A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

1. szekció - Vízkárelhárítás - 18. Dr. Papp Ildikó - Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Vízügyi egyezmények összehasonlítása nemzetközi tavakon

Népköztársaság között a határvidék vízgazdálkodási kérdések szabályozására (Vertrag zwischen der Republik Österreich und der Ungarischen Volksrepublik über die Regelung der Wasserwirtschaftlichen Fragen im Grenzgebiet, forrás: 1959.10.27: BGBl 58/1959., 1959.évi 32. számú törvényerejű rendelet), mely Magyarországon 1959. július 31. napjával hatályos.

Az 1956. évi vízügyi egyezmény 12. szakasza értelmében a szerződő államok létrehozták az állandó Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottságot, mely megfelelő döntési hatáskörrel bír az említett államközi szerződés keretein belül, mely kiterjed a megvalósítás tervezésétől és ellenőrzésétől a vízgazdálkodási fejlesztések koordinálásáig azok egyeztetését. A Bizottság rendszerint évente egyszer tartja ülését, felváltva a két szerződő államban. A szerződő államok kormányainak jóváhagyása szükséges az ülésszakok jegyzőkönyveihez, és ezzel a Bizottság határozataihoz. A bizottsági munkában lényegi kérdésként jelenik meg az operatív döntések finanszírozása. Ugyan a Bizottság tevékenységét a mindenkori kiküldő állam fedezi, azonban a hozott intézkedésekhez tartozó költségviselési arányokat gondos kalkulációval állapítják meg. A közös érdekeltségű munkák elszámolása természetben történő teljesítmény- kiegyenlítéssel is történhet. {HARKAY ET AL, 2006}

A Bizottsági tevékenységében 1965-óta lényeges helyet foglal el a Fertő tó vízállásának szabályozása, a Fertőszéli-zsilip kezelésére több ízben is készült szabályzat (1965-ben, 2001- ben, 2011-ben). Az 1965. évi szabályzat szerint a 1965-2000. közötti 36 alatt 17 esetben végeztek vízeresztést, az évente levezetett vízmennyiség átlaga 51 millió m3, míg a 36 évre számított átlagérték évi 24 millió m3 volt. A szabályozásnak ezen kezdeti időszakában a lecsapolást nem korlátozta a műtárgy alatti levezetőrendszer magas vízszintje, kivéve az 1996-os árvizet. A korábbi időszakhoz képest kedvezőbb tóvízszintek voltak tapasztalhatók, az átlagos vízszint 50 cm-rel lett magasabb, a vízszintingadozás kb. 1 m-rel csökkent. {Kalmár, Németh, 2002} Az 1965. évi szabályzat nem terjedt ki az időnként jelentkező kisvízszintek kezelésének lehetőségére. {Pannonhalmi, Sütheő, 2004} A 2001. márciusában hatályba lépett szabályzat a tóból történő vízeresztést szabályozási vízszintekhez kötötte. Szabályozási szempontból két téli (X.I.-II.28.) és nyári (IV.1.-Vili.31.) időszakot, ill. a kettő közötti átmeneti időszakokat alakítottak ki. Szabályzat szerint nyitni kellett a zsilipet, ha a tó vízszintje meghaladta a szabályozási szintet és zárni, ha az alá csökkent. {Kalmár, Németh, 2002}

A Maggiore-tó (CH-ITA)

A Maggiore-tó (ném.: Langensee, olasz: Lago Verbano, lombardi: Lagh Maggior) Felső- Olaszországi tó. Az Alpok déli vonulatán gleccser olvadásával keletkezett. A tó 212,5 km2 területű, melyből 80,1% Olaszországhoz, a maradék 19,9% Svájchoz tartozik (5. és 6. ábra). A tó 64,37 km hosszú és 10 km széles. A tó középvízszintje 193 m ü. M. szinten fekszik és ezzel Svájc legmélyebb pontja. A tó vízgyűjtője 6600 km2-t tesz ki, ebből 51% svájci, 49% olasz területre esik. Hajózás 1826 óta működik a tavon. Intenzív a halászat, évente 150 tonna halat fognak. Legfőbb felszíni hozzáfolyás és elfolyás a Tessin folyón történik. A torkolati rész a 'Bolle di Magadio' fajgazdag természetvédelmi terület. A nyugati parti Ascona híres a vízi színpadjáról. A tavon több csodás sziget található. {https://de.wikipedia.org/wiki/Lago_Maggiore}