A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Vízügyi szakértői tevékenység Erdélyben - Tőry Kálmán feljegyzései
A KATONAI KÖZIGAZGATÁS FELÉPÍTÉSE ÉSZAK-ERDÉLYBEN Az 1940. augusztus 30-ánmegszületett II. bécsi döntés1 következtében visszacsatolt erdélyi területeken katonai közigazgatást vezettek be, amelynek feladata a polgári közigazgatás előkészítése volt. Ez az állapot hivatalosan 1940. szeptember 5-től november 26-ig tartott. Egy ilyen átmeneti időszak kialakítása sosem volt zökkenőmentes; rendkívüli körülmények között és gyorsan kellett biztosítania a polgári közigazgatás és a polgári élet menetének visszaállítását. Felvidéki és kárpátaljai előzmények nyomán Észak-Erdélyben is három fokozatú igazgatási rendszert követett a katonai közigazgatás felépítése. Első fokon a járási vagy a megyei városi katonai parancsnokság állt. Előbbi parancsnoka a polgári közigazgatás főszolgabírójának, utóbbié a megyei jogú városok polgármesterének a szerepét követte, ugyanakkor mindkettő jóvaltágabb hatáskörrel rendelkezett. Ezek a másodfokú vármegyei katonai parancsnokságnak voltak alárendelve, vezetője az alispáni hatáskörrel volt felruházva, ugyancsak bővebb feladatkörrel. A harmadfokú közigazgatási hatóság vezetője a hadseregparancsnok feladatát a hadsereg katonai közigazgatási csoportja útján látta el, egy katonai és egy polgári csoport segítségével. A vármegyei szint mellett a négy törvényhatósági jogú város (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár és Marosvásárhely) közvetlenül a harmadik szintnek volt alárendelve. Legfelső szinten a Honvéd Vezérkar főnöke állt, aki a Fővezérség Szállásmesteri Csoportja által érvényesítette rendelkezéseit, s ez felügyelte a három hadsereg katonai közigazgatási csoportját. A honvédség mind a három hadserege bevonult Észak- Erdélybe. Az 1. Marosvásárhelyen, a 2. Kolozsváron, a 3. pedig Szatmárnémetiben állította fel a parancsnokságot. Október 2-tól (más adatok szerint október közepétől) már csak az 1. hadsereg kolozsvári székhelyű katonai közigazgatási csoportja látta el az egész terület közigazgatásának irányítását. Mindegyik szinten nagyobb hatáskörrel bírtak a vezetők, mint amivel polgári közigazgatási megfelelőjük rendelkezett. A katonai igazgatás mellé polgári gárdát rendeltek ki, mintegy ellensúlyként, hogy a döntések szakszerűségét és törvényességét biztosítsák. A szinteken felfelé haladva a polgári személyzet hatásköre és létszáma bővült egy-egy újabb szakközeggel és közigazgatási előadókkal. A harmadik szintnek, a hadsereg katonai közigazgatási csoportjának a közigazgatási személyzetét egészítette ki a vízügyekért felelős előadó(Sebestyén-Szabó 2008,Sárándi 2016). (Minden bizonnyal Tőry által használt kifejezés - önéletrajzában magára vízügyi szakértőként hivatkozik - megegyezik a vízügyi feladatok ellátásáról gondoskodó előadó személyével. A „vízügyi szakértő" - akárcsak az előadó - kifejezés nem szerepel a katonai közigazgatás másik szintjén sem. Hasonlóképpen elírás lehet az „1. számú közigazgatási hadsereg parancsnokság'" esetében is. ) Karay Kálmán Katonai közigazgatásunk vázlata (1943) című munkájában így ír a vízügyi előadó feladatköréről: „A vízügyi igazgatás első tennivalója a különféle vízművek megőrzése. A vízi társulatok a katonai közigazgatás által kirendelt biztos vezetése alatt tovább működnek. Az árvédelemhez szükséges anyagokat és eszközöket készenlétben kell tartani és a hiányokat pótolni kell. A folyók, patakok, csatornák medrében keletkezett akadályokat - ha kell - robbantással is el kell távolítani. A megkezdett, de félben maradt vízi munkálatokat folytatni kell."(Karay 1943) 1Magyarországon 1940. október 8-án hirdették ki a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló az 1940. évi XXVI. törvénycikket.
