A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 17. Priváczkiné Hajdu Zsuzsanna (ATIVIZIG) - Varga Dalma (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar) - Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Hubayné Dr. Horváth Nóra (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar): Tájhasználati változások hatása belvízvédelmi létesítményekre
3.2. Természetföldrajzi adottságok A lehatárolt mintaterület tájföldrajzi besorolását tekintve a Békési-hát kistájba tartozik, annak középső részét foglalja el. (3. ábra) A kistáj átlagos relatív reliefe 2,5 m/km2, a keleti részeken - az országhatárhoz közelítve - magasabb, a nyugati területeken alacsonyabb értékek jellemzőek. Földtanát tekintve meghatározó a folyóvízi elöntések eredményeként lerakodott pleisztocén végi, holocén kori infúziós lösz, valamint lösziszap réteg, illetve kavics összlet. A kavicsos összletek durva szemcséi kiemelkedően jó víztározó képességgel rendelkeznek a mélyben. A kavicsos, löszös üledékek a felszínen már homokos üledékekbe mennek át, mely szerkezet a mezőgazdasági termelés számára megfelelő alapot biztosít. Talajtípusok tekintetében a földtani, domborzati sajátosságokhoz igazodóan homokos vályog és réti csemozjom talajok dominálnak főként. Magas földminőségi értékkel jellemezhetőek, mely a mezőgazdaság számára kedvező. A kistáj éghajlatát jellemezve megállapítható, hogy a mérsékelten meleg és meleg éghajlati öv határán helyezkedik el. Az évi napsütéses órák száma kb. 2000-2020 óra körül mozog, a hőmérséklet átlagosan 10,5 °C. A vizsgált terület ariditási indexe 1,25-1,3 körüli értékű. Jellemző szélirány északi, déli, átlagosan 3 m/s alatti szélsebességgel. Alapvetően a hőigényes, szárazságtűrő fajok termesztésére alkalmas területről beszélünk ezen egységben. {Dövényi, 2010) Szinte az egész Békési-hát kistáj - jelen esetben a mintaterület egészének - potenciális növénytakarója a löszsztyepp, löszpuszta vegetáció volt (4. ábra). Ezen területek a jó minőségű talajok miatt művelés alá kerültek, így napjainkban már csak zárványokként, elszórva találkozhatunk löszpuszta-gyepekkel. Ezen vegetációtípusra jellemző növényegyedek többek között a szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), a karcsú orbáncfű {Hypericum elegáns), selymes boglárka {Ranunculus illyricus). Külön ki kell emelni a belvizes részeken gyakorta felnövő iszapnövényzetet, melynek képviselője lehet az iszapfű {Linderniaprocumbens) vagy a henye káka {Schoenoplectus supinus). A mintaterületen közvetlenül nem jellemző, de a közelében gyakori élőhelynek számítanak a szikes rétek, az ürmös puszták. Az erőteljes átalakítottság következtében számos területen jellegtelen gyepek (például jellegtelen száraz-félszáraz gyepek), illetve jellegtelen erdők (őshonos fafajú keményfás jellegtelen erdők) megléte dominál napjainkban. {Bölöni el ah, 2011) 7
