A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
4. szekció - Infrastruktúra-fejlesztés - 8. Dr. Tóth László ? - Rokob Ágnes (Mélyépterv Komplex Zrt.) - Dr. Becker László - Papp László (SWIETELSKY Magyarország Kft.): Szentendre árvízvédelmi védmű megerősítése és átalakítása. Első mobil fal Magyarországon
vízen lévő tárgy nekiütközik, illetve bírja a szél nyomását is. Ráadásul még azt is kiállja, ha ezek a fizikai hatások egyszerre érik, ami nem meglepő, miután a speciális alumíniumötvözetből készült oszlopok és lemezek szilárdsága az acéléval vetekszik. Az építés során különösen oda kellett figyelni a milliméter pontosságú illesztésekre, ami az építőiparban igen ritka. A gát azonban csak akkor töltheti be szerepét, ha azok a csatlakozási pontok, ahová a három méterenként elhelyezett mobil tartóoszlopokat rögzítik árvíz idején, pontosan a helyükön vannak: a Szentendrén fölépített mobilgát elemei az általánosan elfogadott három-négy milliméteres réshez képest mindössze egy milliméteres eltéréssel készültek. A minimális szivárgás kezelése érdekében a védművek mögött több helyen is átemelő szivattyúállomásokat telepítettek. Ezek nem csupán az esetlegesen átszivárgó Duna-víz visszaemelésére szolgálnak, de a város mélyebb pontjain a feltörő belvíz, illetve a nagyobb esőzések után összegyűlő csapadékvíz folyóba emelésére is használhatók, akár árvízmentes időszakban is. 2. INNOVATÍV MŰSZAKI MEGOLDÁSOK A mobil gát olyan árvédelmi rendszer, melynek felépítménye az árvízveszély idején beépített, szabad szemmel látható - oszlopokból és vízszintes gerendákból álló mobil fal - tartószerkezet, a másik lényeges része pedig az az alépítmény, mely a felszín alatt helyezkedik el tartószerkezetként. A Szentendrén létesült első mobilgát tervezése a mobil fal rendszer és az alépítménye tekintetében egyaránt innovatív mérnöki tervezési megfontolásokat igényelt. A mobilgát felépítménye kétféle tartószerkezeti elemből áll. A függőleges tengelyű oszlopok konzolos kialakításúak, melyek nagyszilárdságú csavarokkal kapcsolódnak az alépítménybe bebetonozott, belső menetes hüvelyekkel kombinált talpszerelvényhez. A függőleges tartók keresztmetszeti méretei a teherbírási követelményekből adódnak, jellemzően „I" tartószerűek, azaz a folyóparttal párhuzamos oldalakon hornyokkal kialakítottak. Ezekbe a hornyokba illeszkednek a két tartó közé behelyezendő vízszintes betéttáblák, melyek között a vízzárást gumibetétek biztosítják. A betéttáblák hosszát és keresztmetszetét értelemszerűen a vízoszlop magasságához és az oszlopok távolságához igazodóan kell megválasztani. A mobilfal szerkezete áradás idején a víznyomásából származó erőket az alul befogott tartók közvetítésével az alépítményre továbbítja. A teljes falrendszer állékonyságát a mentett oldali talajrétegeknél ébredő passzív földellenállás kialakulása biztosítja. Ez utóbbihoz az alépítménynek el kell mozdulnia, s ebből adódóan ott egy szögforgás jön létre. A mobilfal tetejénél a tényleges elmozdulásokat e szögforgások és eltolódások alapján lehet meghatározni. A vízszintes betéttáblák oszlopokba történt befogását a vízszintes elmozdulások befolyásolják. Kijelenthető, hogy nem elégséges a tartószerkezeti elemeket csak szilárdságtanilag méretezni, hanem az alakváltozásokat is ellenőrizni szükséges. A betéttáblák erőtanilag kéttámaszú tartóként viselkednek, azok keresztmetszetének megválasztását ugyancsak szilárdságtani és alakváltozási számítások alapján kell végezni. Az alépítménnyel kapcsolatos további követelmény a szivárgások szabályozása. A magas vízállásból adódóan a mentett oldalon a talajvíz szintje is megemelkedik a közlekedő edények törvénye szerint a tényleges talaj adottságok függvényében. Az anyagában vízzáró alépítmény csökkenti, illetve késlelteti a mentett oldalra átszivárgó vizek mennyiségét, s a helyesen
