Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1949-10-13 / 41. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 41. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1949. OKTÓBER 13. Emelik a Social Security nyugdijat A katonai dolgok helyett sokkal jobban érdekli a polgári lakosság nagy részét a Social Security által fizetendő aggkori nyugdíj összegének felemelése. A kongresszus alsóháza előtt egy törvényjavaslat kerül tárgyalás alá, mely szerint átlagban 70%kai emelnék az aggkori nyugdijat. Az alábbi táblázat a jelenlegi és a tervbevett nyugdijat mutatja, amihez egy nős és legalább 10 éven keresztül biztosított egyén 65-ik évének betöltése után jogosult. Átlagos havi jelenleg jövőben fizetés után kap fog kapni $100 $31 $ 79 150 50 87 200 58 94 250 66 102 300 66 110 Azonban a jelenleg érvényben lévő táblázat szerint nyugdijat élvező mintegy 1,200,000 személy átlagban havonta csak $25.70 centet kap, mert egyrészt a biztosítás ideje alatti átlagos keresete nagyon alacsony volt, másrészt pedig, mert 10 évnél rövidebb ideig fizetett Social Security járulékot, már pedig a fenti táblázat 10 éves biztosítás után járó összeget mutatja ki. A Social Security 1937-ben lépett érvénybe, úgy hogy például valaki már 3 évvel később elérte a 65-ik évét, a minimális havi 41 dollárnak csak egy egész jelentéktelen részét kapta, noha még a 41 dollár teljes minimumból sem képes egy idős házaspár más bevétel hiányában a legszükségesebb kiadásait fedezni. Ezért követelik a nagy munkás uniók, hogy olyan óriási vállalatok, mint amilyenek az acél iparban is vannak, munkásaiknak öregségükre 100 dollár havi nyugdijat adjanak. Az acél munkások jelenlegi sztrájkja e kérdést akarja megoldani, s nem véletlen, hogy a kongresszus alsó háza a Social Security intézmény liberális módositását célzó törvényjavaslatot nagy gyorsan éppen az acélmunkások sztrájkjával egyidejűleg veszi tárgyalás alá. Többet kell majd nyugdíjra fizetni Természetesen a magasabb nyugdíj ellenében a munkabér után jelenleg úgy a munkaadó mint a munkás által külön-küöln fizetendő 1% já-HALLGASSA a 'Voice of America' (Amerika Hangja) magyar nyelvű rádió programot NAPONTA délután 3:00-tól 3:30-ig s 4:30-tól 4:45-ig (E.S.T.) Rövid hullámú (»Hort wave) leadás. 19.25 ke. — 31 Meter A világ minden részében hallgatják ezt a leadást magyar testvéreink. Az “Igazság Hangja“ ez. Hallgassa meg! rulék is magasabb lesz. Ez 1950- ben 1 és fél százalékra, 1951- ben 2%-ra fog emelkedni és ez a járulék 1960-ig változatlan marad, amikor 2 és fél százalékra emelik. 1965- ben 3%, s 1970-ben 3 és negyed százalék lesz egyenként mindkét részről a munkabér utáni Social Security járulék. Mindenesetre a legközelebbi 19 év eltelte után, hacsak a világ közben ki nem fordul a sarkából, az amerikai munkásnak és kis jövedelmű embernek nem lesznek öregségére anyagi gondjai. Békében is harciasak a vezérkarok i Az átlag amerikai újságolvasót nem nagyon érdekli az a meglehetősen kiélesedett harc, ami az Egyesült Államok szárazföldi légi és a tengeri haderők vezetői között dúl. Amennyire a tények aprólékos részletekig terjedő vizsgálgatása nélkül meglehet állapítani, a haditengerészet féltékenyen védeni próbálja vezető pozícióját és jelentőségét a minden valószínűség szerint nagyobb fontossággal biró légi erőkkel szemben. Ez természetesnek is tekinthető, mióta Truman elnök nyilvánosan bejelentette, hogy az oroszok. Szibériában atombombát robbantottak. E bejelentés megtételén kívül további hivatalos nyilatkozat nem jelent meg az orosz atombombákra vonatkozólag. Több forrás szerint, amiknek megbízhatóságát sokkal többnek nem lehet tekinteni annál az amerikai