A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában
Az évszázadok alatt a gátak magassága egyre nőtt, eléri akár a 10 méteres magasságot is, ugyanakkor a lehető laposabb profilt kapott, hogy a hullámok erejét jobban gyengítse. A modern gátak akár 100 méter talpszéleségűek is lehetnek, melyek mögött szervizút fut és a mögöttes terület ritkán lakott. A régebbi gátakat e mögöttes területeken sok helyen megtartották a védelem kiegészítéseként, de máshol elbontották őket, mivel a mocsaras polder területeken maga a föld is nagy értéket képvisel. 1986-ban elkészült a Delta Works 13 gátja közül a legambiciózusabb nyitható kapu a Schouwen-Duiveland és a Noord-Beveland szigetek között, amit arra terveztek, hogy megvédj e dél Hollandiát az Északi-tenger áradásától. Eredetileg ez a 9 km hosszú gát egy zárógát lett volna, azonban a tiltakozások hatására mozgatható gát épült négy kilométeren keresztül. Ezeknek a kapuknak alapállapota, hogy nyitva vannak, de a vízszint emelkedéssel bezárják azokat. A gát 65 darab 18000 tonnás 35 méter magas beton pilléren nyugszik. 62 acél kapu teszi lehetővé a vízáramlást. Minden kapu 42 méter széles. A gátat 200 éves visszatérési idejű árvízre tervezték. Egy bizottság 1977-ben beszámolt a gátak gyengeségéről, kiemelve a korábbi gáterősítések és magasítások hatására a gátba beépült régi épületek (8. kép) elbontását, a kanyargó gátak kiegyenesítését valamint a gátak erősítését. A helyi lakosság túlságosan ellenállt a házak lebontásának, így ezt elvetették. Az árvízveszély ilyetén történő csökkentését 1993-ban és 1995-ben ismét el kellett vetni. A mi megvalósulhatott az a biztonsági szint növelése. 8. kép Több ezer házra a gát ráépült a mentett oldali erősítések következtében 1993. és 1995. években nagyvíz volt a folyókon, de a gátak tartották a vizet! Az 1993-as magas vízszint meglepetésként jött. A Meuse-völgyben Limburgban mintegy 180 km2 földterület lett elárasztva, nyolcezer embert evakuáltak és hat ezer ház megsérült. (Boetzelaer 2005) A vízben lévő házak képei olyan területen készültek, amelyet nem védtek gátak: itt a víz a Meuse a természetes völgyében áramlott. Különösen az 1995-ös áradások tartották Hollandiát izgalomban, ugyanis Ochtenben a Waal folyó gátja fenyegetett összeomlással. Úgy tűnt, hogy abban az időben ez az árvízvédelmi gát nem felelt meg az előírásnak: ennek a gátnak ellen kell állnia az 1250 évente előforduló valószínűségű árvízi terhelésnek. A valóságban az 100 éves előfordulási valószínűségű áradás is már kritikus helyzetet eredményezett. 1995-ben országos döbbenetét váltott ki a katasztrófa 17