A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 1. Dr. Czeglédi László (FETIVIZIG): Bérek és keresetek alakulása a vízügyi igazgatás történetében
A marxista-leninista ideológia szerint a szocializmusban a bér közgazdasági tartalma átalakult, mivel már nem a munkaerő' ára, mint a kapitalizmusban, hanem egyfajta társadalmi elismerés a dolgozó számára a közösség érdekében végzett munkájáért, hogy szükségleteit kielégíthesse. E rendszer zászlajára tűzött, az igazságtalanságoktól mentes bérrendszer és a vagyoni különbségek nélkül működő társadalom modellje természetesen csupán egy volt a szocializmus számos illúziója közül. A korábbi tanult polgári értelmiségre, továbbá az egykori vezető tisztviselőkre - és nem volt ez másként a korábbi vízügyi vezetőkkel, mérnökökkel - rászabták az osztályidegen jelzőt, amennyiben mégis boldogulni és pozíciójukban megmaradni kívántak az államosítás korszakában gyakran méltatlan módon a munkásosztály bérviszonyaival kellett megelégedniük. 1945 és 1950 között a közalkalmazottak illetményeit még a Horthykorban érvényes rend szerint szabályozták, az alkalmazottakat - így a vízgazdálkodási körzetekben, és az Országos Vízgazdálkodási Hivatalban dolgozókat - továbbra is fizetési osztályokba sorolták, s központi rendelkezéseknek megfelelően állapították meg az alapkereseteket. A stabilizáció során kialakított arányoknak is köszönhetően az értelmiségiek és a szakmunkások jövedelme közötti különbségek ebben az időszakban folyamatosan csökkentek. Sőt a szakmunkások átlagos jövedelme már a negyvenes évek végére meghaladta az értelmiségiekét s ez a folyamat érvényesült az ötvenes évek elején is. A fizetési osztályok rendszerét 1950- ben szüntették meg, ekkor került sor a szocialista ideológiának megfelelő egységes országos bérrendszer bevezetésére. fhttp://acta.bibl.u-szeged.hu/67895/1/2009 az allam szoritasaban.pdf] A dolgozókat megillető konkrét 1949. évi bérekről Mokos Sándor korábbi Folyammérnöki Kirendeltség vezető, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal részére 1950. január 7-én készített kimutatásából állnak rendelkezésünkre adatok. Ezek szerint kirendeltség vezető havi járandósága 1300 Ft volt, a műszaki tanácsos 1100 Ft, egy főmérnök 1000 Ft, műszaki felügyelő 868 Ft, a pénztáros 530 Ft, míg az irattáros 518 Ft keresettel bírt. A kereseti rangsor végén a révészek, az irodai alkalmazottak, valamint a műszaki rajzolók álltak havi 500 Ft körüli keresettel. Már az egységes országos bérrendszer szerint megkereshető és ágazatunk szemszögéből is releváns jövedelmek 1954-ben - miniszteri jelentés alapján - úgy alakultak, hogy jellemzően egy igazgató havi 3900, a főmérnök 3300, egy önálló üzemmérnök 1850, egy beosztott üzemmérnök 1450, a műszaki rajzolók 1300, míg az általános irodai adminisztrátorok 790 forintos havi fizetésben részesültek. Az egységes vízügyi szervezet 1953. évi létrehozása, majd az 1956-os forradalmi eseményeket követő konszolidáció jelentős lökést adott a vízügyi igazgatásban elérhető kereseteknek is. A bérek rendezettségének és a munkajogi szabályok - ekkor még szocialista felfogású - kibontásának is kedveztek azok a folyamatok, melyek eredményeként végre megszülettek első kodifikált munkajogi jogszabályaink. Az első munka törvénykönyve az 1957.évi 7. törvényerejű rendelet volt, később ezt váltotta le a 1967. évi II. törvény. Ahhoz, hogy megértsük és egy skálán elhelyezni legyünk képesek a bemutatásra kerülő bérjövedelmeket, ahhoz érdemes figyelembe venni a korszak átlagbérezését is. A KSH hivatalos statisztikája a havi bruttó átlagkereset alakulásáról 1960-ig nyúlik vissza. E szerint az átlagos kereset a kezdeti 1575 forintról a rendszerváltozás évére 10571 forintra változott, azaz nominális értelemben mintegy hétszeresére emelkedett. Az 1950-es évek második felében az országos politikai vezetés felismerte, hogy a munkások és a dolgozó nép bérviszonyain javítani kell. A 113/1962. Mű M. sz. utasítás alapján lehetővé vált az ágazat dolgozóinak bérrendezése is. Az emelés átlagos mértéke 20,7 % volt. Ezáltal a tapasztalt szakemberek megfelelő fizetéssel való honorálása mellett lehetővé vált az üres álláshelyek megfelelő szakemberekkel való betöltése is. A 1960-as évek elején a szocialista
