A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 15. Szalai József (OVF) - Dukai Dávid - Nagy György (ADUVIZIG ): A helyben képződött vízkészletek tározási lehetőségei Tázlár térségében
A vízvisszatartás és elhelyezés további lehetséges helyszíne a Lázár-tó. Ez a lehetőség azzal az előnnyel is jár, hogy a visszatartandó készletet gravitációs úton lehet a célterületre eljuttatni. Ennek a megoldásnak a választása esetén célszerű a tisztítótelepet a település északnyugati részén elhelyezni. Ugyanakkor a földmedrű csatornaágban, árokban történő szállítás során jelentős szivárgási veszteséggel lehet számolni. Végül morfológiai sajátosságai és vizes élőhelyei miatt a Szarvas-tó bizonyult a legkedvezőbb választásnak. Vagyis elhelyezkedése, orográfiai adottságai, valamint a még meglévő természetessége révén a Szarvas-tó esetében lennének a helyben képződött vízkészletek visszatartásával, elhelyezésével, illetve a tómederbe juttatásával leginkább elérhetőek a térség természeti értékei megőrzésére irányuló törekvések. Kedvező adottságai ellenére a kevésbé megvalósítható változatok közé kellett sorolni, mert a vízkészletek eljuttatása, a nyomvonal kijelölése minden bizonnyal érdeksérelemmel is járna, kiépítése és fenntartása pedig költségigényes. További hátrány, hogy a szintkülönbség miatt a megfelelően tisztított szennyvizekből származó vízkészlet szállítása és emelése csak szivattyúzással oldható meg. Amennyiben a térségben tervezett vízpótlás megvalósul, akkor a tó vízpótlása a megvalósításra váró tervek szerint a Dong-érből kiágazó, létesítendő csatorna kijelölte útvonalon biztosítható [VIZITERVEnviron, 2020). A Szarvas-tó, mint a helyben képződött, visszatartandó vízkészletek elhelyezésének lehetséges térszíne esetében további nehézséget jelenhet az a körülmény, hogy a tó területe és környezete magántulajdonban van. (A terület tulajdonosával pedig a vízpótlás kérdésében akkor is egyezségre kell jutni, ha az a hátsági vízpótlás részeként valósul meg, de abban az esetben is, ha arra a helyben képződött vízkészletek visszatartásának keretében kerülne sor.) Az elemzések eredményének értékelése azonban azt mutatta, hogy a Tázlár környéki tavak mindegyikét érintő tervezett regionális vízpótlás miatt, a Tázlár községben helyben képződött, elsődlegesen a szennyvizek megfelelő tisztításával nyerhető vízkészlet visszatartását a Tázlár- Soltvadkert műút bal oldalán elhelyezkedő, egykori vizenyős terület visszaállításával lehet legkevesebb érdeksérelemmel és legkisebb költséggel megvalósítani (Ez harmadik lehetőségként felmerült helyszín, vagyis a község belterületéhez viszonylag közeli elhelyezés azzal az előnnyel is jár, hogy a szállítási útvonal lerövidül, továbbá nincs szükség szivattyúk alkalmazására sem.) A lehetséges helyszín kiválasztását az a körülmény is támogatta, hogy a katonai felmérések térképlapjai tanúsága szerint a jelenlegi belterület nyugati határa mentén - a tartós vízkészletvesztéseket megelőző időszakban - vizenyős terület helyezkedett el. Ennek részbeni visszaállítása a beszivárgás révén a talajvízkészlet növelésében is szerepet kapna, ugyanakkor járulékos hatásként mikroklimatikus előnyökkel is járna. EREDMÉNYEK, ÖSSZEFOGLALÁS A Duna-Tisza köze, más néven a Két víz köze Magyarország sajátos vízgazdálkodási helyzetű térsége: vízmérlege területének jelentős részén - elsősorban a Hátságon - egyetlen bevételi forrással rendelkezik, ez pedig a csapadék. (Egyes térségekben, így Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségében jelentősebb additív bevételi forrást képeznek a tisztított és a felszíni befogadókba bocsátott szennyvizek.) előrehaladott állapota és a jelenlegi területhasználat miatt (kaszáló) az eredeti célkitűzés feltételeinek egyáltalán nem, vagy csak részben felelnek meg.