szólásmódnál, amit a “wishful thinking” jelent, — lehetséges, hogy az oroszok az atombomba kísérlettel a saját ujjaikat égették meg. Azonban ilyen lehetőséget számításon kívül kell hagyni, s hogy Pearl Harborhoz hasonló eset meg ne ismétlődhessék, a legmesszebbmenő előkészületket kell tenni esetleges támadás elleni védekezésre. Polgári feljebbvalót még a demokráciában sem szívlelik a katonák És itt került összeütközésre a dolog a tengerészet vezetői és a légi erők legfőbb intézői között. A Navy a hadihajókat, az Air Force a B-36 bombázókat tartja a legfontosabb hadi védelmi fegyvernek. Mindkét oldalon felsorakoztatják az érveket saját álláspontjuknak az igazolására. Közben Capt. John G. Commelin, a háborúban igen sok kitüntetést szerzett repülőtiszt, ki a különböző hadierők újabban létesített közös parancsnokságának vezérkarába lett beosztva, bizalmas természetű okmányokat j uttatott el a washingtoni újságírók egyesületéhez. Ebből nagy botrány keletkezett, a kapitányt a szolgálat alól felfüggesztették és hadbíróság elé állítják. Azonkívül azonnal kongresszusi vizsgálat indult meg, mely természetesen sok eredménynyel ne mfog járni, mert alapjában véve a különböző fegyvernemek közötti tor(Folyt, a 6-ik oldalon.) AMI A WASHINGTONI KÖVETSÉG HÍREIBŐL KIMARADT... A kommunista magyar kormány bizonyos irányított, a külföldi magyarság maszlagolására szánt propaganda Írásokat küld az úgynevezett “Magyarok Világszövetsége” és követségei utján a magyar lapokhoz. Az Egyesült Államokban alig akadt olyan magyar újság, amelyik ezeket a vörös propaganda cikkeket felhasználná, vagy leközölné. Van azonban néhány félre nem érthetően kommunista, vagy kommunista-barát lap (természetesen első ezek között napilapjuk, a Magyar Jövő) amelyik kimondottan ezekből “táplálkozik” és sokszor még a mai óhazai lapokat is megszégyenítő tulkiabálással hirdeti a mai magyar “népi demokrácia” áldásait, vívmányait, diadalmas előrehaladását. Ezek az Írások persze józan ítélő képességű magyarokat, becsületes érzésű amerikai polgárokat nem tévesztenek meg. Sőt, egyenesen célt tévesztenek. A mai magyar rezsim betegre dicsérése, a Mindszenty gyalázókí vallásos, becsületes érzést sárba tiprók magasztalása, a magyar nép rabszolga sorsra fűzőinek “diadalait” üvöltése egyértelmű a legvadabb kommunista propagandával s kinek lehet kedves, kinek lehet jó olvasmány ebben az áldott országban, a mi szeretett Amerikánkban az ilyesmi? Kinek kell itt ma kommunizmus? Röviden ennyit akartunk mondani most csak a washingtoni magyar követséghez, vagy Budapestről közvetlenül érkezett “hírekről” és azok céltudatos felhasználóiról. S ehhez még hozzáfűzzük azt, ami a propaganda Írásokból természetesen kimaradt: Hová lett Gyetvay Nagy János? Az a Gyetvay, aki a harmincas években még röviden csak Nagy Jánosnak hívta §§ irta magát, az “Uj Előre” és az “Amerikai Magyar Világ” magyarnyelvű vörös napilapokból lett “Magyar Jövőben” azonban már Gyetvay János lett, mint ennek évekig főszerkesztője. Az a Gyetvay, aki a háború után lelkendezve rohant haza (azt mondják, orosz útlevéllel), aztán visszajött és előadó körutat tartott Amerikában, hogy gyér hallgatósága előtt hülyére dicsérje a kommunisták Magyarországon müveit dolgait, üzeneteket vitt, üzeneteket hozott megtévedtektől megtévedteknek, irta tovább zengeményeit a jövőmenő lapban, amig egy szép napon Baranya vármegye főispánjává ki nem nevezték bokros, mondhatni: csokros vörös érdemei elismeréséül. Egyszer aztán, talán éppen a “meghamisított” Magyar Jövő megjelenése idején Gyetvay Nagy Janiból törökországi követ lett. (Mondják, hogy a sietve elhallgatott ujság-hamisitási ügy mögött az a valóság állt, hogy