A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 15. Szalai József (OVF) - Dukai Dávid - Nagy György (ADUVIZIG ): A helyben képződött vízkészletek tározási lehetőségei Tázlár térségében
A Hátság területén több kedvezőtlen hatás csaknem egyidejű jelentkezése következtében az 1970-es években talajvízszint-süllyedés kezdődött, ami az 1990-es évek közepéig tartott. Az utóbbi több mint két évtizedben - elsősorban a csapadékosabb időszakokban, években - jelentős talajvízszint-ingadozások alakultak ki. A csapadékosabb időszakban bekövetkezett helyenként, jelentős talajvízszint-emelkedés csaknem mindenhol átmenetinek bizonyult: a későbbi időszak, időszakok csapadékhiánya következtében ismét a talajvíz-készlet csökkenése vált dominánssá. Egyes térségekben az utóbbi két és fél évtizedben az 1990-es években mért abszolút minimumokat újabbak követték. Máshol pedig az utóbbi években figyelhető meg a talajvízszint további - úgy tűnik ismét trendjellegű - csökkenése. A XX. század utolsó harmadáben bekövetkezett változások okainak és azok összefüggéseinek feltárására kiterjedt feltáró munka folyt, az utóbbi években zajló jelenségek esetében erre még nem került sor. A Duna-Tisza közén, elsősorban a Hátság területén kialakult vízhiány regionális szintű pótlása egyre sürgetőbb feladat, annál is inkább, mert a terület aszályosodása megnőtt, ami a felszín alóli kivételek növekedésével járt, azaz tovább súlyosbodott a vízhiány. Összességében a máris jelentős és egyes térségekben tovább növekvő vízhiány kedvezőtlen hatást gyakorol a gazdaságra, az idegenforgalomra, de a természeti értékek megőrzése is mind több akadályba ütközik. Azaz a térség megtartó képessége csökken, ami az elvándorlás növekedését eredményezi. (A táj átalakulásának, változásának követésére elegendő csak a katonai felméréseknek a Tázlár környéki tavak térségét bemutató részleteit tüzetesen tanulmányozni.) Abban széleskörű egyetértés alakult ki, hogy a Hátság vízhiányának enyhítésére csak regionális léptékű vízpótlással lehetséges. A vízpótlás lehetőségeit akár mintaterületekre, akár a térség egészére kiterjedően több terv részletezte, s mutatott be kidolgozott, megvalósításra váró lehetőségeket. Azonban mindaddig, amíg ezek a tervek megvalósulnak, mind nagyobb szükség van a helyben képződött vízkészletek visszatartására, helyben történő tározására. Ez utóbbira már néhány megvalósult beruházás szolgálhat példaként. Ebben a dolgozatban egy sajátos adottságokkal rendelkező mikrorégió, a Tázlár környéki tavak térségének lehetőségeit vizsgáltuk: beleértve a táj évszázados változását éppúgy, mint a jelenlegi adottságokat és lehetőségeket. A Tázlár környéki tavak kivétel nélkül deflációs mélyedésekben kialakult szikes tavak voltak. Közös jellemzőjük, hogy vízkészletük jelentős, esetenként meghatározó részét elveszítették. Ennek következtében számos kedvezőtlen változás zajlott le, közöttük a korábbi vizes élőhelyek területének csökkenése, esetenként teljes megszűnése. (Ez utóbbiak újjáéledésében rövid időhorizonton a regionális léptékű vízpótlás sem eredményez érdemi változást.) A vizsgálatok célja az volt, hogy a lehetőségek és adottságok feltárásával és értékelésével kiválasszuk azt a helyszínt, ahol a helyben képződött vízkészletek elhelyezésére mód van, törekedve arra, hogy ez utóbbi a természeti értékek megőrzésében is szerepet kapjon. Tázlár térségében négy szikes tó helyezkedik el, melyek közül a helyben képződött vízkészletek hasznosításával - sajátos adottságai miatt - a Szarvas-tó vízpótlása élvezhetne prioritást. Azonban ez a közeljövőben még nem válhat valóra, mert Tázlár község szennyvizeinek összegyűjtése még nem megoldott, ezért a becsléseink szerint az évente képződő mintegy 60000 m3 vízkészlet helyben történő elhelyezésére csak a megfelelő infrastruktúra kiépítését követően kerülhet sor. Amennyiben időközben a regionális vízpótlás megvalósul, - melynek keretében a Tázlár környéki tavak a jelenlegihez képest is víztöbblethez jutnának - akkor a helyben képződött víz
