A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 14. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas): 125 éve épült a Fehér-körösön a Gyulai Duzzasztómű

2. Az 1855. évi katasztrofális árvíz a Fehér-Körösön

1854-55 telén kemény fagyok voltak. Február elején délnyugat felől, a Földközi-tenger térségéből meleg, csapadékos mediterrán ciklonok érkeztek a Kárpát-medencébe. Felváltva eső és hó esett, a hegyvidéken az 1 m-nél is vastagabb hó olvadásnak indult. A vastagon átfagyott talajba a lefolyó vizek nem tudtak beszivárogni.

Arad megye területén a Fehér- és Fekete-Körös vízállása az 1816. és 1830. évi árvizek szintje fölé emelkedett, töltésmeghágások, töltésszakadások következtek be. A kitört vizek elborították a mentesítettnek vélt összes területet, óriási károk keletkeztek. Az árvizek Gyula felé folytak. A hóolvadásos, csapadékos idő tovább folytatódott. Február 21-én a Fehér-Körös árvize betört Gyulaváriba és Gyulára a védtöltések elégtelensége, részben pedig teljes hiánya miatt.

A rémült lakosokat tutajokkal és hajókkal szállították a magasabb területekre. Gyulán a Fehér- és a Fekete-Körös kiöntéseivel a belterületen és a tanyavilágban összesen 1600 épület került víz alá, ezekből több mint 600 összedőlt. (Ekkor a lakóépületek száma a városban 2500 körül lehetett.) Az elöntött városban március 19-ig emelkedett az árvízszint, az apadás március 24- én kezdődött. Doboz, Gerla és Békés belterületére a továbbvonuló víz nem hatolt be, de teljes külterületük - a magasabban fekvő részek kivételével - víz alá került.

Az árvíz után Albert főherceg, Magyarország katonai és polgári kormányzója az országos árvizek megszemlélése közben Szeged és Makó után Gyulán is megjelent. Bejárta az elpusztult városrészeket és kijelentette: „Ennek többé nem szabad megtörténnie, mert Gyula végleg megszűnik lakóváros lenni.” (Góg 1996)

3. A Gyula-Békési-nagycsatoma megépítése és következményei

Bodoki Károly az árvíz után megkezdte a károk helyreállítását és az árvíz előtt jóváhagyott hajózható csatorna építésének előmunkálatait. Bodoki 1855. évi (még az árvízkatasztrófa előtt elkészült) szabályozási tervében a Fehér-Körös Gyula-Békés közötti eredeti nyomvonalát kívánta fenntartani. A folyó Gyulán átmenő szakaszát 50 m szélességűre bővítették volna, de ez nem került kivitelezésre. Az 1855. évi gyulai árvízkatasztrófa miatt a Nagyváradi Helytartósági Osztály4 kötelezte Bodokit, hogy a korábban jóváhagyott - és kivitelezés előtt álló - tervét dolgozza át. A városon kívüli új nyomvonalat, a Gyula-Békési-nagycsatornát kellett megterveznie. A tervet haladéktalanul jóváhagyták, végrehatását is előírták és utasítást adtak a munkálatok azonnali megkezdésére.

A Nagyváradi Helytartósági Osztály a Bodoki Károlynak a kiadott 14.824/1856. sz. engedélyben azt is előírta, hogy Arad megye területén, Székudvar községtől Békés megye határáig mintegy 14 km hosszúságban bontsák el a meglévő töltéseket és olyan távolságra (50 öl - 94,8 m) építsék újra, mint ahogyan azt a Gyula- Békési-nagycsatornánál előírták.

A terv szerint a Gyula-Békési-nagycsatorna Gyulavárinál indult ki a régi mederből s 7,5 km után elérte Szanazugot, ahonnan 12,1 km hosszú nyomvonalon haladt Békésig, a Fekete-Körös régi medréig. 1874-ben Szanazugnál bevezették az új csatornába a Fekete-Köröst, így a Fehér-, Fekete-Körös egyesülése Békés helyett Szanazugnál következett be (2. ábra). A felhagyott Fekete-Körös mederből kialakították a térség belvizeit összegyűjtő Vargahosszai-főcsatornát.

4 Ebben az időben a vízügyi igazgatást többször átszervezték. Az 1855. évi Tisza-völgyi árvizek után a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium hatásköréből kivették a vízrendezési ügyek vitelét és azt a Katonai és Polgári Kormány Építési Osztályának felügyelete alá rendelték. Ugyanakkor a Tisza-szabályozási Központi Bizottság helyett a Nagyváradi Helytartósági Osztály Építésigazgatási Osztálya kapott vízügyi igazgatási feladatokat. (Ekkor állították fel a budai, kassai és a temesvári hasonló osztályokat is.)