A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása

fűződik a Csornafoktői árapasztó csatorna építése és a karapancsai, hercegszántói szivattyútelepek elektrifikálása (Vukováry 1978). Szintén már korábban a vízügy szolgálatában állott az igazgatóság hajdani gazdasági igazgatóhelyettese, Bánhidi Béla, aki, több mint 40 éves vízügyi munkaviszonya alatt gyakorlati és műszaki-gazdasági tapasztalataival segítette az Igazgatóságot. Jelentős szerepet vállalt a közéletben is, részt vett a kamarazenekar megszervezésében, a bajai sportéletben is (Szenti 1978). Vukováry Attila 1955-ben kezdte meg munkáját a VIZIG- nél, s 22 éven keresztül, 1987-es nyugdíjazásáig ellátta az igazgatóhelyettes főmérnöki tisztet. Az igazgatóság legfontosabb történelmi eseményeinél jelen volt, jelentős tevékenységet fejtett ki a jugoszláv-magyar határ menti vízügyi együttműködésben (Szenti 1989). A mai „nagyok" közül ki kell emelni Rónay Istvánt, aki számos különböző beosztásban (a vízrendezési előadótól a vízrendezési vízhasznosítási és társulati osztályvezetőig) dolgozott, szakmai pályájának egyik legkiemelkedőbb területe a Homokhátság vízgazdálkodási problémával kapcsolatos megoldások kidolgozásához kapcsolódik. Igen sokszínű életpályát tudhat magáénak a 2012-ben nyugdíjba vonult Koch György, aki az 1974-ben megszervezett vízrajzi csoportot irányította, majd négy év mongóliai kintlét után (amely során a VGI munkacsoportját irányította) visszatérve Bajára, Vízgazdálkodás-fejlesztési osztályvezető lett (Fejér László szerk. 2019.).

Ahol lehetőség van rá, a könyv igyekszik beszéltetni a múltat, mérnököket. Ennek egyik forrása a már fentebb említett hangarchívum, szakemberek visszaemlékezései, mérnökökkel készített interjúk. Az események színesebbé tételét segíti a korabeli sajtó - pl. Petőfi Népe - amelynek felkutatásában, akárcsak a szakirodalomban nagy segítségemre volt a Hungaricana, Arcanum adatbázisa. A könyv utolsó fejezete az Igazgatóság mindennapi életébe igyekszik betekintést engedni, ezzel is egy kicsit közelebb hozva az akkori világot. Ennek a mindennapi életnek értékes forrása az Igazgatóság korabeli szakszervezeti lapja, a Dunatáj. A dolgozók és a széles közönség tájékoztatására 1963-ban elindult lap közel 20 évig „tudósított" a bajai vízügyesek életéről, munkájáról. A „fonalat" 2019-ben vette fel újra az Igazgatóság: immáron Dunai Hírfolyam néven jelenik meg negyedévenként, a szakmai életet, tevékenységet és más, igazgatóságot érintő eseményeket bemutató kiadvány.

Mire büszke egy bajai vízügyes, mi az, ami csak az „Övék"? Mindenképp ki kell emelni, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem mellet Baján van az a felsőoktatási intézmény, amely a következő mérnökgenerációt indítja útjára. Az 1962-ben alakult, több névváltoztatást is megélt Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum jelenleg Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karaként a vízügyes képzés egyik központja. A főiskola elválaszthatatlan az Igazgatóságtól: termeiben több éven vagy évtizeden keresztül oktattak - Bognár Győző igazgató, Bosznay Miklós vízgazdálkodási osztályvezető, Simor József volt laborvezető, későbbi környezetvédelmi igazgatóhelyettes, Zellei László műszaki igazgatóhelyettes, Telkes Róbert jelenlegi igazgató - illetve jelenleg is oktatnak az Igazgatóság dolgozói - Abonyi Csaba az Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztály vezetője, Vas László Tamás, a Vízrajzi Osztály kiemelt műszaki referense. Büszkék lehetnek arra is, hogy az övéké volt a vízügy egyetlen kamarazenekara, majd később az annak magjává váló vonósnégyes is, amely nem csak az Igazgatóság, hanem Baja város hírnevét is öregbítette. Szintén büszkék arra, hogy a 90-es évek elején hazánkba látogató tengerkutató