A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 15. Miklós Tamás István (ÉMVIZIG): Tisza hullámtér rehabilitáció Dél-Borsodban a nagyvízi mederkezelés részeként
tartós megoldást egyik módszer sem jelentett. Ennek legfőbb oka, hogy minden beavatkozás a gyalogakácból nyerhető apríték előállítását tekintette fő célnak, a letisztított ingatlanok utógondozására, fenntartására nem voltak tervek. Néhányan még a gyalogakác ciklikus „újra sarjaztatásáról", mintegy energiaerdő szerű kezeléséről gondolkodtak. A tapasztalat azt mutatta, hogy jelen körülmények között ez a tevékenység nem gazdaságos, mert a hullámtér szabdaltsága és a mikrodomborzat miatt a letermelés nehezen gépesíthető, a meglévő cserjésekben az átmérő- és a magasságadatok nagy szórást mutatnak. Önmagában a gyalogakácnak kedvező beltartalmi jellemzői vannak energetikai szempontból, nagyon jó a fűtőértéke, azonban cserje jellegéből adódóan túl nagy a kéreg aránya a farészhez képest. Az egyik legfontosabb tényező pedig a felhasználási hely távolsága, vagyis a letermelt anyag szállítási szükséglete az aprítás, vagy égetés helyéig. A legtöbb tervezett tevékenységnek ez jelentette a kritikus pontot, hiszen az erőművek távolsága, illetve a folyamatosan emelkedő üzemanyagárak mellett a szállítási költséget nem lehetett kigazdálkodni. Néhány kép a gyalogakácirtás levágásának különböző módszereiről. 1. fénykép: Önjáró gyalogakác aprító gép Ároktó határában (Forrás: Nagy Béla) 2. fénykép: Kézzel levágott gyalogakác kötegek és szállításuk (Forrás: Nagy Béla)
