A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 7. Gyalog Gábor - Páli Miklós (NYUDUVIZIG): Vízerőtelepek a Rábán - az Ikervári Vízerőmű
teljesítményt Sopron felé értékesítve, a villamos világítás, ipari alapszolgáltatás és villamos vasút működtetése érdekében. A szombathelyi és soproni közcélú elektromos rendszerek mellett a helyi magáncélú ellátás is ugrásszerűen fejlődött. Példaként említhető az ikervári Batthyány-kastély elektromos világításának kiépítése, amely még a bécsi császári udvar palotáinak ilyen célú korszerűsítését is megelőzte (Németh 1996). A 65 km hosszú szombathelyi áramkörben 6 db 1 500 V-os dinamó 9 000 V feszültséget és 585 KW teljesítményt adott. A 150 km-es soproni áramkörbe 4 db 2 500 V-os dinamó 10 000 V feszültséget és 400 KW teljesítményt szolgáltatott (ÉDÁSZ Rt. 1995). FEJLESZTÉSEK Kezdetben, az egyenáramú, 110 V feszültségű rendszereken, csak pár száz méterre lehetett a villamos áramot továbbítani. A távolság és ellenállás problematikáját, a három-, és az ötvezetékes struktúramodell sem tudta megoldani, és a közvetlen elosztási rendszer kísérletei sem váltották be a hozzá fűzött reményeket. 1885-ben a Ganz fiatal mérnökei, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernovszky Károly zárt vasmagú transzformátora, majd az új energiaelosztási rendszeren alapuló, nagyfeszültségű 1 800 voltos, váltakozó áramú közcélú hálózati minta létrejötte adott újabb lendületet az energiaellátás területén végzett munkának. A Ganz-gyár vezető helyzetbe került, rendkívüli felkészültségű szakemberei révén, az egész világon. Váltóáramú dinamóik és világítási rendszereik 6 év alatt átformálták az egész iparágat. Érdemes megemlíteni a Magyar Villamossági Rt. által 1891-ben létesített fiumei villamos művet, amely a kikötő és a Szertár megvilágítását is a gyár által készített váltakozó áramú dinamókkal szolgáltatta. A trieszti Lloyd Arzenálnál is ezek kerültek kiépítésre, illetve több kereskedelmi és katonai hajóegységen is sikeresen üzemeltették kisméretű gyártmányaikat a villamos energia biztosítása érdekében. Az Elektromos Osztály erőfeszítései eredményeképpen a turbinagyártás is jelentős fejlődésnek indult Magyarországon. Alig nyolc év alatt 223 turbinát gyártottak és szállítottak szerte a világban. A Niagara turbinatelepének részére megalkotott gépegység például 1891-ben, a fiumei és ikervári építkezések megkezdésekor, már üzemelt! Bláthy Ottó tervezte az első, üzembiztos szervomotoros és visszavezetéssel ellátott vízturbina-szabályozót is (Antal 2013). A váltóáram alkalmazásával az elektromosság szállíthatósága drasztikusan megnövekedett. Mind az áthidalható távolságok, mind az abból következő veszteségek minimalizálhatósága tekintetében, jóval felülmúlta az addig elterjedt egyenáramú technológiákat. Ennek hatására viszont, a kezdeti időszakban használt svájci és 1890-es típusú GANZ és Társa egyenáramú dinamók már nem voltak képesek gazdaságosan kiszolgálni a váltóáramú hálózatokat, ezért Ikervár vonatkozásában is cserére szorultak a kiegészítő rendszerek (Nagy 2013). Mivel az egyenáramot transzformálni nem lehetett, ezért a II-V. jelű egységeket még az 1924 és 1927 közötti időszakban a GANZ-gyár által módosított Francis-turbina- és generátorpárokkal, egyenként 200-200 kW leadására képes modulokként cserélték le.
