A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején
A társulattá alakulás szempontjából eredménytelen 1913. januári közgyűlést követően, a m. kir. földmívelésügyi miniszter további intézkedéséket hozott, kedvezményeket biztosított az esetlegesen megalakuló társulat számára. Céljának elérése érdekében, még egy új törvényjavaslatot is beterjesztett, az Egyes vízrendező társulatoknak adandó előlegekről, ill. segélyekről t.c.-t. Ennek kiemelt célja a Tisza-Szamosköz ármentesítése és belvizeinek szabályozása, valamint az árvíz sújtotta lakosság keresethez juttatása volt. A térségben ugyanis a Tisza, Szamos és Túr folyók árvizei 1912 nyarán mintegy 120 000 hold termőföldet öntöttek el. A Tisza-Szamosközi érdekeltség 6 500 000 K, támogatást kapott (Fejér 2010). A Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal javaslata alapján, Szatmár vármegye alispánja 1914. január 11-re ismét összehívta Tisza-Szamosközi érdekeltséget. A Tisza-Szamosköz legnagyobb földbirtokkal rendelkező érdekeltjei között volt három község, Fehérgyarmat (3785 h), Batiz (3547 h) és Nagypalád (3088 h). Az egyéni, illetve családi tulajdonú birtokok közül 3000 holdnál is nagyobb területtel rendelkezett: gróf Hadik Barkóczi Endre (6856 h); báró Haynau Gyula hitbizománya (3646 h), báró Kende Zsigmond (5471 h) és báró Vécsey József Aurél (3303 h). 1914. január 11-én a Szamosjobb ésTiszabalparti Érdekeltség jogutódjaként Szatmárnémetiben létrejött a 273 000 hold (118 000 ha) területen működő Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. A közgyűlés határozati javaslata szerint: „a Tisza-Szamos-köz egységes ármentesítésére, az ártérre ömlő külvizeknek, a Túr, Botár, Túrc, stb. folyók szabályozására és a belvizek levezetésére a Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal által készített a m. kir. földmívelésügyi miniszter 66.616/1912. számú rendeletével elbírált azon terv alapján, mely szerint az ártérre ömlő összes külvizek egy csatornán a Tiszába vezettessenek, „Tisza-SzamosköziÁrmentesítő és Belvízszabályozó Társulat" címen vízrendező társulattá alakulás 10 millió korona kölcsönt megszavaz...". A közgyűlés elhatározta, hogy az ártérfejlesztés végrehajtását és a főcsatornák kiépítését 1917. év végéig befejezi és ezután azonnal megkezdi a ll-od rendű belvízlevezető csatornák építését is. Elfogadták és jóváhagyás végett a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez felterjesztették a társulati alapszabályokat, melyeket a földmívelésügyi miniszter 1914. július 6-án hagyott jóvá. Az Alapszabályok szerint a Társulat székhelye, központi hivatala, közgyűléseinek és választmányi üléseinek helye Szatmárnémeti szab. kir. város. Az Alapszabály az alkalmazottakat három csoportba sorolta: tisztviselők, segédszemélyzet, szolgák. A tisztviselőkhöz tartoztak: igazgató-főmérnök, főmérnök, 2 fő mérnök, főszámvevő-ellenőr, számvevő, pénztárnok, irodatiszt. A segédszemélyzethez a gátfelügyelőket sorolta, a szolgák csoportjába a csatorna-, gát- és zsilipőröket, és a hivatalszolgákat. Az alakuló közgyűlésen társulati elnöknek választották Kende Zsigmond földbirtokost, császári és királyi kamarás felsőházi tagot, alelnöknekdr. Újfalussy Dezsőt Szabolcs vármegye főispánját, dr. Vajai Károlyt Szatmárnémeti polgármesterét és Csaba Adorjánt Szatmár vármegye főispánját. A 1914. május 29-én tartott választmányi- és közgyűlésén tárgyaltak többek között: a 6,5 millió K állami előleg igénybevételéről; a társulati tisztviselők javadalmazásáról; az 1914. évi költségelőirányzatról. Döntöttek a műszaki személyzet felvételéről: átvették a korábbi érdekeltségi főmérnököt, Bodnár Károlyt. Igazgató-főmérnöknek meghívták Nyárády László miniszteri osztálytanácsost, vízépítési kerületi felügyelőt, aki minisztériumi tisztségéről lemondva elfoglalta új szatmári állását. A Társulat megvizsgálta, hogy működési területén, a korábban létrehozott hat kisebb lecsapoló társulat (Gyula-Feketeardói-láp Lecsapoló Társ.; Túr-patak Vidéki Lecsapoló Társ.; Liget Lecsapoló Társ.; Akli-dabolci Láp-lecsapoló Társ.; Éger és Sárvíz Lecsapoló Társ.; Nagy Éger Vízlecsapoló Társ.) víziművei beilleszthetők-e a Társulat szervezetébe. és a hálózatnak 13 állomása működött. Emellett 14 000 m hosszú csatornahálózata volt kiépítve, 5 zsilippel (Vályi 1916).
