A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején
Viczián számításai szerint, a 101 m3/s árvízi vízhozam levezetésére alkalmas Tiszai-Túr-csatorna kiépítésének költsége 2 000 000 K. A Batár, Hodos, Tűre és a Túr Kőszegremete alatti szakaszán az árvizek levezetése 2 000 000 K. A beruházás költsége és a számított haszon egyaránt 6 838 000 K. A beruházás összesen 4 838 000 koronába kerül, a vízhasznosítások értéke 3 406 000, így a 142 millió m3 víz tározása európai szinten egyedülállóan olcsó (kb. 3 >2 fillér/m3). Tározás nélkül, az árvizek egyszerű levezetése a Tiszai-Túr-csatorna mentén a Műszaki leírás 100-ik oldalán található kimutatás szerint 3 410 000 Korona. A külvizek szabályozása tehát, közelítőleg ugyanannyiba kerülne tározással, mint anélkül. Lényeges különbség, hogy az árvízlevezető csatorna a Tisza, vagy Szamos árvízszintjét növeli, míg a tározás a Túr vidékét olcsó vízhasználatokhoz juttatja. Megállapítja, hogy megbízható, részletes tervek elkészítéséhez szükséges további vizsgálatok végzése. Csak helyszíni felvételek készítése és a lefolyási viszonyok ismerete döntheti el, hogy valójában mennyire előnyös a szabályozás tározással való megoldása és hogy pénzügyileg is jobb-e ez a megoldás. Javasolja, hogy a Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal, a tározással való külvíz-szabályozás kérdését részletesebben tanulmányozza. A megválaszolandó műszaki kérdéseket 14 pontba foglalja össze. A lefolyás alaposabb feltárásához szükséges csapadékmérő-, vízmérce- és hírközlési hálózat fejlesztése, továbbá a vízhozammérések végzése egyeztetést igényel Vízrajzi Osztállyal. A vizsgálatok során a beszerzett adatok alapján szükségessé válhat a terv esetleg átdolgozása. A Viczián Ede szakvéleményéhez Bogdánfy Ödön 1907. december 24-én észrevételt fűzött, melyben felhívja a figyelmet, hogy a tározás kérdésének tanulmányozása, azért is szükséges, mert a vízhasznosítás szempontja lehetőleg telt tározót-, az ármentesítés lehetőleg üres tározótér tartást igényel. A fentiek alapján a M. Kir. Országos Vízépítési Igazgatóság a Szatmárnémeti M. Kir. Folyammérnöki Hivatalnak küldött - a Tisza-Szamosköz ármentesítése tárgyában és a Hivatal által készített tervekre vonatkozó - leiratában közölte, hogy a külvíznek tározás útján történő levezetését alkalmas megoldásnak tartja, ehhez szükséges egy erre vonatkozó tanulmány elkészítése. A Vízrajzi Osztályt megbízta, hogy a szükséges adatokat szerezze be és azok alapján a tározásra vonatkozó tervet készítse el. A levelet 1908 március 17-én Bulyovszky János min. tanácsos, osztályvezető írta alá. 5.) AZ 1912-BEN ELFOGADOTT TISZA-SZAMOSKÖZ TERV Az 1907-ben készült tervek - az 1912. évi súlyos károkat okozó árvizekig - nem kerültek elfogadásra. Tekintettel a bekövetkezett árvízi károkra, a kormányzat tovább nem halaszthatta a beavatkozást, a terveket újra elővette, és állami támogatást ígérve, a földmívelésügyi miniszter báró Kende Zsigmond földbirtokost megbízta az érdekeltség társulattá szervezésével. A Vízrajzi Osztály elkészítette a túri tározás lehetőségét megalapozó lefolyásvizsgálatot, ugyanis az 1912. évi tervezetben, az 1907-ben a Hivatal számított 250 millió m3, illetve a Viczián óvatos becslése szerinti 142 millió m3 maximális tározóképesség helyet, már jóval kisebb érték, 50-90 millió m3 szerepel. Kövessy Győző, a Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal képviseletében, 1912-ben „A Tisza-Szamosköz vízrendezési tervezetének ismertetése" címen foglalta össze a terület vízrendezésére vonatkozó utolsó tervváltozat tartalmát. Tisztázza az alkalmazás hatókörét, azt, hogy a Tisza-Szamosköz alatt Szatmár és Ugocsa vármegyének az a része értendő, melyet egyik oldalról a Tisza folyó, másik oldalról a Szamos folyó, harmadik oldalról a Rákta ér, az Ugocsai hegyeknek a Pusztahegytől és Szőlősgyuláig terjedő része, Csorna és Tivadarfalva községek határolnak. A területet két részre osztja a Túr folyó, és itt folyik le a Túrc, Batár és a két Hodos patak is. Megállapítja, hogy a korábban készült tervek hiányossága az, hogy a Túr és Batár csatornák töltései mögött összegyűlő belvizek levezetéséről nem gondoskodott. Olyan megoldást kerestek, mely az árvizek kizárása mellett a Túr völgyébe
