés illetékes hatósá­goktól tisztázást nem nyer. Mi a mi népünket kalandokba so­ha sem vittük; most sem fog­juk. Őseink drága hitét és örök­ségét bizonytalan Ígéretekért és megváltoztatható egyezmé­nyekért soha sem kockáztat­tuk: most sem fogjuk. Sőt az egységtárgyalásokat sem vagyunk hajlandók tovább vinni mindaddig, amig garan­ciát nem kapunk arra nézve, hogy szerződésben biztosított jogainkat tőlünk soha el nem vehetik, meg nem nyirbálhat­ják és el nem törölhetik. Kin múlik hát az amerikai magyar reformátusságnak az egysége? Isten és emberek előtt valljuk, hogy nem mi raj­tunk. BÉKY ZOLTÁN, esperes VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom