A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása
mintegy 1675,4 km2 van kitéve napjainkban is árvízveszélynek, jégmegállás szempontjából pedig még mindig a legveszélyeztetettebb rész a magyar Duna-szakaszon. A 90-es évek közepétől jelentkező csapadéknövekedés és az ezzel összefüggő nedvesség-felhalmozódás (Dr. Szlávik 2003.) már előrevetítette az új évezred nagy áradatait, belvizeit. A 2000-es évek „árvíz-sorozata" már nagyobb terhelést rótt a védelmi vonalakra, s ezek közül kiemelkedik a 2013-as, ami kétségkívül külön fejezetet írt a magyar árvízvédekezés és az Igazgatóság történetében (10. kép). Az így kialakult árhullám rendkívüli értékeket produkált: az addig mért LNV szinteket a magyar Felső-Dunától egészen Bajáig meghaladta (Baján június 12-én 989 cm-rel tetőzött). Mivel az elmúlt évtizedek során sokat romlott a védelmi rendszer vízlevezető képessége, ezért uniós támogatással megindult a jelentős állami beruházás, az árvízi biztonság növelését célzó ún. „Duna projekt", amelyben az ADUVÍZIG is érintett volt. A projekt 2015-ben zárult le, amely során többek között a töltéstest állékonyságán javítottak, pótolták a magassági hiányokat, műtárgyakat újítottak fel (Dr. Szlávik 2013.) A második évezred nagy árvizeivel egy időben súlyos belvizek is jelentkeztek. Az ezredfordulót követően a belvízrendszerekben is megindultak a felújítási, korszerűsítési munkálatok. A 2010- es évek egyik nagyszabású munkája volt a komplex vízgazdálkodási beavatkozásokat előirányzó „ Vizek mennyiségi és minőségi védelmének fejlesztése a Duna-völgyben" c. projekt. Ennek köszönhetően 2013-ig megvalósult a Kunszentmiklósi, DVCS torkolati és Hercegszántói szivattyútelepek rekonstrukciója, korszerűsítése. Nagy hiányt pótolt a Solti-árapásztó rendszer fejlesztése; a csatorna keresztmetszetének bővítésével a vízkormányzás nagyobb biztonsággal végezhető, a torkolatnál kiépített korszerű elektromos szivattyútelep pedig egyszerűbb és gazdaságosabb üzemelést biztosít. A 2016-ban elindult „Belvízvédelmi szivattyútelepek fejlesztése és rekonstrukciója" elnevezésű KEHOP projekt keretében megtörtént a Bajaszentistváni szivattyúállás átépítése, továbbá a Soltszentimre közigazgatási területén található, XIV. jelű csatorna torkolati szivattyútelepének rekonstrukciója, korszerűsítése. Ki kell emelni a Baja- Bezdáni-csatorna térségének komplex vízgazdálkodási fejlesztése (BABECA) nevű, 2020-ban lezárult projektet, amelynek keretében jelentős rekonstrukciós munkálatok zajlottak a Ferenctápcsatornán. A mederkotrás mellett a projekt keretében megvalósult Szerbia területén két zsilip felújítása, továbbá uszadékkiszedő helyek kialakítása és a géppark gyarapodása (11. kép). A 2000-es évek elejéig megépültek azok a jelentősebb művek, amelyek a Duna-szakasz alapvető kanyarulati, szélességi és mélységi viszonyait meghatározzák. A majdnem 200 éves múltra visszatekintő szabályozási munkák eredményeként az Igazgatóság kezelésében lévő 127, 5 km hosszú Duna szakaszon 32 kanyart alakítottak ki. A mederviszonyok helyszínrajzi értelemben vett állandósulásával azonban együtt jár a napjainkban is tartó kisvízszint- és medersüllyedés, amely a Dunának ezen a szakaszán kritikus helyzetet teremthetnek a lassan feltöltődő mellék- és holtágakban, veszélyeztetve ezzel a természetes élőhelyek kiterjedését és eltartó képességét. Az ADUVÍZIG több élőhely rehabilitációs projektben is részt vett, csak a fontosabbakat említve: 1995 és 2004 között zajlott le a Vén-Duna-Cserta-Nyéki-Holt-Duna vízrendszer rehabilitációja.
