A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 8. Kiss József Mihály (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Adalékok a magyar–brazil vízügyi kapcsolatok történetéhez
Az ügy ennél az állásfoglalásnál azonban még nem fejeződött be. A NIKEX december 21-én azt írta, hogy vállalatuk az OVF negatív vélemény ellenére tovább foglalkozik az öntözőmű létesítésének ügyével, és helyesnek tartanák, ha az OVF sem gondolná azt megvalósíthatatlannak, legalább is addig, amíg a vízellátási kérdések helyszíni tanulmányozására kiküldendő szakember vissza nem tér. Egyúttal kérik, hogy becsülje meg az OVF a szükséges munkák mennyiségét, időtartamát, szakember igényét (beleértve a képzést is), s mindezek költségeit. A válasz 1962 február végén kelt. Ezek szerint tervezési munkákat évi 1-1.5 millió forint értékben tud az OVF külföldi megrendelésre fordítani. Egy 250-400 köbméter teljesítményű vízmű előre gyártott elemekkel, gépekkel, azok kiszállításával, magyar műszaki személyzet vezetésével hazai adatok alapján becsülve 2-3 millió forintba kerül. A nagylétesítmények kivitelezésének költség igényét pedig csak esetről-esetre lehet számszerűsíteni. Az esetleges beruházás megvalósítására nem találtunk további adatokat. A magyar-brazil vízügyi kapcsolatok másik jelentősebb eseménysora már az 1980-as évek közepéhez köthető. Az iratok tartalmából az következtethető ki, hogy a Bahia állambeli beruházásra nem került sor. 1984-ben már komolyabb formában került napirendre a magyar-brazil műszaki-tudományos együttműködési megállapodás ügye. A külügyminisztérium értesítette az Országos Vízügyi Hivatalt arról, hogy a két ország között államközi tudományos megállapodást szeretnének kötni, melynek részeként egy munkatervet is szeretnének aláírni. Ehhez felmérést kívántak végezni, hogy mely szakterületeken való együttműködés alkalmas arra, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló kutatások eredményét mindkét fél saját hasznára fordíthassa. Az addigi ismeretek szerint ezek az informatika, a nukleáris kutatások, az orvostudomány és az építőipar területét érinthetik. Megjegyzik, hogy a Szovjetunió 1981-ben már aláírt egy ilyen megállapodást Brazíliával, s jelenleg Csehszlovákia folytat ilyen jellegű tárgyalásokat. Ne feledjük el azt a tényt, hogy ekkor még a létező szocializmus, a KGST és a Varsói szerződés korát éljük! Mint a levélben megállapítják, hazánk és Brazília között már 1961-ben sor került műszaki-tudományos együttműködési megállapodásra, ám annak ratifikálása akkor elmaradt. Az OVF válaszában kifejti, hogy 1984. decemberében brazil vállalati küldöttség járt nálunk, akik a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatójának korábbi ismerőseiként tanulmányozták a vízügyi együttműködés lehetséges területeit. A szakmai egyeztetés után az az álláspont alakult ki, hogy az egyezménybe az édesvízi halgazdálkodás (VIZITERV, VITUKI), és a mezőgazdasági víz hasznosítás, azaz az öntözés területét (VITUKI, VIZITERV, VIZÉPTRÖSZT, KEVITERV) lenne érdemes belefoglalni. Sajnálkoznak amiatt, hogy jóllehet 1982 októberében Budapesten már hetedszer ülésezett a magyar-brazil vegyes bizottság, azon egyik fél sem képviseltette magát vízügyi szakértővel. Az ülés jegyzőkönyve viszont tartalmazza a magyar fél korábbi vízügyi témájú javaslatait. 1986 augusztusában arról értesülünk, hogy a brazil öntözési miniszter hazánkba látogat. Az utazás előkészítésére Kazareczki Kálmán, a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatója, a HIDROEXPORT Export- Vállalkozási Betéti Társulás Igazgató Tanácsának elnöke 1986. szeptember 16. és október 5. között Brazíliába látogat. Ennek folyományaként 1986 november végén az OVH Vicente Cavalcanti Fialho miniszterhez levélben fordult javaslatával. Mint írják, Kazareczki tárgyalásai után örömmel nyugtázták, hogy
