A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 15. Miklós Tamás István (ÉMVIZIG): Tisza hullámtér rehabilitáció Dél-Borsodban a nagyvízi mederkezelés részeként
A beruházás részleges végrehajtásának a vizsgált területre vonatkozóan vannak máig ható következményei, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy a területeket a III. ütem részére is kisajátították, az erdőket nagy területen végvágták. Egy konzultációs dokumentációban (Körtvélyi et al. 1990) szerepel, miszerint Tiszadorogma és Ároktő községhatárokban összesen mintegy 170 ha Tsz erdőt sajátítottak ki, amelynek a nagy része (124 ha) a vízügy kezelésébe került erdőként, 36 ha-t anyaggödörként vettek igénybe, a maradék visszakerült Tsz kezelésbe. Tekintettel arra, hogy vízborítás nem alakult ki, de az erdők levágásra kerültek, a tuskókról jelentős sarjadás indult meg, amellyel párhuzamosan a kisajátítás miatt a zártkertek - 4 tömb is volt a területen - felhagyásából adódó cserjésedés is jelentős mértéket öltött. Összességében megállapítható, hogy az utóbbi 50 évben a termőföldek döntő többségét nem művelték, jelentős területeket üzemtervezett be az erdészeti hatóság, mint talált erdőt, az egykori mezőgazdasági területeken (szántókon, legelőkön) pedig buja, sűrű cserjeszint alakult ki elsősorban a jól terjedő gyalogakácból, illetve amerikai kőris, zöld juhar és egyéb erdőt alkotó, őshonos fafajok fiatal példányaiból. A helyenként áthatolhatatlan sűrűségből szórványosan emelkednek ki a felső lombkoronaszintet alkotó fafajok képviselői. A már említett töltéskorrekció eredményeként, amelyre a régi töltés állapota és hibái miatt is szükség volt, mintegy 1000 ha, zömmel szántó és legelő került mentesítésre, és lett biztonságosabb az ott folyó mezőgazdasági termelés. Másrészt ez azt is jelenti, hogy ugyanennyi területtel lett kisebb a hullámtér, és az árvízi vízhozam jelentősen szűkebb hullámtéren kényszerül levonulni. Tájhasználati változások A fentebb leírt folyamatokból egyenesen következett a helyi lakosok gazdálkodási lehetőségeinek folyamatos átalakulása az érintett területen. Ezt a változást legszemléletesebben a különböző korokban készült térképek összehasonlításával lehet érzékeltetni.
