A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 26. Szalai József - Garamhegyi Tamás - Hatvani István Gábor - Kovács József (OVF - ELTE - Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont): Hidraulikus áramlási rendszerek lehatárolása sekély felszín alatti vizek vízszint-idősorainak statisztikai elemzése alapján
BEVEZETÉS A Duna-Tisza köze a Kárpát-medence egyik legsajátosabb adottságokkal, csaknem minden természetes tájhatárán vízfolyásokkal lehatárolható tájegysége. További egyedi sajátosság, hogy elhelyezkedése, domborzati jellemzői, valamint kiterjedése miatt állandó, természetes vízfolyással nem rendelkezik, vízmérlegében a bevétel csaknem kizárólag a területére érkező csapadékból származik. Vízháztartásában az 1970-es évek elejétől kezdődően az 1990-es évek közepéig jelentős térbeli különbségeket mutató kedvezőtlen változások zajlottak le (Ladányi-Rakonczai, 2009, Kovács et al. 2010, Ladányi, 2011.) Ezek a kedvezőtlen változások elsősorban a sekély felszín alatti vízkészletek csökkenésében, illetve annak indikátorában a vízszintek süllyedésében mutatkoztak meg. A sekély felszín alatti vízkészletek csökkenésében, azok utánpótlódásában bekövetkezett kedvezőtlen változások egyik szembetűnő jele volt a térség deflációs tavai számottevő részének részbeni vagy teljes kiszáradása, valamint a terepbejárások tapasztalatai alapján az egykori tómedrek jelentős mértékű, helyenként visszafordíthatatlan átalakulása (Szalai et al. 2021). Ikonikus példaként említhető a huszadik század első felében még élénk fürdőélettel rendelkező Kun-Fehér-tó, ami mára teljesen elvesztette a vízkészletét, s az 1960-1980-as években kialakult üdülőtelep strandja az egykori tómeder egy részletében mesterségesen fenntartott víztestként üzemel. A szikes tavak vízkészletének pótlásában betöltött meghatározó szerepe mellett a sekély felszín alatti vízkészlet nemcsak az ökoszisztémák vagy a mezőgazdaság számára jelentett, illetve jelent fontos vízforrást, de évszázadokon át az ivóvízellátásban is nélkülözhetetlen volt. Az Alföldet egykor jellemző, bár változó sűrűségű, de kiterjedt tanyahálózat és a kapcsolódó gazdaságok fenntartása - különösen a vízrendezéseket követően - helyenként csak és kizárólag, máshol elsődlegesen a sekély felszín alatti vízkészletekre támaszkodhatott (Szalai, J. et al. 2021). Mindezeken túlmenően, a sekély felszín alatti vizek készletváltozása napjainkban is a Duna-Tisza köze - ha nem az egész ország - egyik legfontosabb vízgazdálkodási kérdése. Az olyan rendkívül aszályos évek, mint amilyenek az elmúlt évtized egyes éveiben tapasztalhatók voltak, vagy 2020 aszályos tavasza, 2022 első negyedévének „téli aszálya" ráirányítják a figyelmet a huszadik század második felében lezajlott folyamatok lehető legpontosabb megismerésének, elemzésének fontosságára. A 2022. évi „téli aszály" okaként, a 2022. január-március hónapok csapadékviszonyait és a sekély felszín alatti vizek szintjének alakulását az Integrált vízháztartási tájékoztató, operatív aszály és vízhiány-értékelés (IVHTE, 2022 április) alábbi térképei szemléltetik: 1. ábra. A 2022. január-március hónapok csapadékösszegének területi eloszlása (A bal oldali térkép a 2022. január-március hónapok csapadékösszegének területi eloszlását, a jobb oldali pedig a 2022. január-március hónapok csapadékösszegének az átlagtól (19912020) való eltérése területi eloszlását szemlélteti) (www.vizugy.hu)
