A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 8. Kiss József Mihály (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Adalékok a magyar–brazil vízügyi kapcsolatok történetéhez
ADALÉKOK A MAGYAR-BRAZIL VÍZÜGYI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ Kiss József Mihály levéltárvezető OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár Jair Bolsonaro brazil elnök 2022. februárjának közepén látogatott hazánkba. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon milyen múltra tekinthet vissza e két távoli ország vízügyi kapcsolata. Ezt a kapcsolatot természetesen nem lehet egy lineáris folyamatként elképzelni. Mi ezek közül az események közül jelen dolgozatban az 1960-as évek elejének és az 1980-as évek közepének történéseit vizsgáljuk a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban őrzött dokumentumok tükrében. Az iratokat az 1953-ban felállított Országos Vízügyi Főigazgatóság, majd az 1967-közepén jugutódaként létrejött Országos Vízügyi Hivatal fondja tartalmazza. 1961 novemberében a NIKEX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat megkereséssel fordult az Országos Vízügyi Főigazgatóság Öntözési Főosztályához a brazíliai Bahia tartományban létesítendő öntözőmű tárgyában. Korábbi tárgyalásaikra hivatkozva megküldték a Vale do Rio Grande öntözési terveit. Kérték a tervek áttanulmányozását, és ezek ismeretében az OVF döntését. Szíves tájékoztatásul azt is közölték, hogy a bahiai öntözési terv Brazília első ilyen jellegű beruházási terve és a tervek megvalósításában való magyar részvételnek ebből a szempontból is rendkívül nagy jelentősége lenne. Az öntözési tervet a Rio de janeiro-i Gallioli Mérnöki Iroda készítette, amelynek a világ számos pontján működtek kirendeltségei (Athén, Buenos Aires, Isztambul, Kairó, Lisszabon, London, Lourenco Marques, New York, Párizs, Pretória). Az irodát Bahia állam Út és Közmunkaügyi államtitkára bízta meg a tervek elkészítésével. Mint ahogyan azt dr. Tarcillo Vieira de Mello útügyi államtitkárának írták, az ő kifejezett kívánságára és a San Fransisco-i Völgy Bizottságának felhatalmazására készítették el a terveket már 1957 áprilisára. Ez a csatolt árlistából derül ki, mely az akkori árak alapján adja meg a költségeket (egyébként 1959 közepére 35%-al mentek feljebb az árak). A tervek első része azoknak a munkáknak az összegzését foglalta magába, melyek megközelítőleg 25.000 hektár öntözését tették volna lehetővé. Mint írták, ezeknek a munkálatoknak a megvalósítása és az így öntözött földek kolonizálása, azaz telepesekkel való benépesítése olyan gazdasági komplexumot képez, amely lehetővé teszi annak biztos alapon való megítélését, hogy az első nagy öntözéses földhasznosítás milyen eredménnyel jár. Ennek kapcsán azt is el lehet dönteni, hogy az előzetes tervben kifejtett megvalósítási fázisok közül melyiket célszerű megvalósítani. Az öntözési terv nem csak külső létesítmények létrehozását feltételezi (odavezető csatorna, öntöző víz elosztási hálózat, vízlevezető- és belső úthálózat), hanem az öntözendő terület parcellázását is, függetlenül a jelenlegi birtokviszonyoktól. Az iroda felhívta a figyelmet arra, hogy az első öntözési és kolonizálási terv sikertelensége évtizedekig hátráltatná az öntözés fejlesztését Brazíliában és azoknak a súlyos problémáknak a megoldását, amellyel az ország küzd. Gondolván itt a mezőgazdasági termelés bizonytalanságára és csekély volumenére, különösen Brazília északkeleti övezetében.
