A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
vidékén az 1740-es évektől találkozunk, és e tevékenység az 1770-es évektől vált rendszeressé. A 19. század elejéig a vízszabályozási munkák irányítója elsősorban a vármegye volt, élén az uralkodó által kijelölt főispán állt. Az önkormányzat képviselője az alispán volt, akinek munkáját különféle tisztviselők segítették. Az 1770-1780-as évektől közéjük tartozott a vármegye mérnöke is. A vizimunkálatok végrehajtását a vármegyék közmunkával oldották meg: az egyes helységek megfelelő számú jobbágyot bocsátottak rendelkezésre, akik munkavezetők irányításával a folyók tisztításánál, csatornák építésénél dolgoztak. A korai vizimunkálatokban súlyos gondot jelentett az egységes irányítás hiánya. A helyzet 1788-tól javult, ugyanis megszervezték a Vízi és Építészeti Főigazgatóságot, mely műszaki segítséget nyújtott a helytartótanácsnak. 1815-ben a királyi udvar az ország vízügyeinek rendezését egy főigazgatóra és öt vízépítési felügyelőre bízta. (Dóka 1997). A 18. században a vármegyék mérnökei az egyes részfeladatokat különösebb vízrajzi mérések nélkül, empirikus megfigyelés alapján határozták meg. Az egységes irányítás megoldása, az érdekek összehangolása a további munkák egyik fontos előfeltétele lett. A Körösök vidékére a királyi biztos kiküldését 1800-ban vita előzte meg a Fehér- és Fekete-Körös munkáival kapcsolatban. 1802 júniusában br. Vay Miklóst (1756- 1824), az akkor 46 éves hadmérnököt, korábbi dandártábornokot, a londoni Royal Society tagját, szabolcsi birtokost nevezték ki a Körösök vidékének királyi biztosává. Feladata főleg a vizek lefolyási akadályainak eltávolíttatása volt. Vay Miklós országgyűlési követ volt, népszerű ember, aki mérnöki végzettségére tekintettel érdemben tudott dönteni a fontosabb kérdésekben. Békés megye közgyűlése Vayt 1803. április 15-én nagy lelkesedéssel fogadta. Tudását nagyra becsülték, elismerték külföldi tapasztalatait. Első tevékenysége Békésben - a közgyűlés segítségével - a számos panaszra okot adó, az árvizek levezetése szempontjából előnytelen malmok felülvizsgálata volt. Vay Miklós királyi biztosi működését három periódusra oszthatjuk: 1810-ig a felmérések, malomügyek adták tevékenységének zömét, 1810-1818 között folytak a jelentősebb építkezések, 1818-1824 között pedig munkáját elsősorban Huszár Mátyás térképezése határozta meg. Mint gyakorló mérnök, Vay nagy szerepet tulajdonított a vízrajzi felmérésnek és megpróbálta elérni, hogy minden érdemi munkát mérések előzzenek meg. Királyi biztossága idején végeztek először korszerű szintezést a Körös-vidéken. Vay Miklós 1818-ban kérte a helytartótanácsot, helyezzék Huszár Mátyást (1778-1843), az akkor 40 éves, közismert, nagy gyakorlatú és tapasztalaté kamarai mérnököt a Körösök vidékére, hogy elvégezze a régóta esedékes felmérési munkákat. Huszár Mátyás mérnök 1818 szeptemberében kapott megbízást a Körösök rendezését célzó terv összeállítására. Huszár általában 3-6 mérnök segítségével dolgozott. Segédei között volt például Vásárhelyi Pál, Vargha János, Vörös László - a Tisza-szabályozás későbbi nagy alakjai és mások. A tervezés során a Körösök vízrajzi munkáival összefüggő vízszínrögzítések érdekében ő állította a Körösök első vízmércéjét. A felmérés első fázisában háromszögelést végeztek, melynek kiindulópontja a katonai 1. kép. Báró Vay Miklós (1756-1824) 3
