A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 4. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Emlékeim a vízügyi ágazat 1960-as-1970-es éveiről
Ziegler Károly az általános mérnöki oklevelét még 1924-ben szerezte. A „hagyományos" kultúrmérnöki szakma (vízrendezés, öntözés, folyószabályozás, árvízvédelem stb.) szinte minden területén dolgozott, és kiváló vezetői rutinnal is rendelkezett. A Főigazgatóságon e szakterületeken kívül a nemzetközi kapcsolatok is hozzá tartoztak mivel anyanyelvi szinten beszélt németül és franciául. Okos, bölcs, szerény, közvetlen, de határozott vezető volt. Sok kritikus árvíz baj nélküli levezetése, a kritikus helyzetek megoldása az ő nevéhez fűződik. E munkájában nagyon szigorú volt, a külső fecsegőket, és még magas rangú politikusokat sem engedte beleszólni a védekezési folyamatába. Nemzetközis főnökként én igazából az olaszországi kiküldetésem során ismertem meg. Mi volt a háttere ennek az útnak? A II. világháború előtt nagyon szoros kapcsolatunk volt az olasz vízügyesekkel. A hatvanas évek elején kiküldtek hármunkat (Kálmán Miklóst, dr. Perényi Károlyt és engem) az esőztető öntözéssel kapcsolatos olaszországi tapasztalatok megismerésére. A háború után - tudtommal - ez volt az első hivatalos út oda. A kiutazás előtt Ziegler Károly hasznos javaslatokkal indított útra bennünket. A fogadó fél nagyon sűrű és gazdag programmal várt bennünket. Az engedélyezett két hét elteltével telefonon felhívtuk Károly bácsit és a nagy esőzésekre hivatkozva izgatottan kértünk még egy heti hosszabbítást. „Ha egészségesek vagytok, és van még pénzetek, nyugodtan maradjatok, és csináljátok végig a programot" volt a megnyugtató válasza. Az ajándék napok fogytával szégyenkezve újból felhívtuk. „Ha még van pénzetek, maradhattok, de ez az utolsó engedmény. Remélem, nem akartok lelépni, mert ebből nekem is bajom lenne." A hónap végén pontosan hazaérkeztünk, senki sem maradt Olaszországban. Az ott szerzett tapasztalatok alapján terveztük és építettük meg a kalocsai és a balatonaligai esőztető fürtöt is. Ezzel indult hazánkban az esőztető fürtök szélesebb körű kiépítése. Dr. Breinich Miklós (mérnök) Szászhelyi Pál főigazgatóhelyettesé történő kinevezése után, fiatalon került a Vízépítőipari Főosztály élére. Jól felkészült mérnök volt, és itt vált rutinos, jó vezetővé. Emberileg pedig vég nélküli kedvesség, közvetlenség jellemezte. Vele minden lényeges, kritikus ügyet őszintén és gyorsan egyeztetni tudtunk. Nem volt véletlen, hogy rövid idő elteltével főigazgató-helyettesnek nevezték ki, és ő dolgozott leghosszabban, egészen nyugdíjba meneteléig ezen a szinten. Én szerencsés voltam, mert vele hosszú időn keresztül beosztottjaként dolgozhattam, majd nyugdíjasként a KÖRTEVIZ2 Klubunkban még évtizedekig együtt „szórakozhattunk". Kövesi Gyula (gépészmérnök) első időben, osztályvezetőm volt, majd 1970-től, a Műszaki Fejlesztési Önálló Osztály vezetőjeként volt a főnököm. Ő abban az időben került az OVF-be mint építésgépesítési szakember, amikor még ide tartozott a vízépítés ágazati fejlesztése, irányítása. A vízgazdálkodás egyes szakmai problémáit mélyebben nem ismerte. Erre később 9. kép. Breinich Miklós 2 A betűszó feloldása: Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Nyugdíjasok Klubja
