A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 17. Krámer Tamás - Szilágyi József (BME): A Felső-Duna mértékadó árvízszintjeinek legújabb felülvizsgálata

NQ100 hossz-szelvény

17000

15000

ÍJ- 13000

3

c

z

11000

9000

7000

l!

~r~

1

El £1

O

Q|

ü

o1

Sl

1

1

1

SÍ S\

U|

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1 1

1 Jelen tanulmány |

MÁSZ felülv. [2013) i

1

1

1

1

1

..............i

1

1

1

M. Nb

1

Gönyű

1

Komárom

1

Lábatlan Esztergom S

:ob-----■—Bi-------------■--------------------------■!—

■----------------------■---------■--------1

1800

1780

1760

Dunafkm

1740

1720

1700

8. ábra. A 100 éves visszatérési idejű (NQ

100) nagyvízi vízhozam hossz-szelvénye a Dunán, valamint a homogenizált árvízi adatsorból számított 67%-os konfidenciasávja. A szaggatott vonal a 2013-as MÁSZ tanulmányban (Vituki Hungary-BME 2013) levezetett, vízrajzi adatok

statisztikáján alapuló görbét mutatja.

Figyelemreméltó, hogy a mellékfolyók torkolatainál a numerikus modellezéssel sokkal kisebb lépcsőt kaptunk, mint a 2013-as hidrológiai elemzésben. Nincs arról információnk, hogy az idézett munkákban milyen módszerrel rekonstruálták az éves maximális vízhozamokat a torkolatoknál, de az könnyen belátható, hogy a vízhozamgörbék pontatlanok, különösen a torkolat fölötti beduzzasztott szakaszokon. Éppen ezért a numerikus úton meghatározott lépcsőt pontosabbnak tartjuk, hiszen az a mellékfolyó-torkolatok vízmérlegét és esésviszonyait a modell a tényleges geometriával és vízszállító képességgel számítja. Ugyanakkor a numerikus eljárás egyik gyenge pontja, hogy az idősorgenerátor a Duna és a mellékfolyók árvizeinek egyidejű bekövetkezését csak egyetlen korrelációs együtthatón keresztül képezi le, a vízgyűjtők és a szélsőséghez vezető csapadékmezők földrajzi elhelyezkedését nem veszi figyelembe.

Az NQ10 értékeire a tanulmányunkban a GEV eloszlásfüggvénnyel 6-8%-kal alacsonyabb értéket állapítottunk meg, mint a 2013-as MÁSZ tanulmányban.

Ami pedig az 1000 éves visszatérési idejű vízhozamokat (NQ1000) illeti, azokra jóval nagyobb szórás mutatkozik a különböző források között. Medvénél a hidrológiai statisztikai elemzésünk és a Monte Carlo szimulációnk 7%-kal eltérő eredményt ad (1. táblázat), ami - mint ahogy arra hivatkoztunk NQ100 esetében is - az idősorgenerátor korlátozott kalibrálhatóságából fakad. Az 1000 éves árvizek azonban Ausztriában és Szlovákiában komoly elöntéseket okozva, erősen csillapodva érnének hazánkba. Az eloszlásfüggvény extrapolációja eleve nagyon bizonytalan az NQ idősor hosszát többszörösen meghaladó visszatérési időkre, különösen akkor, ha megváltozik a hidrológiai folyamat jellege. Valószínűleg hidrológiai statisztikával túlbecsüljük ezeknek a sosem látott, szélsőséges vízhozamoknak a nagyságát.