A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 14. Valendorfean Barbara (FETIVIZIG): Az 1970. évi árvíz és következményei

Az 1970. évi tiszai árhullámnál nagyobb volumenűek voltak az ezredforduló árvizei, melyek már intő példaként szolgáltak a szakemberek számára is: a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésé­nek (VTT) koncepciója keretében, a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését az árvíz­szintek csökkentésében határozták meg. Ennek folyamán nem a töltések végeláthatatlan ma­gasítását tűzték ki célul, hanem ún. árapasztó tározók építését, mellyel a Tisza hazai szakaszán akár 1 méteres vízszintcsökkenés is elérhetővé válik (Dr. Szlávik, 2019). HIDROMETEOROLÓGIAI ELŐZMÉNYEK A Felső-Tisza jelentősebb árhullámainak előidéző körülményei rendszerint összetettek. Egy­részről a felső folyószakaszon megjelenő vízhozam-többlet, másrészről a Szamos, a Kraszna vagy a Túr mellékfolyók által okozott visszaduzzasztás együttes hatásaiból tevődik össze. Az árhullámok eredetük szerint lehetnek: hóolvadásből származó (a tiszta hóolvadás ritka), esőzésből származó (legjelentősebb) és e kettő vegyületeként vegyes árhullám. A tavaszi hó­olvadások hatására keletkező árvizek esetén e terület mentén több mint százhússzorosa is le­het a nyári időszak víztömegének (Bakos, 2004). Ez 1970-ben sem volt másképp, ugyanis a március elejétől megindult hóolvadás miatt, a folyók medreiben magasabb vízállás mellett vonult le a víz. Áprilisban is csapadékos időjárás volt jel­lemző, így a magas vízállás tartóssá vált. Május elején pár napig a Kárpát-medencében több helyen is a hűvös időjárás dominált, vala­mint csapadéktevékenység volt jellemző. Ezt a Tirrén tenger vidékéről érkező nyugat-keleti pályájú ciklon vonulatai okozták. A Felső-Tisza vízgyűjtőjére átlagosan 20-22 mm csapadék, a Szamos-Kraszna vízgyűjtőjére pedig 10-15 mm csapadék hullott. Nagy intenzitású előkészítő csapadék jutott május 8-10 között a Felső-Tisza és a Szamos víz­gyűjtőjére. A vízfolyásokon a 30-40 mm mennyiségű csapadék összegyülekezés után kisebb árhullámot idézett elő. Május 12-én két vízgyűjtő területen alakult ki ismét jelentősebb csapadéktevékenység, a felső­tiszai vízgyűjtőn Huszt környékén 126 mm-el, valamint a felső-szamosi vízgyűjtőn Beszterecnél 117 mm-el. Désnél Románia területén 317 cm-rel, Csengéméi 159 cm-rel haladta meg a vízál­lás a korábbi maximumot. Az előző napi csapadékok a talajt már átáztatták, emellett a folyók medre is telítődött. A Tisza folyó mederteltségei a következőek voltak: Tiszabecs 47%, Vásárosnamény 67%, Záhony 69%. A Szamos esetében Csengéméi 51%-os volt a mederteltségi érték (Dr. Gauzer & Bartha, 1999). Ennek okán a 12-én hullott nagy intenzitású csapadék hatására keletkező árhullám az előző­ekkel egymásra futott, kiváltva ezzel az árvízkatasztrófát. Május 14-én az addigi maximumot meghaladó vízállásokat mértek az országhatár menti víz­mércéken (FETIVÍZIG, 1995), melyek összegzése az alábbi 1. táblázatban szerepelnek. Vízfolyás Vízmérce helye Tetőzés ideje 1970. előtti max. (cm) 1970. évi max. (cm) Eltérés (cm) Tisza Tiszabecs 1970.V.14. 573 680 +107 Tisza Vásárosnamény 1970.V.15. 900 912 +12 Túr Garbolc 1970.V.14. 560 640 +80 Szamos Csenger 1970.V.14. 743 902 +159 Kraszna Ágerdőmajor 1970.VI.13. 650 651 +1 1. táblázat: Tetőző vízállások (FETIVIZIG, 1995)

Next

/
Oldalképek
Tartalom