A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 19. Macher Gergely Zoltán - dr. Kozma Katalin - dr. Giczi Zsolt - dr. Koltai Gábor (SZIE): A talajnedvességi-állapot szezonális változásainak vizsgálata négy szigetközi mérőhelyen

Jelen dokumentumban a vizsgálat során felhasznált adatok, továbbá a 2021-es évben elvégzett talajnedvességi mérések számadatainak mértékegysége térfogat%-ban kifejezett mutatók, ahol egy térfogat% 1 mm összes nedvességet jelent 10 cm vastag talajrétegben, ennél fogva az adott vastagságú talajrétegben és mintavételi pontokban lévő víz mennyisége könynyen kiszámítható, elemezhető és összehasonlítható.

2.3.2. A talajnedvesség „in situ" mérési módszerei

Napjainkra számos tudományterület igényel és egyben alkalmaz is talajnedvesség-adatokat, köztük az alkalmazott hidrológia, az agrometeorológia, az aszálymonitoring vagy a precíziós mezőgazdaság gyakorlati technológiai megoldásai. A talajnedvesség kifejezésére szolgáló mértékegységek gyakorlati alkalmazása azonban még nem nyújt kellőképp reprezentatív információkat egy adott talaj nedvességi viszonyainak meghatározhatóságára. A bevezetett mérőszámokon túl elengedhetetlen tisztázni, hogy a talajnedvesség mérését a talaj mely szegmensén végezzük, főként a geometriai kiterjedésre gondolva. Ez azért fontos, mivel a talajnedvesség nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is erősen ingadozik (Dorigo et al. 2011). Az in situ monitoring hálózatokból jelenleg rendelkezésre álló talajnedvesség-adatok többsége azonban egyetlen talajtakaró-típus, jellemzően gyep állapotát tükrözi, azonban a talaj-, talajvíz- és talajnedvesség viszonyok más közeli talajtakaró-típusok (például szántóföldek vagy erdők esetén) jelentősen eltérhetnek ezektől a mért értékektől (Wyatt et al. 2021). Az elmúlt évtizedek során jelentősen megnövekedett az igény a talajnedvességi paraméterek mérésére, az effajta adatok szolgáltatására. A megoldást a talajnedvesség közvetlen mérése jelentheti, mivel a műszerek elhelyezésük után azonnal képesek adatot szolgáltatni egy adott, néhány négyzetméteres területről (Wu- Liu 2012).

Annak ellenére, hogy ma már számos gyors, modern módszer (neutronszóródásos, gammaradációs módszer, tenziométerek, gipsz- vagy nejlonblokkos készülék stb.) alkalmazható a talaj nedvességtartalmának megállapítására, laboratóriumi munkáknál ma is a klasszikus és igen pontos gravimetriás (szárítószekrényes) eljárás a legelterjedtebb. Ezzel a módszerrel a talajminta nedves tömegének és 105-110 °C-on történt szárítása után mért tömegének különbségéből állapítjuk meg a nedvességtartalmat (Stefanovits et al. 1999). A mérési elv megválasztása alapján két nagy területről, a mintavételes - és az „in situ", azaz terepi mérésből származó adatgyűjtésről beszélhetünk. A talajnedvesség mérésére szolgáló módszereket alapvetően két-két nagy csoportra oszthatjuk.

A mérés lebonyolításának módszereit meghatározva lehet laboratóriumi vagy helyszíni egy mérés, de a vizsgált talaj állapotának jellemzői is (bolygatott, bolygatatlan) meghatározzák azt, hogy mérésünk közvetve vagy közvetlenül szolgáltat eredményeket. Előbbi olyan fizikai paramétert mér, mely a víz mennyiségével van szoros összefüggésben (elektromos ellenállás, elektromos kapacitás stb.), míg utóbbi magát a víz mennyiségét méri. Említés szintjén még felsorolhatók a következő egyéb módszerek: távérzékelésen alapuló eljárások, karbidos módszer, klorimetrikus módszer, rádiofrekvenciás elektromágneses hullámok terjedésén, valamint mikrohullámú sugárzás mérésén alapuló módszerek. 3

3. ANYAG ÉS MÓDSZERTAN

A talajnedvességi állapot vizsgálataiba négy szigetközi mérőhelyet vontunk be, melyeken a talajnedvességi mérések a Szigetközi Környezeti Monitoring részeként rendszeresen monitorozásra kerültek. Az elvégzett elemzések során az 1995-2012 közötti mérések adatbázisát vettük alapul, melyet a 2021-es tárgyévben elvégzett monitorozás során nyert adatok vizsgálatának