A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
Február 20-25. között fokozatosan csapadékossá vált az időjárás. A csapadék a síkvidéki és dombvidéki területeken eső formájában hullott, míg az 1000 m fölötti területeken a más meglévő hótakaró további növekedését okozta. Az egyik legjellemzőbb hegyvidéki állomáson- Biharfüreden - a hóvastagságl20 cm-ről 181 cm-re növekedett. Ilyen magas hóvastagságérték itt igen ritkán szokott kialakulni. Ácsapadék mennyiségénekterületi eloszlása egyenletes volt, kiemelkedően magas értéket sehol sem mértek. A meteorológiai események következtében igen heves, magas tetőzési értékeket eredményező árhullámok alakultak ki. A Fekete-Körösön Antnál február 24-én mért 920 cm-es tetőző érték a történelmi rangsor negyedik helyét foglalta el, de a Fehér-Körös gyulai 707 cmes tetőzése is az eddigi 7. legnagyobb előfordult érték volt. A két mellékfolyóból ezúttal a Fekete-Körös dominált: mind a már említett magas tetőzés, mind pedig a kialakult csúcsvízhozam miatt. Remeténél az árhullám tetőző vízhozama530 m3/s volt, míg a Fehér- Körösön, Gyulánál ez 340 m3/s-ra adódott. A Fekete-Körös magas tetőző vízállása és vízhozama miatt február 23-án 16:30-kor román oldalon működésbe lépett a tamásdai szükségtározó, ahol 24-én 13 óráig mintegy 3 millió m3víz tározódott (KÖVIZIG 1999). 6. ÖSSZEFOGLALÁS A Kettős-Körös vízgyűjtő területe a Sebes-Körössel való összefolyásnál 10 386 km2, ebből 1 744 km2 van hazánk területén. A mai fogalmaink szerint végzett vízszabályozási munkák első nyomaival a Körösök vidékén az 1740-es évektől találkozunk, és e tevékenység az 1770-es évektől vált rendszeressé. A vízimunkák egységes irányítása szempontjából jelentős előrelépés volt a Körösök vidékére vízszabályozási királyi biztosok kiküldése: 1802-1824. között br. Vay Miklós, 1828-1861. között gr. Zichy Ferenc (a Sárvíz-szabályozás 1812-1826. közötti királyi biztosa) látta el ezt a feladatot, a királyi biztosok feladata az érdekek összehangolása volt, amely a további munkák egyik fontos előfeltétele lett. A Körösök térképezésének és a vízszabályozási munkák tervezésének irányítását olyan neves mérnökök végezték, mint Huszár Mátyás (Vásárhelyi Pál, Vargha János és Vörös László közreműködésével) és Bodoki Károly. A Körösök szabályozására három terv készült: az 1823- as Huszár féle terv, az 1855-ös Bodoki-féle terv és 1879-ben a folyammérnöki terv. Beszédes József javaslatára, tervei alapján és irányításával 1833 és 1840 között megépítették a József nádor-malomcsatornát, ahová áthelyezték a Fehér-Körösön rengeteg árvízvédelmi problémát okozó vízimalmokat. A jelentős méretű szabályozási feladatokat nagyrészt az érdekeltségek, az ármentesítő társulatok végezték el, a kincstár csak a Kettős- és Hármas-Körös munkáit vállalta magára. Jelentős előrelépés történt a munkák felgyorsításában azt követően, hogy a Fehér-Körös 1855. évi árvize Gyulát jóformán teljesen elpusztította. 1856-1858-ban megépítették Gyulaváritól Békésig az összesen 19,6 km hosszú Gyula-Békési-nagycsatornát, áthelyezték a Fekete-Körös torkolatát. A szabályozások kétségtelen eredményei ellenére a Tisza mellékvizei közül a 20. században- árvízvédelmi szempontból - az egyik legviharosabb története a Fehér-, Fekete- és Kettős- Körösnek volt: kiütköztek a szabályozási munkák koncepcionális problémái. Intenzíven emelkedtek az árvízszintek, nagy gyakorisággal heves árhullámok vonultak le; az árvízvédelmi rendszerben a sokoldalú tervezés, alapos kivitelezés, folyamatos fejlesztés ellenére rendre katasztrofális helyzetek alakultak ki. 1913-1999. között 17 olyan árvíz fordult elő, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek, 22