az itteni magyar vörösek kapkodni kezdtek, hirtelen azt se tudva, hogy Titóval menjenek-e tovább, vagy Sztálinnál s miután már kinyomták a Tito oldalán kiabáló számot — alighanem éppen Gyetvay Jani sugallatára — meggondolták magukat s Sztálin atyussal folytatták útjukat. A külföldre expediáit példányokra pedig gyorsan ráfogták, hogy hamisított “Magyar Jövők” azok; a reakciósok, fasiszták meg micsodák hamisították költséget, fáradságot nem kiméivé, csupán csak azért, hogy a vörösek szidalmait élvezzék.) Gyetvay Nagy János pedig, mint törökországi követ, élvezte egy darabig a némi biztonságot jelentő távolságot, a külföldön élést. Igen ám, de Rajk László letartóztatása után Gyetvayt hazahívták “jelentéstételre” s azóta Gyetvay Janika — eltűnt. Állítólag szép csendben, a követségi pénzekkel a zsebében tovább állt. De jönnek olyan hírek is (természetesen nem a washingtoni magyar követség utján), hogy Gyetvay Nagy János, a Magyar Jövő volt főszerkesztője, volt pécsi főispán, ankarai nagykövet, stb., stb., jelenleg az Andrássy-ut 60-ban hűvösön ül s várja, hogy megállapítsák, mit követett el. A magyarországi lapok persze minderről egy szót sem írnak s éppen úgy hallgat a “Magyar Jövő” is Gyetvayról, az a minden lében kanál újság, amelyik hasonló esetekben az illetőkről más csak akkor kezd megint iriy. amikor megkapja a* jelt," szidni,' gyalázni pocsékolni kell az egykori liblinget. Arról is hallgat a washingtoni magyar követség jólinformált sajtótudósitója, hogy az eddig korlátlan magyar-vörös diktátor, Rákosi Matyi csillaga is letünőben van. Állítólag Moszkva elégedetlen vele, nem jól végezte a rábízott feladatot (?). Hogy inog Rákosi állása, annak egyik jele az, hogy feltűnő módon nem őt, hanem Gerő Ernőt hívták legutóbb Moszkvába, hogy jelentést tegyen a Rajk-ügy bírói tárgyalásáról. Budapesten ma már az orosz titkos-rendőrség dolgozik telyhatalommal s folytatja a “tisztogatási” munkát a kommunisták között. Senki sem biztos ez utóbbiak közül, hogy mikor fogják el és viszik a hírhedt Andrássy-ut 60 börtöneibe. Az államvédelmi rendőrség és a katonapolitikai rendőrség vezetői közül többeket már letartóztattak, vagy internáltak. Ezenkívül több mint 500 nyomozót és rendőrt azonnali hatállyal elbocsátottak a szolgálatból. Mindenki ellen nyomoznak, akit a belügyminisztériumban és a rendőrségnél Rajk nevezett ki, vagy akinek Rajk valamely más hatósághoz ajánlólevelet adott. Ugyanez vonatkozik a külügyminisztériumra is. Olyan hírek is elterjedtek, hogy Gerő Ernő feleségét is letartóztatták, mert jóban volt Rajknéval. A vezérek közül Vas Zoltán és Marosán szerepelnek állítólag a legfőbb gyanúsítottak listáján, továbbá Boldizsár Iván és Babits Antal. Péter Gábor, a volt főpribék haláláról is szenzációs adatok röpködnek. Az egyik verzió szerint amikor letartóztatták, Rákosihoz vezettette magát és amikor belépett Rákosi szobájába, azonnal rálőtt, de nem találta el, amire önmagát lőtte főbe. Egyszóval nagyban forrong a magyar kommunista katlan s nem lehetetlen, hogy a gőz hamarosan szétveti az egészet. De erről persze nem jön előzetes távirati hir a washingtoni követséghez. KIN MÚLIK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG EGYSÉGE? (Nyilatkozat a Független egyház részéről) Nt. Borshy Kerekes György öregamerikás”... Nt. Borshy Kerekes György ref. lelkész, az Amerikai Magyar Református Egyesület központi titkára, az amerikai magyar élet egyik vezetőembere, 1924 szeptember 13-án, kereken 25 évvel ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba. Kezdettől fogva élénk, tevékeny részt vett az amerikai magyarság közéletében s nem volt olyan mozgalom, nem volt olyan magyar