A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 14. Valendorfean Barbara (FETIVIZIG): Az 1970. évi árvíz és következményei

Hazánk területére mindössze 12-15 óra alatt ér el a Kárpátok hegyeiről lezúduló csapadék­­mennyiség. Annak érdekében, hogy a csapadékadatok és az általuk előre jelezhető informá­ciók minél pontosabbak legyenek, a távjelző hálózatot sűríteni kellett. A Felső-Tisza vidék egyik legnagyobb előrelépése ezen a területen a közös ukrán-magyar távmérő rendszer létrejötte 2003-ban (Valendorfean, 2019). Jelenleg több - az országhatár térségét is érintő - fejlesztés van kilátásban, melyek még job­ban hozzájárulnak az árvízibiztonság növeléséhez. A fejlesztések célja, hogy kezelni tudják a jövőben várhatóan magasabb szinten és nagyobb intenzitással levonuló árhullámokat. Ezt nem csak a töltések megfelelő magasságra történő kiépítésével tervezik elérni, hanem az ed­digiekhez hasonlóan egy jól működő vízgazdálkodási rendszer létrehozása a cél. Az 1970-es árvízzel érintett területek tekintetében a felső-tiszai fejlesztések közül a „Túr jobb- és bol parti torkolati szakaszának kiépítése, Felső-Tisza Gulács feletti szakasza árvízvédelmi fejlesztésének befejezése" című projekt fontos szerepet fog betölteni, ugyanis az eddig kima­radt országhatárhoz közeli árvízvédelmi művek fejlesztését irányozza elő. ÖSSZEFOGLALÁS Az árvízvédelmi fejlesztések a területi adottságainkat figyelembe véve rendkívül fontosak. Mi­vel rendkívül kis időelőnnyel rendelkezünk, emiatt nélkülözhetetlen, hogy a védvonalaink a megfelelő szintűre (MÁSZ+biztonság) legyenek kiépítve. Tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy még mindig olcsóbb megoldást jelent az árvízvédelmi rendszer kiépítése, mint egy eset­leges árvízkatasztrófa elleni védekezés. A vízgyűjtő területünk helyzetéből adódóan a megfe­lelő intézkedések csak a külföldi oldal bevonásával közösen lehetnek eredményesek, mivel az ottani helyzet - akárcsak az 1970. évi májusi árvíz során - hatással van hazánkra. A töltések kiépítése mellett a VTT-ben előirányzott árapasztó tározókkal együtt érhető el a kellő biztonság, és az árvízi kockázat csökkenése, mivel a töltéseket sem lehet a végtelenségig magasítani. A tározók a ma már egyre nagyobb problémát jelentő aszály mérsékléséhez is hoz­zájárulnak, ugyanis a betározott vizet aszályos időszakban a mezőgazdasági területek tudják hasznosítani. Összességében elmondható, hogy a fejlesztések és az általuk okozott hatások egy komplex rendszer elemeit képezik, mellyel biztonságosabbá és élhetőbbé válnak a lakosság számára a veszélyeztetett területek. IRODALOMJEGYZÉK Bakos, I., 2004. Magyar Nemzetismeret. [Online] Available at: www.nemzetismeret.hu Dégen, I., 1971. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz műszaki tapasztalatai -Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai. Budapest, ismeretlen szerző Dobó, K., 2019. A hazai árvízvédelmi stratégia főbb irányai. Műszaki Katonai Közlöny, pp. 135-140.. Dr. Gauzer, B. & Bartha, P., 1999. Az 1970. és 1998. évi felső-tiszai árhullámok összehasonlítása, árvízi szimulációs vizsgálatok. Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 3. füzet, kötet. Dr. Nagy, L, 2017. Gátszakadások a Kárpát-medencében Gátszakadások kialakulásának körülményei, hely nélk. ismeretlen szerző Dr. Szlávik, L, 2019. Árvízvédelmi ismeretek. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Dr. Szlávik, L, 2020. Tisza-völgyi árvíz 1970-2020 ötven év. Felső-Tisza Híradó, p. 31. Fehér, B., 1970. Beszámoló jelentés a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztagának munkájáról az 1970. évi Felső-tiszai árvíz idején, Nyíregyháza: Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom