A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
3. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 6. Déri Lajos - Lisovszki Evelin - Hujberné Görög Tímea (SOLVEX Kft.): A Magyarszéki és a Dozmati árvízcsúcs-csökkentő tározók tervezésének kihívásai
jellegű erősen kötött közepes-kövér agyag nem építhető be egynemű töltésbe, az átlagos magas folyási határa, bizonyos esetben alacsony konzisztenciája miatt. • A világos-sárgásbarna, iszap - sovány agyag, a szürkésbarna sovány agyag, valamint a sárgásbarna iszapos homok - homok - homokos iszap rétegek bizonyos szakaszai beépíthetőek az egynemű töltésbe, azonban ezek természetes víztartalma meghaladja a beépítéshez megengedhető Wmax=20-21 % víztartalmat. Ezért ezt az anyagot beépítés előtt kezeléssel (pl. szárítással) alkalmassá kell tenni a töltéstestben való felhasználásra. Tehát ezekben a feltárásokban már találtak olyan anyagot, amit egy kevésbé költséges eljárással (szárítás) alkalmassá lehetett tenni a töltésépítésre. Végül a Geofront Geotechnika Kft. is készített egy összefoglaló szakvéleményt az elvégzett összes feltárás alapján. Ebben a következő megállapítások és javaslatok kerültek megfogalmazásra: • A közepesen-nagyon plasztikus közepes és kövér agyagok esetében a feltárási állapotban 30 - 35 % víztartalommal bíró minták beépítésre nem alkalmasak. Azonban kedvező időjárási körülmények között (meleg, szeles idő) a szárító deponálást meg lehet próbálni. Ebben az esetben szkréperrel kell az anyagot kitermelni. A szkréperezés során felszedett vékonyan szeletelt talajt a tervezett nyomvonalban a gépkezelő leteríti, majd tárcsázza és a tárcsázott réteg szárításra kerül. A hőmérséklettől és a szélviszonyoktól függően ezt a ciklust addig kell ismételni, míg a réteg anyagának víztartalma 20% közelébe kerül. Ezt követően már tömöríthető a réteg anyaga. Kotróval történő kiemelés esetén a nedves talaj nem valószínű, hogy aprítható, ekkor a tárcsázásnak és a szárító deponálásnak nincs lehetősége. A kövér agyagok nehezebben adják le víztartalmukat, mint a közepes vagy sovány agyagok. Ha ezen rétegek folyási határa 60 - 80 % közé esik, akkor kizárólag szerkezetes töltés támasztó testbe építhetőek be. • Különösen kövér agyagok esetén ismerni kell a térfogat változási hajlamot. Ha kiderül, hogy az agyagok a közepestől erősebben térfogaiváltozóak, akkor a beépítési víztartalomnak a zsugorodási határ közelében kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő célként előirányozni a maximális beépítési víztartalmat, hanem várhatóan ~14 -15 % közelébe kell leszárítani a beépítésre szánt anyagot. A másik lehetőség a talaj nedvességének és plaszticitásának csökkentése meszezéssel. Ennek hatékonyságát a beépítés előtt vizsgálatokkal kell igazolni. • A beépítés szempontjából különösen nagy kockázatú az az anyag, ahol a víztartalom 30 % közeli, vagy e feletti és a folyási határa meghaladja a 60 - 65%-ot. • Előfordul még a területen világos-sárgásbarna iszap - sovány agyag. Ezen rétegek plasztikus jellemzői a szabvány által előírt határértékeken belül vannak, de víztartalmuk jelentős, 22 - 31 %. Ezen talajok beépítése során törekedni kell a 18-20 % körüli leszárítási értékre. A kezelésükre a teregetést követően a kezdeti víztartalomtól és az időjárástól függő számú tárcsázással kerülhet sor. Ezen talajok általában könnyen leadják víztartalmukat. Meszezésük ellenben semmiképpen sem javasolt, ugyanis a vízzáró képessége is jelentősen lecsökkent a kezelést követően. • Két fúrásban megjelent egy extrém magas víztartalmú, szürke színű sovány agyagtalaj, mely teljességgel alkalmatlan bármilyen földmunkára. • A területen előfordultak még homokos jellegű rétegek is, ezek beépítésére a 9/20
