A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 5. Forgács Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Starosolszky Ödön, a vízépítő mérnök
vízgazdálkodási hatásaival, pl. a kolmatációval2 vagy a vízfolyásokbeli elkeveredésekkel kapcsolatosak. Kutatásai során összefüggéseket állapított meg, hogy különböző viszonyok között völgyzáró gátakban, öntözőcsatomákban a vízáteresztő talaj hogyan alakul át, kolmatálódik a hordalék következtében. (Marczell, 1999) Az emberi környezet védelme érdekében vizsgálta a szennyvizek elvezetésének és tisztításának lehetőségeit, összefoglalta a szennyvízhidraulika elméleti alapjait és alkalmazását a legfontosabb műtárgytípusokra. Különös fontosságot tulajdonított azoknak a témaköröknek, amelyek a vízgazdálkodás és a környezet kölcsönhatásait vizsgálják: a környezetben bekövetkezett változások (pl. éghajlatváltozás) vízgazdálkodási hatásait próbálják előrejelezni, vagy ezek káros következményeit megszüntetni, illetve csökkenteni, lehetővé téve a környezetbarát vízgazdálkodás megvalósítását. (Déri, 1994) JÉG A VÍZÉPÍTÉSBEN Az 1956-os Dunán végigvonuló jeges árvíz pusztítása bizonyította a jég elleni védekezés hazai fejlesztésének fontosságát. A védekezésben Starosolszky is részt vett, és munkásságának kulcsfontosságú részévé vált a jéggel kapcsolatos tudományos ismeretek megszerzése és fejlesztése. Kutatási tevékenységét 1968-tól Norvégiában folytatott tanulmányokkal bővítette. A nagyobb vízépítési műtárgyak és völgyzárógátak tervezésével és üzemeltetésével kapcsolatos vízépítőmérnöki feladatok között egyre gyakrabban merült fel a jég megjelenési idejének és helyének, valamint a jégtakaró vastagsága meghatározásának igénye, a hazai szakirodalom azonban nem bővelkedett ezek vizsgálatával foglalkozó munkákkal. Starosolszky egy olyan világszínvonalú felmérést állított össze, amely a műtárgyak építési szempontjából próbálja megvizsgálni a jégviszonyokat és javaslatot tesz arra, mit kell tenni, hogy a jég ne okozzon károsodást. A jég a vízépítésben c. könyvében a vízfolyások hőháztartását és a jégképződés feltételeit, a jégmozgás hidraulikáját, a jégnyomást és a jég teherbírását, valamint a műtárgyak melletti jég elleni védekezés módszereit tárgyalja. (Hamvas, 1970) A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) 1974-es budapesti konferenciáján hangsúlyozta, hogy a folyami jég káros hatásai elleni védelem és védekezés jórészt vízügyi feladat, melynek korszerűsítéséhez elengedhetetlen a jégképződési és jégmozgási jelenségek alapos ismerete. (Starosolszky, 1974) Mivel a hideg és a mérsékelt övben fekvő országokban a tél jelentős részében a vízfolyásokat jég borítja, vagy felszínükön jég úszik, ezeknek az országoknak gazdasági életét alapvetően befolyásolja a vízfolyások jege. (Starosolszky, é.n./a) A jégzajlás jégtorlasz képződésével jár, amely a nagy folyók mentén állandó árvízveszélyt jelent, valamint különféle vízi építményeket, partfalakat rombol le, illetve zavarja a hajózást vagy teljesen lehetetlenné teszi. A jéggel kapcsolatos tudományos ismeretek megszerzésére irányuló erőfeszítéseket tehát elsősorban gazdasági célok indítják el, mint pl. a hajózási idény meghosszabbítása, a jeges árvizek elleni védekezés, vagy a parti és partközeli területek hasznosítása. (Starosolszky, 1979) 2 Beiszapolódás. A talajba beszivárgó vízzel szállított finom szemcsék leülepedése a talaj rétegvázát alkotó durva szemcsék közötti hézagokban. A beiszapolódás hatásaként a finom szemcsék eltömik a hézagokat, csökken a talaj vízáteresztő képessége és ennek megfelelően az azon átszivárgó víz mennyisége is.
