A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Vízügyi szakértői tevékenység Erdélyben - Tőry Kálmán feljegyzései
Ismertebb és feldolgozottabb a két világháború közötti magyar-román határvízi együttműködés története (Becker 1939, Kun 1937). A két fél együttműködését elősegítette annak a fontos ténynek a felismerése, hogy a vízrendszerek megosztottsága számos probléma forrása lehet. (Ezzel a veszéllyel elsősorban a Tisza esetében kellett számolni, melynek a sokkal csapadékosabb hegyvidékre eső vízgyűjtő területe az országhatáron kívülre került). Magyar kezdeményezésre a trianoni békeszerződés III. fejezete olyan vízügyi rendelkezésekkel is foglalkozott, amelyek ezt az új helyzetet próbálták orvosolni. A diktátum 292. szakasza értelmében 1923-ban felállították a Népszövetség felbomlásáig működő Állandó Vízügyi Műszaki Bizottságot (Comission Technique Permanente du Regime des Eaux du Danube = CRED). Ebbe nem csak a román, hanem az összes határos, területileg érdekelt állam delegált képviselőt, s legfontosabb célja az egységes vízrendszer fenntartásának biztosítása volt. A CRED mellett egy attól független bizottság is megkezdte a munkáját: először felszámolta a trianoni határral kettéválasztott összes társulatot, majd ezt követően megalkotta a magyarromán általános vízügyi egyezményt is. Az 1924-ben, Bukarestben aláírt megállapodás 1945- ig maradt érvényben, a közös vízügyek intézésére létrehozta a Magyar-Román Állandó Vízügyi Műszaki Bizottságot is. A bizottság feladatai közé tartozott többek között a műszaki tervek egyeztetése, az ár-és belvíz idején az összehangolt védekezés javítása, az együttműködés technikai feltételeinek biztosítása, a hidrometorológiai adatok cseréje, a magyar fél számára a szükséges vízmennyiség biztosítása, helyszíni szemlék tartása. A bizottság 1926-ban kibővült a csehszlovák féllel is, így feladatait hármas bizottságként látta el mintegy két évtizeden keresztül. A felek közötti két évtizedes munka nem volt felhőtlen és zökkenőmentes, így sokszor eredményes sem: a kölcsönös bizalmatlanság hátráltatta a műszaki adatok kölcsönös cseréjét, és az is terhelte az együttműködést, hogy a vízgazdálkodási célra fordítható összegeket a felek nem ütemben, összehangolt módon tudták felhasználni (ami hozzájárult az 1925-ös és 1932-es árvizek katasztrofális méreteihez is (Polgár 1986)). A Román Királyságban a 20-as években már elkezdték megformálni a vízgazdálkodás jogi kereteit is. 1924-ben a román király szankcionáltaa román vízjogi törvényt,amely számos kérdést igyekezett szabályozni, így pl. a vizek és a medrek használatát, a vizek rendezését, a szolgalmak és kisajátítások rendjét, a vízügyi társulatok létesítésével kapcsolatos kérdéseket, költségvetést, stb. (Szlávik 1977). Alig egy héttel később megjelent a vízjogi törvénnyel összefüggő energiatörvény is (Jakobovits 1925). (Utóbbit magyar részről több kritika is érte (Jakobovits 1925, Haidegger 1940). Mindkét törvény végrehajtási utasítása 1925 októberében jelent meg.3 A társulati szervezetet szintén nagy kárvallottja volt a megosztottságnak. Nem egy társulat teljes egészében határon túlra került, vagy pedig a határrendezés következtében megosztottá vált. Tőrynek a kiküldetése során ezen társulatok meglétével is kellett foglalkoznia. Tőry csak kettővel foglalkozott kiemelten. Az egyik a Kovászna-pataki társulat, amelyről viszonylag kevés adatunk van, így az arról szóló feljegyzés igen értékes forrás. A szeptember 24-i napnál a következő bejegyzés áll: „Nagyborosnyó. A községi bíró, Kökössy, a Kovásznapatak vízrendezési társulat munkálatairól nem tudott felvilágosítást adni, csak annyit tudott, hogy a románok alatt nem működött, de Konya mérnökhöz utasított. Konya egy 78 éves öregúr, aki a Máv szolgálatában állott, s most jómódú gazdálkodó N.Borosnyón. Elmondta, hogy a társulatot meg a háború előtt megalakították, de nem működött akkor sem, a románok alatt sem. [...] Tudomása szerint mintegy 110 000 K-ra (koronára) voltak a munkálatok előirányozva. 3 A román energiaügyi törvényre vonatkozóan eltérő évszámokkal találkozhatunk a forrásokban. Más adatok szerint 1930-ban fogadták el (Mateescu 1977).
