A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 1. Dajka István (FETIVIZIG): A 2001-es beregi árvízkatasztrófa és hatása az árvízvédelem módszereinek fejlesztésére
A szádfalas elzárások elkészülte után megkezdődött a töltések a töltések előírásoknak megfelelő méretű kiépítése. Az építési körülmények rendkívül nehezek voltak. A helyreállítási munkák 2001. novemberben fejeződtek be. A 2001 MÁRCIUSI ÁRVÍZ HATÁSA AZ ÁRVÍZVÉDELMI MÓDSZEREK FEJLŐDÉSÉRE A történelmi árvizek, különösen ha töltésszakadásokkal is járnak, mindig megerősítik azt, hogy az árvízvédelmi rendszer szinte folyamatos fejlesztésére szükség van, sokszor fejlesztési programokat indítanak el. így történt ez húsz évvel ezelőtt is. Ráadásul a 2001. márciusi árvíz időrendben a negyedik volt az ezredforduló rendkívüli tiszai árvizeinek a sorában. Ez az árvíz-sorozat megerősítette az 1997-ben megkezdett felső-tiszai fejlesztési program helyességét. Rávilágított az árvízvédelmi rendszer szerkezeti és nemszerkezeti elemeinek halasztást nem tűrő további fejlesztésének, sőt az árvízkezelésben történő szemléletváltás szükségességére is. Az árvizet követően, 2001. április 19-én a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Hidrológiai Társaság közös szakmai konferenciát tartott Nyíregyházán, amelyen az állami szervek és a települési önkormányzatok számára - az árvízvédelmi fejlesztésekre vonatkozóan - ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek közül néhány megvalósult, viszont több még ma is aktuális. Az alábbiakban felsorolom ezeket. 1. Fejleszteni kell a lakosság és a társadalom árvíz-tudatát, javítani kell az árvízi veszélyeztetettséggel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységet és kommunikációt. 2. A vízgyűjtőn fekvő országokkal nemzetközi vízügyi együttműködés javítása a vízgyűjtő területek egészére kiterjedően, az integrált vízgazdálkodás megvalósítása jegyében. 3. Az árvízvédelmi rendszer folyamatban lévő fejlesztésének felgyorsítása, figyelemmel a differenciált biztonság igényeire. 4. Folytatni kell az árvízszint-emelkedések okainak feltárására irányuló vizsgálatokat az ukrán, a román és a szlovák partnerek bevonásával. 5. A 2001. márciusi árvíz tapasztalatai alapján az árvízi öblözetek lokalizációs terveit át kell dolgozni, a beregi ártéri öblözet lokalizációs terve a magyar és ukrán területre mintatervként készüljön el. 6. Az árvízvédelmi fejlesztéseknél törekedni kell a különböző eljárásokat optimálisan ötvöző, rugalmas műszaki megoldásokra. 7. Az ország árvízvédelmi biztonságának javítása érdekében a tudománynak is hozzá kell járulni a megelőzés és az árvízvédekezés módszereinek és eszközeinek a fejlesztéséhez. Töltésrendszer fejlesztése Az 1997-ben elindult „A Felső-Tisza-vidék árvízvédelmi rendszerének fejlesztése" beruházási program nem csupán az árvízvédelmi töltések fejlesztését irányozta elő, hanem a teljes árvízvédelmi infrastruktúrára kiterjedt, vagyis magában foglalta a folyószabályozási művek, a műtárgyak, a védelmi központok, a gátőrházak, a vízrajzi észlelőrendszer, az infokommunikációs rendszer valamint a védelmi szakfelszerelés fejlesztését is. A program kezdetén a FETIVÍZIG kezelésébe tartozó elsőrendű védtöltések (541 km) alig 50%-a volt kiépítve az akkor érvényes mértékadó árvízszint (MÁSZ) biztonsági mértékkel növelt szintjére. 2001-től 2013-ig (az új MÁSZ érvénybe lépéséig) összesen 91 km elsőrendű árvízvédelmi töltés erősítése történt meg (beleértve a 9,7 km helyreállított szakaszokat is), ezzel a FETI VÍZIG kezelésében lévő védtöltések kiépítettsége 75%-os lett (a régi MÁSZ+biztonság szinthez képest). Kiépült a Tisza balparti töltés Tiszabecstől Olcsvaapátiig, a beregi öblözet töltései Tarpától Lónyáig, befejeződött a Szamos jobb- és balparti töltéseinek 1970 után kezdődött fejlesztése.
