A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 27. Vas László Tamás (ADUVIZIG): A Duna lebegtetett hordaléktöménységének monitoringja fix telepítésű zavarosságmérő műszer alkalmazásával

mazható (csónakból vagy hídról). A módszer akkor alkalmazható, ha a legnagyobb függély középsebesség nem haladja meg az 1,8 m/s-ot, illetve, ha a vízmélység minden mintavételi pontban nagyobb, mint 1 m (ME-10-231-20:2009).

A mintavétel vízhozamméréssel együtt történik, ezért azt egy, legalább 4 átkeléssel végrehajtott, Doppler-elvű (ADCP) műszerrel történő vízhozammérés előzi meg a vonatkozó műszaki előírás szerint (ME-10-231-17:2009: Felszíni vizek vízhozamának mérése ADCP berendezéssel). A vízhozammérést követően a mérőcsoport elvégzi a lebegtetett hordalékmintavételt. A dunai hordalékmérési szelvények esetében a mintavétel 7, közelítőleg azonos szélességű függélyben történik, függélyenként 10 pontban, a vonatkozó műszaki előírás szerint (ME-10- 231-20:2009). A mintázás során függély-átlagmintát veszünk: a függély mentén 10, egyenletesen elosztott mélységű pontból mintavevő szivattyúval kiemelünk 1 liter mintát. Az egy függélyhez tartozó minták egy tárolóba kerülnek, így a 10 minta egybeöntve adja a függély átlagmintáját (ME-10-231-20:2009, ME-10-231-20:2009).

Laboratóriumi vizsgálatok

A mérés után a mintákat egy napig fény- és fagymentes helyen tároljuk. A rövid tárolás után kézi zavarosságmérővel megmérjük a minták zavarosságát. A zavarosság méréséhez Hach 2100QIS kézi zavarosságmérőt használunk, amely a zavarosságot az EPA 180.1 szabvány alapján határozza meg. A műszer a mintán átbocsájtott fény 90°-os szóródását méri nefelometriás zavarossági egységben (NTU - Nephelometric Turbidity Unit). A zavarosságmérő a 15 mL-es minta zavarosságát 0 - 1 000 NTU közötti tartományban képes megmérni. A műszer megfelelő működése a 6 részből álló, ismert zavarosságú standardsorozattal rendszeres ellenőrizhető, szükség esetén ugyanezzel a sorozattal egyszerűen kalibrálható. A zavarosságmérés során a jól felkevert függély átlagmintából kisebb edénnyel mintát veszünk, majd ezzel feltöltjük a műszer küvettáját. A küvettát annak megtisztítása után ismét fel kell rázni, majd behelyezni a műszerbe és elindítani a mérést. A zavarosság meghatározását mintánként háromszor végezzük el, mindig új mintát véve a felkevert függély átlagmintából. Amennyiben a három mérés között van az átlagostól jelentősen eltérő eredmény, azt kizárva végzünk egy pótmérést. A függély átlagminta zavarossága a három mérési eredmény átlaga lesz.

A zavarosságmérés után a hordalékmintákat leülepítjük, ~ 1 literre leszívjuk és laboratóriumba küldjük, ahol meghatározzák szárazanyag-tartalmukat és szemeloszlási görbéjüket (a szemeloszlási adatok jelen cikk szempontjából irrelevánsak). A laboratóriumi feldolgozás módját az ME-10-231-19:2009 (Felszíni vizek lebegtetett hordalékának mérése palackos mintavevővel) műszaki előírás szabályozza. Az előírás szerint a minták szárazanyag-tartalmát lepárlócsészében történő szárítással, a szemeloszlását hengeres ülepítőberendezéssel kell meghatározni.

A szárazanyag-tartalom meghatározásához az 1 literes palackban lévő vízmintát le kell ülepíteni, majd a megtisztult vizet (az alján lévő kiülepedett hordalék felkavarása nélkül) le kell szívni. A maradék mintát lepárlócsészébe kell önteni és szárítószekrényben tömegállandóságig szárítani, majd meghatározni a hordalék tömegét. A visszamért tömeget leosztva a vett minta térfogatával megkapható a függély átlagtöménysége. A szárazanyag-tartalom meghatározásához a lepárlócsésze helyett lehet használni szűrőpapírt is.