A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
1932 januárjában erős fagy következett be. A tartós hideg hatására átfagyott föld a március közepén bekövetkezett háromnapos eső és olvadás vizét nem tudta befogadni. Ugyanakkor a román Fekete-Körösi Társulat Felfogó-csatornájába zúduló víz a töltést több helyen meghágta, vagy átszakította, a kiömlő víz a román részeken átfutva a magyar társulatok területén is elöntést okozott. A román területen bekövetkezett gátszakadásról, illetőleg átömlésről a magyar társulatok ezúttal sem kaptak értesítést. A Tőz bal parti töltése az 1925. évi szakadás fölött 100 m-rel 80 m hosszon átszakadt (8. ábra). A kiömlött 30 millió m3 víz román területen 36 km2-t árasztott el. A Fehér- és Fekete-Körös deltájának elöntését a határ menti lokalizálással sikerült megakadályozni (8 ábra). Meghágás következett be a Fehér-Körös bal partján, a Csohos patak torkolata fölött, Kisjenő alatt 6 km-rel is, ez azonban a magyar területen nem okozott kárt (Szlávik 1980, Gőg 1995, Prehoffer 1997). 5.6. Gátszakadás a Fehér-Körösön 1939-ben 1939 novemberében egy hirtelen jött eső hatására árhullám indult el a Fehér-Körösön, amelynek tetőzése elmaradt az LNV-től, még az 1932. évi árvízszintet is alig haladta meg, mégis Kisjenő alatt, a székudvari hídnál a jobb parton gátszakadás következett be (3. ábra). A kiömlött 39 millió m3 vizet ezúttal is sikerült az országhatáron lokalizálni; román területen azonban 64 km2 került víz alá (4. ábra). A gátszakadás okát tekintve a magyar és a román vélemények eltérőek voltak. A román vízügyi szervek szerint a töltés átszakadását a székudvari híd által előidézett duzzasztás okozta, a magyar vélemény viszont az volt, hogy a gátszakadást védekezési hibából következett be. Nem volt jelen az előírt létszámú gátőrség, nem végeztek állandó őrjáratot, nem vették észre idejében a szivárgást, az eleinte csak karvastagságú sugárban ömlő víz eltömését szakszerűtlenül kísérelték meg (Szlávik 1980, Góg 1995, Prehoffer 1997). Ha a körülmények nem alakulnak olyan kedvezően, akkor az 1932. és 1939. évi töltésszakadások is súlyos katasztrófát eredményezhettek volna. A sorozatos gátszakadások miatt az 1939. évi árvíz után a határ menti lokalizáló töltést 90 millió m3 víz visszatartására átépítették, de az engedélyokiratában is lerögzítették, hogy „nagyobb árvizek lokalizálására - mint amilyen az 1925. évi volt - biztonságot nem nyújt". 5.7. A Felfogó-csatorna árvize 1940-ben 1940 márciusában a Felfogó-csatornán jégtorlódás következtében az árvíz négy helyen hágta meg a töltéseket és tekintélyes vízmennyiség ömlött magyar terület felé. Itt azonban a víz továbbterjedését a lokalizációs gát megakadályozta, román területen azonban Marciháza és Atyás községek víz alá kerültek. A két község szorongatott helyzetének könnyítése érdekében - a román vízügyi szervek kérésére - a magyar fél megnyitotta a határ menti töltések zsilipjeit (Góg 1995, Prehoffer 1997). 5.8. Az 1962. március-áprilisi árvíz 1962. március 26-án a Körösök hegyvidéki vízgyűjtő területén, az esőzés hatására gyors hóolvadás kezdődött és ennek következtében minden folyón árhullámok indultak el. Az árhullámok a határ közeli magyar területen III. fokú készültségi szintet értek el, majd viszonylag gyors apadás következett be. Március 31-április 1. között a tavaszias idő és meleg esők következtében a gyors olvadás újabb, a korábbinál magasabb árhullámot eredményezett. Április 5-én ismét III. fokú készültségeket kellett elrendelni a folyókon. A Fehér-Körösön 18
