A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 3. Dr. Csoma Rózsa - Wagner Flóra (BME): Visszatöltési megoldások kavicsbányatavak kedvezőtlen hatásainak csökkentésére

Hazai bányatavaink jelentős része síkvidéki, mely esetben a tó vízforgalmát a párolgás határozza meg. Párolgás esetén különbséget kell tenni a fedett felületen a növényzet és a talajvíz együttes párolgása, az evapotranszspiráció és tisztán a nyílt vízfelület párolgása, az evaporáció között, mely általában jelentősebb az előbbinél. A párolgás által dominált bányatavaknak létesítése során olyan új szabad vízfelület alakul ki, melyek esetén a fedett felületekhez viszonyított többletpárolgás nagyrészt a talajvízből pótlódik. Ez a felszín alatti vízmérleg szempontjából veszteség, mely részben módosuló áramlási viszonyokat, részben - különösen a létesítendő mű környezetében - lecsökkenő talajvízszintet eredményez. Az évszakonként és hidrometeorológiai helyzettől függően változó erősségű hatás a kitermelés során erőteljesebb, de a felhagyott tavak esetén sem szűnik meg (Csoma-Wagner, 2021).

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy kisebb, erőteljesen erdősült területen kialakított, bőségesen leárnyékolt tavak esetén ritkán előfordulhat olyan eset, amikor az evaporáció a csekélyebb. Ezesetben a fenti vízveszteség a kedvezőtlen hatásaival együtt elhanyagolható (Lfu, 2004). Hasonlóan ritka eset az, amikor egy kisebb tavat egy közeli vízfolyás vízkészlete oly mértékben táplál, hogy a tó okozta leszívás nem, vagy alig mérhető (Green et al, 2005).

A fenti, ritka kivételektől eltekintve, általában kialakulhatnak az olyan, kedvezőtlen hatások, mint a felszín alatti vízkészletek csökkenése, a talajvízszint süllyedése, melyek többféle módon is ellensúlyozhatók.

Talán a legkedvezőbb megoldás a tó felszámolása, azaz visszatöltése lenne. Bár ez meglehetősen ritka eset, de a hazai gyakorlatban van rá példa (Innotéka, 2021). Ugyanakkor egy-egy tó vagy tórész visszatöltése esetén is szem előtt tartandók az alábbiak:- lehetőleg a visszatöltéshez a saját meddőt alkalmazzuk, vagy esetleg a környékről származó, tehát a környezetéhez minden tekintetben igazodó anyagot;- külső forrásból származó anyag csak részletes ellenőrzés után tölthető vissza (Lfu, 2004),- a kitermeltnél számottevően vízzáróbb anyag visszatöltése a tó teljes kerülete mentén nem, csak szakaszosan esetleg egy-egy különös védelmet igénylő részen javasolható, hogy a tó vízforgalma - ha csökkent mértékben is - megmaradjon (Böhm et al, 1999).

Egy másik lehetőség a kedvezőtlen hatások ellensúlyozására a szabad vízfelület párolgásának csökkentése. Különösen melegebb égöveken tározók és egyéb nagyobb vízfelületek párolgási veszteségének csökkentésére, az édesvízkészlet védelmére igen széles körű kutatások folynak. Ezek eltérő körülmények között, eltérő alapelveken, többféle lehetséges megoldást is vizsgáltak, melyek összefoglalását adja Waheeb Youssef - Khodzinskaya (2019) munkája. A párolgáscsökkentést fizikai, kémiai és biológiai módszerekbe sorolják és a szakirodalom alapján részletesen értékelik. A bemutatott legfontosabb módszerek alapelveit, valamint a velük elérhető becsült legnagyobb párolgáscsökkenést a fenti munka nyomán az 1. táblázatban foglaltunk össze.

A KEDVEZŐTLEN HATÁSOK, CSÖKKENTÉSÜK MÓDJA ÉS LEHETŐSÉGEI