A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 15. Szalai József (OVF) - Dukai Dávid - Nagy György (ADUVIZIG ): A helyben képződött vízkészletek tározási lehetőségei Tázlár térségében
elsősorban a települések nevére, a magasabb terepformák, „hegy"-ek és a puszták megnevezésére terjedt ki. Az állóvizek nevét csak a települések közelében lévők esetében tüntették fel. (Ami valószínűleg megfelelően tükrözi a mindennapok gyakorlatát: a távolabbi tavak kisebb vagy jelentéktelen szerephez jutottak, ezért egyértelmű azonosításuk sem volt elengedhetetlenül fontos.) A Tázlár környéki tavak közül csak a későbbi térképek névanyagában Lázár-tó néven ismert állóvíz esetében olvasható név: „Szekes-Benitzky". (Valószínűleg a tó közelében tanyás ingatlannal rendelkező „Benitzky Jósef"-et névadónak tekintve.) A Puszta Pirtó északkeleti részén, a Pirtói-csárdától nem túlságosan messzire nagyobb kiterjedésű állóvíz helyezkedett el. A későbbi Nagy-tó a meder északkeleti részén kisebb nyíltvízfelülettel rendelkezett, amit jelentős kiterjedésű, elsősorban déli irányban húzódó vizenyős terület határolt. A Szarvas-tó - ekkor még név nélkül - medre a ma ismert morfológiai megjelenéséhez hasonló alakú volt. Jellemzője a déli irányban toldalékszerűen elnyúló vizenyős terület, ami a tó természetes vízszint-szabályozásában juthatott szerephez. A Lázár-tó (Szekes-Benitzky) észak-nyugat és észak-kelet felől határozott partvonallal, valamint jelentős nyíltvízfelülettel rendelkezett. Déli-délkeleti irányban kiterjedt vizenyős térszín kapcsolódott hozzá. A későbbiekben Szűcs-tóként azonosított tó vizenyős, részben benőtt terület közepén helyezkedett el. Sajátossága, hogy a tó partvonala mentén, helyenként ahhoz egészen közel szekérút vezetett a „Csőszház Benitzky" irányába. III. katonai felmérés A Habsburg Birodalom III. katonai felmérésére az 1869-1887 közötti időszakban került sor. (Ezen belül a Magyar Királyság területén 1872-1884 között, Tázlár térségében 1881-ben végezték el a munkát.) A Tázlár térségében elhelyezkedő tavak akkori állapotának jellemzésére az 1:75000 méretarányú térképlapok bizonyultak alkalmasnak. A térség továbbra is Puszta Tázlár néven azonosítható. A térkép tartalmi elemei a minősített közlekedési útvonalak, füves és erdős területek, fasorok, települések, tanyák és az ásott kutak. A tavak nyíltvíz-felületei visszahúzódtak, a vizenyős területek is visszaszorultak. A Tázlár-környéki tavak közül csak a Szarvas-tó és a Lázár-tó kapott nevet. (Ez utóbbi „Székes" megírással.) A térképen a Lázár-tó nem rendelkezik nyíltvíz-felülettel, a Nagy-tó, a Szarvas-tó és a Szűcs-tó azonban igen. Az 1:25000 méretarányú változaton ismét feltűnik a Nagy-tónak az I. katonai felmérés idejéből ismert „Pirtói tó" neve. Az 1941. évi katonai felmérés Magyarország újabb, az ország megnagyobbodott területére is kiterjedő katonai felmérése (amire egyes szakirodalmi források IV. katonai felmérésként hivatkoznak) idején, 1941-ben a Prónayfalva (Tázlár) környékén elhelyezkedő tavak esetében jelentős vízfelületet azonosítottak. A levezető csatornákat később létesítették, ezért a tavak vízszintjét a csapadék-hozzáfolyás-párolgás mindenkori egyensúlya szabályozta. A területhasználat mellett a kiteljesedett tanyarendszer és a dűlőutak hálózata jellemezte a tájat.