megmozdulás, melyben nem vett részt az első sorokban, mint vezető férfi. Hivatala mellett igazgatósági tagja az Amerikai Magyar Szövetségnek, egyik alapitó tagja az Amerikai Magyar Segélyakciónak s annak végrehajtó bizottsági elnöke. A 25-ik évforduló alkalmával tisztelői nagyszabású ünneplést terveztek Borshy Kerekes Györgynek, ő azonban elhárította azt magától. Lapunk is őszinte szívből üdvözli Borshy Kerekes Györgyöt a 25 éves jubileuma alkalmából. Oroszul kell tanulniok A csehszlovák kormány elrendelte, hogy minden cseh polgárnak, katonának, államhivatalnoknak és iskolásgyermeknek oroszul kell tanulni. Ugyanolyan tökéletesen kell birniok az oroszt, akár az anyanyelvűket. Aki elbukik az orosz nyelv vizsgán, nem kaphat állami, városi, községi állást. A “jó tanulók” között viszont jutalmakat osztogatnak. “Az orosz a jövő nemzetközi nyelv” hirdetik a cseh kommunista lapok “aki nem tud irn iés olvasni oroszul, az nem boldogul majd a jövőben.” Orvosok, mérnökök, ügyvédek és farmerek számára ugyancsak kötelezővé tették az orosz nyelvet. Szerkesztői üzenetek SZÁSZI László, New Brunswick — A beküldött verset terjedelme miatt az idén már nem közölhetjük, azért sem, mert ismétlése volna a szomorú alkalom számontartásának. Jövőre azonban, ha élünk, egészen biztosan lehozzuk. Köszönjük figyelmét. “EGY R E F O R MÁTUS,” Perth Amboy — Aki úgy magyarázza, az rosszul fogja fel a cikk értelmét. Minket a legjobb szándék vezetett annak megírásában. Ön azt kérdi, miért nem volt ez a cikk a Népszavában? A válasz egyszerű: azért, mert e sorok írója nem a Népszavát szerkeszti, hanem ezt a lapot s nem bolodultunk meg, hogy más lapba írjunk cikkeket, amikor két saját lapunk is van...! Végezetül pedig még ennyit: az idézett részt a vallomás hivatalos szenátusi bizottsági jegyzőkönyvének másolatából szórólszóra vettük át, tehát veszélyes dolog azt mondani rá, hogy: hazugság. — Kisérje figyelemmel jövőheti számunkat. Béke velünk! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! Néhány hónappal ezelőtt az amerikai magyar lapok jelentős cikkekben első oldalon pertraktálták az amerikai magyar reformátusság egységének a kérdését. Abban az időben zajlott le az Evangelical & Reformed Churchbe tartozó Magyar Egyházkerületnek a gyűlése Ligonierban, amikor a kerületi gyűlés aprobálta és megerősítette azt az “egységtervezetet.” amely a Magyar Egyházkerület és a Független Református Egyház egyesülésének alapelveit és alkotmánytervezetének részleteit tartalmazza. A lapok felbuzdulva a Kerület határozatán azzal a kommentárral hozták nyilvánosságra az ügyet, hogy “most már az amerikai magyar reformátusságnak az egysége a Független Egyházon múlik.” A Független Egyház hivatalos személyein keresztül nyomban tiltakozott az ügy ilyen téves beállítása ellen. Hangsúlyoztuk, hogy rajtunk kívül jelentős számú magyar gyülekezetek vannak az Evangelical Reformed Church amerikai Synodusaiban, a Presbiterian Egyház, a Holland eredetű egyház kebelében es szervezett egyházi közösséghez nem tartozó ultra független gyülekezetek, akik egyenlőre a tervezett egységől s az abba való bekapcsolódásról hallani sem akarnak. Az amerikai magyar reformátusságnak az “egysége tehát nem a Független Egyházon múlik, mert ha még a tervezett egység a hivatalos fórumokon keresztül is megy, ez csak a két csoport egységét, tehát “rész egységet” fog jelenteni, amelyen a fent említett denominációk kebelében élő magyar gyülekezetek kívül maradnak. A Független Magyar Református Egyház tradicionális múltjához híven évtizedek óta az amerikai magyar reformátusságnak az egységéért harcol. Eredeti elgondolása egy olyan egységes magyar református egyház