A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 10. Horváth Emil (KDTVIZIG): A vízszabályozások tanúi

MAGYARORSZAG

VÍZBORÍTOTTA ÉS ÁRVÍZJÁRTA TERÜLETEI AZ ÁRMENTESÍTÖ ÉS LECSAPOLÓ MUNKÁLATOK MEGKEZDÉSÉ ELŐTT.

1. ábra. A korabeli (18-19. század fordulója) vízjárta területeket ábrázoló térkép, a dendrokronológiai vizsgálatra felhasznált minták lelőhelyeinek megjelölésével: 1-Ordas; 2-Bogyiszló

Folyószabályozási és lecsapolási munkák

A Paks alatti Duna szakasz túlfejlett kanyarjainak szabályozása a 19. század elején kezdődött, és Baja alatt fejeződött be a 20. század elején. Ennek egyik szemléletes példája, az árvízvédelmi szempontból egyik legveszélyesebbnek tartott tolnai-kanyarulat 7 km-es átvágása volt 18431852. között (2. ábra). Leválasztva ezzel egy jelentős területet a bal parti Kalocsai-Sárközről, benne Bogyiszló településsel. A Duna jobb parti átmetszések helyét sokáig nem töltötték át, és a töltésekkel szegélyezett régi mederbe bejátszottak az árvizek. A tolnai ág befolyását Doromlásnál 1893-ban zárták le (Ihrig 1973), de még 1882-ben is épült töltés a terület védelmére, az adatok szerint. Tehát az átmetszés befejezésétől (1852) legalább 1882-ig, az árvizek gyakran elönthették a bogyiszlói „szigetet" és a Duna bal parti Sárközt is (Nagy 2007).

A Duna árterén kívül, a Duna-Tisza közén, a fennsíki területeken is voltak jelentős területű állandó vagy időszakos vízelöntések, állandó mocsarak. A Kalocsai-Sárköz lecsapolására 19121927. között került sor a Duna-völgyi-főcsatorna létesítésével, amely a hátság belvizeit vezeti be a Dunába Bajánál. (Ihrig 1973).

Dendrokronológiai feldolgozásba vont helyszínek

A Duna jobb partján, a Tolna megyei Bogyiszló község külterületén lévő Kasztói őstölgyes fáinak (2-3. ábra), valamint a Duna bal parti Ordas településhez tartozó, valószínűleg a folyót kísérő galériaerdő maradvány fájának (1. kép) dendrokronológiai célú feldolgozását végeztük

2