A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 10. Kovács Ferenc (KÖTIVIZIG): SZÜLŐFÖLDEM FOLYÓJA - A Hortobágy-Berettyó vízrendszerének fejlődéstörténete
SZÜLŐFÖLDEM FOLYÓJA A Hortobágy-Berettyó vízrendszerének fejlődéstörténete korabeli forrásdokumentumok alapján Kovács Ferenc nyugdíjas, KÖTIVIZIG Az ember nem választhatja meg születésének helyét, de ez a hely élete során a környezete hatására válik múltat rejtő, a mindennapok örömét, szépségét, nyugalmát biztosító nagybetűs SZÜLŐFÖLDDÉ. A mi szülőföldünk egyik ékessége a várost kettészelő Hortobágy-Berettyó. A rajta átívelő, 1885-ben megépült híd nemcsak a partjait köti össze, hanem az itt élők sorsát is elődeivel. Nagyapám, Kovács Gergely a Hortobágy-Berettyó vízmestere volt 1952-ig, haláláig. Szakasza, a torkolattól a Kisújszállási határig (Putri híd) tartott, de sokszor feljárt a Karcagi határig, Ágotáig is. Dédapám, Kovács Balázs - aki Berettyó mellett született, de már a Hortobágy-Berettyó partján halt meg - kovácsműhelyében készültek a Hármas zsilip korlátjai és kisebb beépített vaselemei, később, a 1920-as évek elején a mobil gőzgépszivattyút vett és üzemeltetett belvíz idején Túrtőn. El szoktam játszadozni a gondolattal, milyen jó lenne, az Arany János utcai szülőiház teraszán együtt lenni velük! Ők biztosan nagyon sokat tudnának mesélni a Hortobágy-Berettyó múltjáról, kialakulásáról, a munka zömét elvégző kubikosokról, és arról, hogy mit jelentett abban az időben létrejötte a térségnek. Én meg elmondhatnám, hogy manapság már nem csak a belvizek levezetésére szolgál, hanem térségünk öntöző és ökológiai vízellátását is biztosítja. Vizeit nem csak a Hortobágytól kapja, hanem újra a Tisza vize is táplálja a Keleti-főcsatorna és a Nagykunsági főcsatorna kiépített rendszerei által. Ennyi kitérő után következzen a címben jelzett fejlődéstörténeti bemutatás. Különböző hírforrásokban sok információ jelenik meg manapság a Hortobágy-Berettyó vízfolyás egy-egy eleméről, azok múltjáról, jelenéről. Ezek nagyrésze az internetes forrásmunkákból átvesz olyan részleteket is, amelyek nem mindenben felelnek meg az eredeti dokumentumokból megismerhető tényeknek. Lokálpatriótaként úgy vélem, hogy a téma érdekessége, egyedi jellege és helyi vonatkozásai elegendő aktualitást adnak e nagyon bonyolult vízrendszer átfogó, eredeti forrásdokumentumokon alapuló fejlődéstörténetének bemutatásához. Már a szabályozás előtti Berettyó neve is tartogat érdekességet, hiszen az alsó és felső szakasza nem ugyanazon a néven szerepel a régi oklevelekben és térképeken. A felső szakasza mindig Berettyó volt, de az alsó Bucsától, a Sárrétről kilépve „Thurvicze" vagyis Túr volt. IV. Béla 1261-es oklevelében, IV. László 1281-es egri püspökségi birtoklevélben, majd Róbert Károly csudabalai határjáró oklevelében és Zsigmond 1385. évi ecsegi osztály levelében is ezen a néven szerepelt. Mátyás 1466-76. évi ecsegi határjáró levele már a „Túrvize, más néven Berettyó" elnevezést használja. A XVI. századtól a teljes folyó szakaszára, a forrásvidéktől Túrtőig a Berettyó elnevezést használták. Számos környékbeli település és helység elnevezése a mai napig őrzi ezt az örökséget. A Nagy-Sárrét A Berettyó-völgy képe a XIX. század közepéig lényegesen eltért a mai állapotoktól. A régi folyó Berettyóújfalu, Bucsa érintésével Mezőtúrnál Túrtőn torkollott a Nagy-Körösbe. Ebből a vízrajzi múltból ered, hogy napjainkban a Hortobágy-Berettyó mellett élők, így a mezőtúriak