volt, melyben Lelki É- desanyánkkal azonos hitelveken és azonos egyházkormányzati rendszerben, összes Amerikába szakadt magyar református Véreinkkel és egyházainkkal együtt élhetjük és gyakorolhatjuk az ősök hitét. Attól sem riadtunk viisza soha, hogy az amerikai magyar reformátusságnak egy ilyen alapokon való egyesítése, valamelyik nagyobb amerikai testvéri közösségnek a kebelében, keretein belül valósittassék meg. Bizonysága ebbeli álláspontunknak és szándékunknak az az Egységtervezet, melyet az Evangelical & Reformed Churches és a Congregational Egyházzal éppen ezen az alapon készítettünk el s melynek őszinteségében soha egy pillanatig sem kételkedtünk. Annyira nem, hogy éppen a gyakorlati kivitel lehetőségének a tervezetét és javaslatait készítem a vasárnapi egyházmegyei közgyűlés elé, amikor, mint derült égből a villám csapás, érkezik Washingtonból a hir, hogy Takaró Géza new yorki magyar református lelkész a Szenátus vizsgáló bizottsága előtt az alábbi kijelentést tette. (JA szenátusi vizsgáló bizottság jegyzőkönyvéből.) “Of course, this is an open meeting, and I can’t talk very freely. But I was told by the GENERAL SECRETARY of the Evangelical and Reformed Church that after Easter this new merger between the Congregational Church and the Evangelical Church will be in effect. THE FIRST THING THEY WILL DO WILL BE TO WIPE OUT THE WHOLE HUNGARIAN SYNOD. . . . This is the result because the American leaders, the Hungarians have been just pulling one another’s hair.” A fenti angol szövegből bennünket érdeklő rész az, hogy az Evangelical and R. Church General Secretaryja, főtitkára, Takaró Gézának tett kijelentése szerint a két egyház egyesülése után legelső dolguk lesz, amit tenni fognak: “Az egész magyar egyházkerületnek az eltörlése.” Megdöbbenéssel olvassuk a fenti sorokat és szinte képtelenek vagyunk elhinni, hogy egy komoly, nagy egyháztestnek egyik legfőbb tisztviselője két .évi velünk való tárgyalás és írásban történt megegyezés után ilyen kijelentést tehet. Mi az egységtárgyalásra pont a szóban forgó egyháztest által kérettük fel s a tárgyalásokat pont a nevezett egyháztest legfőbb vezetőivel folytattuk. A kidolgozott és a már általuk elfogadott “egyezményben” számunkra az Egyesült Egyházban egy magyar egyházkerületet biztosítottak, melyben mi ősi örökségeinket, hitelveinket, alkotmányunkat, egyházkormányzati formánkat, vagyon jogunkat megőrizhetjük és megtarthatjuk. Ezt az egyezményt az Evangelical & R. Church és Congregationalista Egyház elfogadta és aláirta. Kérdezzük, kinek higyjünk most? Az aláirt egyezménynek, vagy a főtitkár Takarónak tett kijelentésének? Vagy az egyesülés után meg lehet semmisíteni és egy toll vonással keresztül lehet huzni olyan egyezményt, melyben mi legdrágább örökségeinket véltük biztosítva látni? Mi a vérünket, verejtékünket, imádságunkat és az életünket építettük bele a független egyházba. Annak önállóságát és függetlenségét mindaddig nem vagyunk hajlandók feladni, vagy kockáztatni, amig a fenti kérdés illetékes hatóságoktól tisztázást nem nyer. Mi a mi népünket kalandokba soha sem vittük; most sem fogjuk. Őseink drága hitét és örökségét bizonytalan Ígéretekért és megváltoztatható egyezményekért soha sem kockáztattuk: most sem fogjuk. Sőt az egységtárgyalásokat sem vagyunk hajlandók tovább vinni mindaddig, amig garanciát nem kapunk arra nézve, hogy szerződésben biztosított jogainkat tőlünk soha el nem vehetik, meg nem nyirbálhatják és el nem törölhetik. Kin múlik hát az amerikai magyar reformátusságnak az egysége? Isten és emberek előtt valljuk, hogy nem mi rajtunk. BÉKY ZOLTÁN, esperes VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz!
