A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 11. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök): Újra indult a Vízügyi Közlemények kiadása
Dr. Szlávik Lajos Professor Emeritus, egyetemi magántanár, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke Újra indult a Vízügyi Közlemények kiadása Kivonat A Vízügyi Közlemények hazánk legrégibb vízügyi szakfolyóirata. 142 évvel ezeló'tt, 1879-ben jelent meg jogeló'dje, a Kultúrmérnöki jelentések. A lapot Kvassay Jenó' alapította és szerkesztette. 1890-től Vízügyi Közlemények elnevezéssel adták ki. A Vízügyi Közleményeknek 1879 óta összesen 340 rendes és 24 külön füzete, illetve kötete jelent meg, 59 ezer oldal terjedelemben. 2004 óta - két tematikus különszámot nem tekintve - a folyóirat megjelenése szünetelt. 2020-tól újra indult e nagy múltú folyóirat, amely eredeti, 142 évvel ezelőtti koncepciója mentén született újjá. 2020-ban két füzet jelent meg. Az első' egy Kvassay emlékszám, születésének 175. évfordulójára. A 2. szám az 50 évvel azeló'tti, 1970. évi nagy Tisza-völgyi árvíz történéseit összefoglaló emlékkötet. A dolgozat bemutatja a folyóirattal kapcsolatos terveket, elképzeléseket. Kulcsszavak Vízügyi szakirodalom, vízügyi szakfolyóirat, Vízügyi Közlemények, digitalizált kiadványok, Kvassay Jenő' A Vízügyi Közlemények hazánk legrégibb vízügyi szakfolyóirata. 142 évvel ezelőtt, 1879-ben jelent meg jogelődje, a Kultúrmérnöki jelentések. Ezt a műszaki-tudományos lapot a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő, aki a 19. század végén - a 20. század elején a magyar vízgazdálkodás legnagyobb egyénisége és vezetője volt. Az ország vízgazdálkodásának történetében fontos mérföldkő volt az 1879. esztendő. Ebben az évben szervezték meg a vízimunkálatoknak egy, addig hazánkban ismeretlen intézményét, a kultúrmérnöki hivatalt. A kultúrmérnöki szolgálat életre hívása nagy lendületet adott az akkoriban legégetőbb vízi feladatnak, a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak. Megszervezője és negyven éven át vezetője Kvassay Jenő volt, akinek az 1879. évi első, majd az utána következő években közrebocsátott beszámoló jelentéseiből fejlődtek ki a vízimérnököket tájékoztató, tanító, nevelő és működésüket értékelő évi füzetek. Bár a fiatal, akkor 29 éves Kvassay Jenő szerkesztésében kiadott első évi füzet még csak egy tisztán adminisztratív jellegű, hivatalos beszámoló jelentést tartalmazott, a következő években azonban fokozatosan különböző ismertető és tapasztalatokat közlő tanulmányok, külföldi tanulmányúti beszámolók is csatlakoztak hozzá. Az 1889-ben felállított Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal hatásköre a kultúrmérnöki, közegészségügyi-mérnöki és halászati ügyeken kívül a folyammérnöki és ármentesítési ügyekre is kiterjedt. A11 éves múltra visszatekintő „Jelentések" helyett a Hivatal 1890-től Vízügyi Közlemények címen a mindenkori szükségnek megfelelő időben megjelenő füzetsorozatot adott ki. A szerkesztő Bogdánfy Ödön kultúrmérnök, a hidrológia magyar úttörője volt. Az 1910-ig terjedő 21 év alatt - kötetlen rendben - 30, egyenként 100-500 oldal terjedelmű füzet jelent meg. 1911-től azután kéthavonként megjelenő folyóirattá alakult a Vízügyi Közlemények, amely 8 éven át 100-300 oldal terjedelmű füzetekkel jelent meg. Az évfolyamok számozása is 1911- től, a rendszeres megjelenés kezdetétől indult. Az első szám előszavában - többek közt -
