A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása
generációváltás idején. Az Igazgatóság életében jelenleg ez utóbbi zajlik, ami nem csak azért örvendetes, mert van, aki „átveszi a stafétabotot", hanem egyben azt is igazolja, hogy az elődök munkája eredményes volt. A múltidézés és értékőrzés sarkallta az Igazgatóságot arra, hogy mindaz, ami az Igazgatóság falain belül vagy azon kívül született, egy könyv formájában - a teljességre csak törekedve - az utódok, vízügyesek és laikusok számára is elérhető legyen. A könyv megszületéséhez szükséges, fellelhető források összegyűjtése, rendszerezése Rab Ferencre, az árvízvédelmi és folyamszabályozási osztály munkatársára hárult, aki - több évtizedet eltöltve a bajai igazgatóság kötelékében - örömmel tett eleget ennek a feladatnak. Az általa összegyűjtött és összeállított szakirodalmi anyag - amelyet az Igazgatóság saját forrásai, pl. árvízi, belvízi jelentések, s maga az emlékezet is kiegészített - már akkor is jelentős volt, amikor 2019-ben felkereste levéltárunkat. A levéltári látogatás célja az adatok pontosítása, fontosabb történelmi értékű iratok, térképek kutatása volt. Az anyaggyűjtés eredménye a „Szemelvények az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság történetéből" c. közel 300 oldalas forrásanyag lett, amelyet további képanyag, ábrák és táblázatok sokasága egészített ki. A Rab Ferenc által összegyűjtött anyag részben a mű gerincét is szolgálta, s egyben iránytű is volt a további kutatásokhoz: nyitó fejezete a szervezet kialakulását, annak változásait mutatja be - visszatekintve röviden a „történelmi múltra" is -, majd szakágazati felbontásban tárgyalja a VÍZIG legjelentősebb munkáit, és egy olyan fejezettel zárja, amely az Igazgatóság hajdani és jelenlegi életének mindennapjaiból, közösségi életéből próbál részleteket bemutatni. Ezt az „alapot" kaptam kézhez, amikor elvállaltam a könyv megírását, s ezt próbáltam meg kiegészíteni, olvasmányosabb művé rendezni. Rab Ferenc mindig - munkaidőben és azon túl is - készségesen segített, ha kérdések merültek fel vagy elbizonytalanodtam egy-egy témát illetően. Tanácsait, javaslatait ezen a helyen is szeretném megköszönni. A térség történetét célszerű a vízügy egészének alakulásával párhuzamaiban tárgyalni, beleilleszteni az „egyetemes" történelembe. Azonban a kutató rögtön egy általános problémával szembesül: szemben a vízügyi igazgatás kezdeteivel, amelynek nagyon jó a feldolgozottsága, gazdag az irodalma, addig az egységes vízügy megalakulásától, vagyis 1953-tól a rendszerváltozásig tartó időszakra vonatkozóan kevés olyan kiadvány született, amely összefoglalóan tárgyalná a vízügy egészének történetét, fejlődését. Még nagyobb falakba ütközünk az elmúlt 30 év feldolgozását illetően. A korszakot tárgyaló könyvek mind belesimulnak a tágabb vízügy történetébe, több évtized (Dóka 2001) vagy több évszázad (Fejér 2001) részfejezeteként tárgyalva azt. Szintén segítségül lehet hívni - bár ezek célja nem a történelmi ismertetés - a távlati terveket: a Vízgazdálkodási kerettervek, a megyék vízgazdálkodásának komplex fejlesztési koncepciói vagy a napjainkban készülő vízkészlet-gazdálkodási térségi tervek mindegyike tartalmaz egy kis történelmi visszapillantást is. Emellett ezek a tervek egyben állapotértékelések is, az adott korról, annak viszonyairól lenyomatok, így kellő időtávlatból szemlélve egyben történelmi értékű, összefoglaló kordokumentumok is. Számos szakterületnek a múltja jelentős monográfiává nőtte ki magát. Különösen értékes munkák születtek pl. a vízellátás-csatornázás témakörében (Juhász 2008; Juhász 2011; Berták
